When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Sixth

Nem tudhatjuk, hogy az erdő sűrűjében mi vár ránk. Tapasztalatból beszélek. Ezeken a mágikus eredetű helyeken tényleg bármi megtörténhet és felbukkanhat, most már én is rájöttem. Régen nem értettem, hogy anya miért nem akarta, hogy egyedül mászkáljak arra. Sokáig azt hittem azért, mert félt, hogy eltévedek. De nem, szimplán csak többet tudott már akkor a dolgokról, mint én.

-Na, és milyen érzés ?

-Felszabadító. Ha láttad volna mit csináltam az előbb. Egy szikláról ugrottam le, aztán pedig levadásztam egy vadmacskát. Sokkal jobb, mint amilyennek gondoltam.-áradozott barátnőm, néhány órával azután, hogy felébredt. Egyértelműen az volt az első dolga, hogy lássa kislányát, így nem nagyon zavart, hogy engem először észre sem vett.

-Örülök, hogy boldog vagy.

-Már csak a te boldogságoddal kell valamit kezdeni.-tette szóvá Bella. Az tény, hogy nem vagyok a legélénkebb természet mostanában, de idővel biztos elmúlik ez az érzés és újra a régi önmagam leszek.

-Én tökéletesen boldog vagyok. Segítenek nekem ezzel a farkasos dologgal, szóval lassan azzal is sikerül megbírkóznom.-kicsit füllentettem, de nem szorulok mások sajnálatára. Mindenkinek van egy olyan időszaka, amikor magában kell rendeznie a dolgait és ezután kezdhet bele a közösségi életbe. Számomra most van itt ennek az ideje. Először a szakítás, majd a költözés és az átváltozás. Sok volt ez így egyszerre és ezt csak most realizáltam, hogy egy kicsit lenyugodtak a napjaim.

-Csak nem Jacob ?

-Jacob ? Viccelsz ? A füle botját se mozdítja, ha rólam van szó, nemhogy segítsen.

-Akkor ?

-Beacon Hills-ben is vannak vérfarkasok. Igaz, hogy nem olyanok, mint mi, de sok mindent megtudhattam már egy alkalom után is.-Derek kíváncsi volt, hogy mégis miféle lény lehetek, és hogy jobban megismerje a fajtám felajánlotta, hogy felvilágosít egy kicsit a farkaslétről. Én eleinte hallani se akartam erről, hiszen nem terveztem egy szőrös állatként tengetni a mindennapjaim.

-Oh, waow. Ez jó hír, legalább nem érzed magad olyan egyedül.-együttérzésén csak bólintottam, főként, mert Renesmee igényelte az anya-lánya időt.

•••

A gép leszállása utáni első feladatom volt a Stilinski-ház meglátogatása. Zavart, hogy Stiles ennyire kiakadt rám, így szeretnék tőle személyesen is bocsánatot kérni.
Sokszor történik velem olyan, hogy akaratom ellenére bántok meg másokat. Ezt próbálom mindig a lehető leghamarabb jóvá tenni, de ez nyilván függ a többi embertől is.

A kopogás után szinte azonnal ajtót nyitottak nekem. Egy rendőr ruhás férfi nyitott nekem ajtót, majd várakozóan nézett rám.

-Jó estét. Én...szerintem rossz helyre jöttem.-már készültem indulni, de ekkor a férfi végre megszólalt.

-Stiles-t keresed ?

-Igen, de honnan tudta ?-nem válaszolt, szimplán intett a fejével, hogy menjek be. Kissé hezitálva, de beléptem az ajtón. Kínosan álldogáltam az elõszobában, arra várva, hogy történjen valami.

-Fiam, látogatód van.- kiáltotta az emeletre vezetõ lépcsõ felé fordulva. Fiam ?

-Nem emlékszek, hogy...oh, Celeste. Szia.

-Szia, nem zavarok ?

-Nem, dehogyis. Gyere beljebb.-követtem a fiút az emeletre, majd be a szobájába. Viszonylag nagy helyiség volt, és tele volt fiús cuccokkal. Bandás poszterek, lacrosse-os felszerelések és egy hatalmas tábla, amin mindenféle írás és kép volt összekötve színes madzaggal.