Fifteenth

334 16 1
                                    

- Egyszer tényleg felakasztom magam miattatok. Greenberg, hol az istenbe vagy már ! - mérgelődött az edző. Tegnap jutott tudomásomra, hogy az év ezen szakában előszeretettel viszik a diákokat különféle kultúrális programokra, amiknek mellesleg semmi értelmük, de legalább addig sem vagyunk az iskola mocskos falai közé zárva.

- Edző bá', Greenberg nem lesz ma. - tájékoztatta Stiles

- És erről miért én tudok utoljára ?

- Tegnap szólt önnek. - szállt be a vitába Scott is

- Ha madár lennék, beköltöznék a padlásotokra. - szúrta oda mellékesen az edző, majd minket összezavarodva otthagyott.

- Ez mindig ilyen ? - kérdeztem rá nevetve, mire a srácok is elmosolyodtak és bólogattak.

- Nincs is padlásunk.

- Nekünk se. Hála az égnek. - rövid eszmecserénk után mellénk állt a nagy csapat többi tagja is és közösen kerestünk a buszon ülőhelyet.
Malia Kira-val, én Lydia-val ültem, a fiúk pedig nem tudom, hogy hogy matekozták ki, de Stiles és Isaac egymás mellett kötött ki. Ha ez a kettő egymás egy méteres körzetébe kerül, abból jó sose sül ki.

Indulás után egy negyed órával meg is elégeltem a folytonos veszekedésüket, ami történetesen a mögöttünk lévő ülésekről jött.

- Mi lenne, ha szimplán nem szólnátok egymáshoz ? - fordultam hátra, hogy ránézzek Stiles-ra.

- Nem cserélnél helyet Isaac-kel ?

- Miért nem te ülsz el ? - szólt bele már az emlegetett is, a támlámra támaszkodva. Én és Stiles mindketten a folyosó melletti üléseken ültünk, így tényleg egyszerűbb lett volna, ha mi ketten cserélünk.

- Ti logikáztátok ki, minket hagyjatok ki ebből. - mondta Lydia, miközben kihúzta a füléből a fülhallgatót. Mindketten visszafordultunk és próbáltuk figyelmen kívül hagyni a mérges sutyorgásokat.

Egy óra múlva a csukott szemmel való zenehallgatásomból egy hatalmas robaj keltett fel. Azonnal kipattantak a szemfedőim és még majdnem le is estem az ülésről.

- Ez meg mi a fene volt ? - kérdeztem rémülten, s tágra nyílt szemekkel kémleltem körbe a járműben. Megnyugtatott a tény, hogy mások is olyan ijedten néztek ki, mint én.

- Osztály, attól tartok, hogy le kell fújnunk a túrát. - Finstock a szokásos jókedvével közölte velünk a tényeket, miszerint néhány útra szórt szilánktól kilyukadt a busz két kereke. A problémát sok időbe telik megoldani, főleg, hogy a közelben még véletlenül sincs semmilyen műhely vagy autómentő cég.

- És akkor mit fogunk csinálni ?

- Most, hogy így rákérdeztél, te fogod kicserélni a gumikat, Dunbar. - Liam összezavarodva nézett rá, hiszen nem volt se pótgumi se eszközök a cseréhez.

- Edző bá', mi lenne, ha elsétálnánk egy pihenőbe ? - vetette fel az ötletet az egyik évfolyamtársunk. A férfi gondolkodást tettetett, majd rávágta, hogy nem. Viszont miután többen is kérlelni kezdtük, hogy ne az út szélén kelljen ácsorognunk beleegyezett.

Körülbelül egy fél kilométert kell megtennünk a legközelebbi pihenőig, ami nem egy nagy távolság, mégis sokan lassan csoszogtak mögöttem és Stilinski mögött. Nem tudom hogy kerültünk a sor elejére, de legalább nem a Stiles-Isaac páros veszekedést hallgatom.

- Nem ilyen kirándulásra számítottam.

- Ja, én sem. - ráztam meg a fejem - De legalább addig is együtt vagyunk.

When two worlds collide ✓ [ 2 ]Where stories live. Discover now