When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Fifth

-Dehogy, anya. Semmi komoly, csak ismerkedünk.

-Persze, mindig így indul.-megforgattam szemem kommentjén és folytattam a ruháim szortírozását, hiába egy hete csináltam. Ma délutáni találkozónkra készülve teljesen összeborultak a textilek, úgyhogy inkább megcsinálom most, minthogy holnap reggel kelljen. Mivel rengeteg szoknyát és ruhát vásároltam a nyáron keresett fizetésemből, tele van velük a szekrényem. Emiatt azt vettem elő egy egyszínű felsővel. Stiles azt mondta, hogy négy óra körül jön értem, így még van időm a hajamra, amit valószínűleg szimplán csak kifésülök.

A nagy készülődésem közben egyszercsak megszólalt a telefonom. Az ágyról felvéve a fülemhez emeltem, anélkül, hogy megnéztem volna ki hív.

-Szia, Celeste !-szólt bele boldogan Alice.

-Helló helló. Miújság arra északon ?-érdeklõdtem és abbahagytam a pakolászást.

-Hát nem sok minden. Megszületett Renesmee, vettem egy új autót és jégeső esett.

-Várj, mi ?-kérdeztem vissza döbbentem és felugrottam az ágyról.

-Ja, teljesen elvert itt mindent. Nem is tudom mikor esett utoljára jég.

-Alice, nem ez érdekel, hanem...

-Oh, képzeld egy Lamborginit vettem. Tudod mennyire szeretem a sportautókat.-tudtam, hogy csak azért csinálja ezt, hogy kiakasszon, és sikerült is.

-Alice, odaérek nem tudom mit csinálok veled.-fenyegetésem üres volt, ez nyilvánvaló. Nem sok mindent tudtam volna a lány ellen tenni, de nem is akartam.

-Csak szivatlak, na. Nem kell itt rögtön agresszívaskodni. Tegnap este indult be a szülés, ami...nem teljesen úgy történt, mint ahogy azt elképzeltük.

-Miért, mi történt ? Ne kelljen már mindent harapófogóval kihúzni belőled !

-A lényeg annyi, hogy Edward-nak át kellett változtatnia. Most arra várunk, hogy mikor ébred fel.-rövidítette le. Tájékoztattam, hogy nemsokára indulok hozzájuk, majd kinyomtam a hívást. Jobbkor nem is jöhetett volna ez. Ismét a kezembe vettem a készüléket és letekertem az 'S' betűig. Harmadik csörgésre fel is vette.

-Stiles !

-Woah, minden rendben ?-kérdezte kétségbeesetten.

-Nagyon sajnálom, de a ma délután mégsem jó. Most hívtak és vissza kell mennem Forks-ba, valószínűleg a hétvégét is ott töltöm.

-Oh, oké. Megértem. Akkor majd hétfőn.-hangja csalódott volt, de hát mit tudok tenni ? Megígértem Cullen-éknek, hogy amint szólnak én megyek. Minden további nélkül rámrakta a telefont, én pedig szemöldök felhúzva meredtem a készülékre.

-Anya, hívott Alice !

•••

-Hogy ti mennyire hiányoztatok nekem !-szorongattam magamhoz Esme-t.

-Köszönjük, hogy ilyen hamar idejöttél. Sokat jelent.-a repülőút két és fél óra volt.
Két hete odafele autóval mentünk a rengeteg cucc miatt, és több, mint húsz óránkba telt. Most pedig tekintve, hogy anya nem engedne el egyedül autóval ilyen messze, és nincs is sok időm, muszáj voltunk keríteni egy olyan papírt, ami felhatalmaz engem az egyedül való repülőre szállásra. Aiden-nek köszönhetően ez gyorsan sikerült. Anya nem hagyhatja ott máris a munkahelyét szabadság címe alatt, így nem volt sok választásunk.

-Ugyan, megígértem.-mosolyogtam rá kedvesen, és megsimítottam a karját-Na, és hol van a csöppség ?-Edward intett, hogy kövessem.
A házban lévő sok használatlan szoba közül az egyikben fel volt állítva egy kiságy valamint pelenkázó, de más nem igazán volt a helyiségben, ami egy babának kellhet. Az ott lévő székben Rosalie ült, kezében tartva a babát. Mosolyogva nézte, amit teljességgel meg is értettem. Mindig is szeretett volna egy saját gyereket, hogy megtapasztalja az anyaságot, hogy legyen egy utódja. De a vámpírság sok ajándékával nem jár termékenység.