When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Third

Elterveztem, hogy kimaradok a közösségi életből. Hogy meghúzom magam, nehogy valami rosszul süljön el. Mindezek ellenére elég jól a középpontban voltam, úgy, hogy Lydia történetesen mindig is volt és lesz is a suli legmenőbb diákja. Vele való alakuló barátságom pedig azonnal szemet is szúrt a többi tanulónak, akik évekig csak álmodoztak arról, hogy a lánnyal egy társaságba kerüljenek.

-Greenberg, egyszer találnád el a kaput !-kiabált Finstock edzõ. A lányok sikeresen rávettek, hogy jöjjek el megnézni a fiúkat. Scott a csapatkapitány, ami még őket is meglepte egy időben, hiszen nem volt a top 10 játékos között, ahogy Stiles sem. De azóta már mindketten fejlődtek, sőt, ők tanították Liam-et.

-Pontosan mi is a lényege ennek a játéknak ?-kérdeztem Malia felé hajolva. A lány szintén összezavarodva pillantgatott a füvön futkosó fiúkra, így Kira vette át a szót.

-Olyan mint a foci, csak az ütők végén lévő hálóval kell a labdát mozgatni.-bólintottam egy nagyot, majd ismét a játékosokra szenteltem minden figyelmem. Nem volt rajtuk semilyen védőfelszerelés, így tisztán ki tudtam venni, hogy ki kicsoda-már akit ismertem.

-Ez rohadt unalmas.-problémázott a barna mellettem.

-Malia, neked minden unalmas ami a suliban történik.-vágott vissza szemforgatva Lydia.

-Épp ez az. Fel kéne kicsit túrbózni.-a lány mély gondolkodásba esett, majd hirtelen felpattanva odakiáltott az edzőnek.
-Hé, edző bá' !-az emlegetett sóhajtva fordult felénk.

-Mivan már ?

-Unom ezt, játszanak már egy meccset.-Malia-nak végülis igaza volt, nem volt valami érdekes azt nézni, ahogy libasorban állva dobálják a labdát a kapuba.

-Jól van, életem megkeserítői. A nézők parancsára játszotok egy rövidet.-a tanár összecsapta két kezét, mire a fiúk izzadtan felnyögtek.

-Ne már, edző bá'. A csapat fele játszani se tud, látta McCall-t ?-problémázott az egyik. Nekem azonnal összeszaladt mérgemben a két szemöldököm, hiszen nagyon is úgy éreztem, hogy ez a srác még nagy drámát fog kavarni.

-Kuss már, Garrett.-szólt oda neki Stiles, barátja védelmében, azonban nekem is volt hozzászólnivalóm. Persze ismét nem gondolkodtam előtte.

-Húsz dollár Stiles-ékra.

-Na, így már sokkal jobban tetszik az ötlet.-vidult fel az eddig mogorván álldogáló Finstock.

-Te ki a franc vagy ?-nézett rám furán a csávó, akit mint kiderült Garrett-nek hívnak.

-Az aki mindjárt behúz neked egyet.

-Wow, harcias a cica.-nevetett össze a haverjaival, én viszont inkább úgy csináltam, mintha meg se hallottam volna. A pályán lévő játékosok gyorsan csapatokba rendeződtek és Malia kérésére elkezdték a mérkőzést. Így egy fokkal tényleg jobban éreztem magam, de elég unalmas volt az is, ahogy Scott és Garrett felváltva találtak kapura.

-Gyerünk már, nincsen fölös húsz dollárom !-kiabáltam amikor már nem volt sok hátra. Stiles ezt meghallva megszerezte magának a labdát vagy tudom is én, hogy mit passzolgatnak, és belőtte a győztes gólt. Örömömben felpattantam a lelátóról és a két fiú felé futottam, ismét még magamat is meglepve. Azonnal megölelgettem õket.

-Akkor nem kapunk húszast ?-kérdezte elszomorodva Stiles. Nevetve ráztam meg a fejem, ezután pedig megérkeztek a lányok is és ők is gratuláltak a barátságos meccs megnyeréséhez. Kira Scott kezét szorongatva indult el le a pályáról, amit azért furcsáltam, mert nem mondta senki, hogy bármelyikük is együtt van valakivel. -Celeste, hazavigyelek ?-kérdezett rá Stiles a parkolóban, miután a sportemberek átöltöztek az öltözőjükben.-Csak mert láttam, hogy egy irányból jöttél te is, mint én.

-Igazáb...-folytattam volna a téma alól való kitérést, de Isaac szólt közbe.

-Én is arra lakok, engem nem akarsz elvinni ?

-Nem, téged nem akarlak.-a sálas fiú felháborodva nézett vissza, én pedig nem tudtam nem nevetni. Végül beadtam a derekam Stiles-nak és beültem az autója anyósülésére. Ha a barátját így visszautasítja, akkor biztos nyomós oka van, hogy engem el akar vinni.

-Itt fordulj jobbra.-navigáltam a fiút, ő pedig csendben, a kormányon dobolva ujjaival nézett ki a szélvédőn. Mikor megérkeztünk a házunkhoz hátra nyúltam a táskámért.-Köszi a fuvart.

-Várj egy picit.-kérte, közben pedig a bal csuklómat fogta közre hatalmas tenyerébe. Legalábbis az enyémhez képest hatalmas volt. Érdeklődve pillantottam rá, várva, hogy mondja mit akar.-Szóval...-itt megköszörülte a torkát-arra gondoltam, hogy mivel még nem igazán ismerjük egymást elmehetnénk valahova majd suli után.

-Persze, ez jó ötlet. De mondd meg Liam-nek, hogy megyek, különben tényleg megfojt.-vicceltem el a helyzetet, abban reménykedve, hogy nem arra akar kilyukadni amire gondolok.

-Valójában csak kettőnkre gondoltam.-túl jók a megérzéseim.

-Oh. Nekem oké. Mire gondoltál ?-a sofőröm boldogan elmosolyodott válaszomon.

-Az meglepetés.-mindketten boldogan köszöntünk el egymástól, majd a házunkba belépve ezt az érzést az ijedtség vette át.

-Oké, erre valahogy várhattam volna.-sóhajtottam végül.

-Beszélnünk kell.

-Nem hinném, hogy kettőnknek van bármi beszélnivalója.-őt kikerülve indultam volna a konyhába, de izmos karját kitette elém, ezzel megakadályozva ezt.-Jólvan, mit akarsz ?

-Mi vagy ?

-Tessék ?

-Milyen lény vagy ? Kanima ? Vérpréri ?-még így sem értettem a kérdését, hiszen ezekről még életemben nem hallottam. Azt hittem mostanáig, hogy csak vérfarkas és vámpír létezik. Bár ha jobban belegondolok, ha azok léteznek, akkor bármi lehetséges.

-Én...én vérfarkas vagyok-dadogtam-, és fogalmam sincs, hogy az utóbbi kettő micsoda.

-Megharaptak ?-érkezett a következő kérdés.

-Nem harapott meg senki.-forgattam meg a szemeim és a kezét arrébb lökve végre beléptem a konyhába-De mi ez a sok kérdés ? És egyáltalán te honnan tudsz erről ?

-Én is vérfarkas vagyok, és kíváncsi, hogy minek jöttél ide.

-Mert anyám itt kapott állást ? Mire akarsz kilyukadni, Derek ?-kezdett az idegeimre menni. Arra érek haza, hogy a nappalinkban ül, majd olyanokról kérdez, amirõl neki nem kéne tudni, fõleg, hogy én is szeretném ezt a tényt elfelejteni.

-Csak furcsának találom, hogy ideköltözöl és rögtön Scott-ék körül legyeskedsz.

-Na jó, nekem erre most nincs idegzetem. Idejössz és megvádolsz, hogy hátba akarom őket támadni ? Eszednél vagy ? Ha nem vetted volna észre két hete, mióta először átváltoztam próbálom ezt kiverni a fejembõl azzal, hogy nem beszélek róla.

-Két hete változtál át először, de nem haraptak meg ?

-Hányszor kell még elismételnem ?-most rajta volt a sor, hogy megforgassa szemeit.

-Te mégis milyen vérfarkas vagy ?

-Öhm, olyan vérbeli ? Nem tudom milyen válaszra is számítasz jelenleg.-lerogytam a kanapénkra a lábaimat felhúzva, ő pedig követte a példám.

-Úgy látszik sok megbeszélnivalónk van.-kezeit összekulcsolta miközben előre dőlt az ülőalkalmatosságon. Mélyen a szemembe nézett-amiben valószínűleg csak értetlenség tükröződött-és egy hosszú valamint mindkettőnk számára meglepő beszélgetés vette kezdetét.

_______________

Életemben nem frissítettem még ilyen gyakran könyvet 😂
Ez most eléggé lapos lett, de hát valahogy be kell indítani az eseményeket 👼 a fura ékezetekért bocsi, gépen írtam és nincs most erőm/időm átjavítani őket 💖