When two worlds collide ✓ [ 2 ]

Twenty-fourth

S T I L E S

Három napja. Ennyi ideje nem hallottam semmit Celeste felől. Ez pedig teljesen kiborít. Minden, amit tudok az az, hogy épségben odaért.
Nem veszi fel a telefont, az üzeneteim meg se kapja. Próbáltam valami elérhetőséget keresni ennek az Alice-nek, sőt, még Jacob száma után is kutattam Celeste szobájában. De semmi.
Tegnap már azon voltam, hogy utána utazok, de ez több okból is lehetetlen és felesleges lenne.
A szüleit nem hívtam, nem akartam, hogy fölösleges pánikot keltsek bennük, ma pedig már úgyis jönnek haza és meglátják a lányuk levelét a konyhapulton.

Miért múlik azon a barátai élete, hogy megy-e vagy sem ? Ha ilyen komoly a helyzet lehetne annyi esze, hogy kimarad belőle. Ha valami baja esik, sose bocsátom meg magamnak, amiért nem marasztaltam határozottabban. De van egy olyan érzésem, hogy nem csak én lennék magamra mérges, hanem a családja és a falka minden tagja is. Hiszen én voltam itt vele, amikor megjelent az a két ember. Viszont én tényleg megpróbáltam mindent, hogy visszatartsam.
Talán már nem akar velem lenni. Pedig mondtam neki, hogy megbocsájtok neki, hogy hiányzik, hogy fontos nekem és nem akarom elveszíteni. De úgy látszik ez semmit sem ért.

Éppen Scott-ék háza felé igyekeztem, amikor hallottam a telefonom pittyenését. Nyilván mivel Celeste válaszát várom, azonnal rápillantottam és felkaptam a kezembe a kesztyűtartóból. Sajnálatos módon a csoportunkba írtak, hogy menjünk Derek lakására. Egy éles U alakú fordulás után már úton is voltam az új állomás felé.

- Na, Stiles is megérkezett ! - mondta meglepődve Malia

- Itt vagyok, mi történt ? - mind furán néztek, tekintetükben aggodalmat fedeztem fel. Kezdett nekem is rossz előérzetem lenni, hiába nem tudom az okot. Az arcukra volt írva, hogy valami nem stimmel. - Mondjátok már !

- Van egy kis gond. - kezdte lassan Lydia

- Azt látom rajtatok.

- Pár napja találtak egy holttestet, de nem tudják mi okozta a halálát.

- Hallottam apám rádióján. - tettem hozzá bólogatva. Mostanában nem igazán érdekel Celeste-n kívül semmi. Emiatt is mentem el hozzájuk aznap. Sokat gondolkoztam és rájöttem, hogy egy ilyen hülyeségnek nem szabadna minket szétválasztania. Mindketten megharagudtunk a másikra, igaz, neki több oka volt ezt tenni. De reménykedtem, hogy túl tudunk ezen lépni és onnan folytatni a kapcsolatunk ahol abba hagytuk. Hiszen hivatalosan nem is szakítottunk, csak nem beszéltünk jó pár hétig.

- Nincs ötletünk, hogy ki vagy mi csinálhatta, de mivel a boncolás sem mutatott semmi egészségügyi gondot, valószínűleg valami természetfeletti lény tehette. - Derek komoran, az asztalának dőlve, karba tett kézzel mondta ki hangosan gondolatait.

- Holnap utána kérdezek Deaton-nél, hátha hallott már ilyenről. - a falkavezér kijelentésére mindenki csak bólintott egyet - Celeste-ről valami hír ? - intézte felém a kérdést

- Semmi. Nem veszi fel.

- Biztos minden rendben van vele. - próbált optimizmusával Liam jobb kedvre deríteni, kevés sikerrel.

- Nem tudom, srácok. Nagyon komolynak és elszántnak hangzott. Mi van, ha valami történt vele ? Ott van több ezer kilométerrel arrébb, mi pedig semmit se tudunk róla !

- Azokat, akik ott élnek nem tudtad elérni ?

- Már próbáltam, Scott. Feltúrtam a szobáját valami noteszt keresve, de hiába. - tehetetlenül magam mellé ejtettem a karjaim és ismét valami megoldáson kezdtem agyalni