A könnyeimmel küszködve ülök le az ágyamra és csak bambulok, majd megállapodik a tekintetem a gitáromon, felkelek és az ölembe veszem, majd elkezdek rajta játszani egy dallamot...
Egy ismerős, de mégis ismeretlen dallamot...
Nem is tudom, hogy hova tűntünk el,
egyik pillanatban még ott voltunk ketten,
de az idő múlásával, mintha a képeink is kifakultak volna,
mintha az idő múlásával, az élet is máshogy alakulna...
Az előbb még egy szerelmes üzenet, egy szeretlek,
most meg csak egy hangposta, benne a messze nyúló csend.
De van ami nem változott meg, a szerelmem irántad,
ugyanolyan mély, mint a találkozásunkkor az érzéseim, de hiába...
Egyszer felemelnek, egyszer pedig romba döntenek,
mégis mindennél jobban szeretem ezeket az érzéseket.
Szeretném, ha tudnád, hogy ,mit teszel velem,
szeretném, ha mindenki tudná, hogy mit teszel meg értem...
Ha ordítanék, vajon meghallanád, vagy mégsem?
Ha azt szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen?
De tudom, hogy ott fogsz állni a legvégén,
ahol ketten érezzük a felkelő Nap melegét.
Fejezem be az éneklést és bár szomorúan, de tudom, hogy jól döntöttem...
Vége
YOU ARE READING
Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett
RomanceMinden éjben, minden nappalban őt kerestem, de mégsem találtam meg... Csak álmaimban lehetek vele, de mégis az fáj a legjobban, hogy nem tudja azt, hogy én mennyire is szeretem őt...
![Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett](https://img.wattpad.com/cover/218219441-64-k236636.jpg)