Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

19 fejezet

-Tessék?-kérdezek vissza, mert szerintem nem jól hallottam.

-Nem vagyok meleg!-rázza meg a fejét idegesen.-A lányokra bukok. Ki a franc mondta ezt neked?-túr a hajába idegesen.

-Pablo.-nézek magam elé lesújtottan.

-Pablo az mindig hülyül! Istenem, ezt a köcsögöt!- csattan fel idegesen.

-Akkor te...-keresem a megfelelő szavakat.-Akkor viszont, hogy mertél átöltöztetni?-kerekednek el a szemeim.

Végre ő is elmosolyodik.

-Mit ne mondjak, de jól nézel ki.-bókol nekem, vagyis én annak vettem.

-De szemét vagy!-ütök egyet a mellkasára, de az a baj, hogy kissé megfájdul a kezem. Hülye kemény felsőtest!

-Mit kerestél Körténél?-bámul érdeklődően.-És miért csináltattál tetkót? Körte azt mondta, hogy valami szerelemről magyaráztál. Minden rendben van veled?-a vallatásomat egy ajtócsapódás szakította félbe és szerencsére nem kellett válaszolnom.

-Szia...sztok!-látom meg a három Aszádot.

-Mizu Beki?-ül le mellém Bogyó.

-Dugtatok?

-Van kaja?-teszik fel sorra a kérdéseket.

Őszintén felnevettem rajtuk, már nagyon hiányzott a hülyeségük.

Márknak csippant egyet a telefonja, a képernyőre nézett, majd rám.

-Szerintem Bekának ideje menni!-áll fel és a kezembe nyomja a nadrágomat, majd a cipőmet és kinyitja az ajtót.

-Komolyan így menjek ki az utcára?-veszem fel gyorsan a cipőmet.

-Hívj magadnak egy taxit!-nézi meg az időt újból.

-De azt hittem...-egyből belém is fojtotta a szót.

-Oké, hogy tudod, hogy nem vagyok meleg, de attól még az égvilágon semmi sem lesz köztünk, sőt még a barátod sem akarok lenni! És nagy szívességet tennél azzal, ha most elhúznál!-csapja rám az ajtót...