Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

31 fejezet

Egyszerűen nem tudtam, hogy mit gondoljak...

Ezért mondtam anyunak, hogy elmegyek egyet sétálni, igaz, hogy este volt, de nagyon jól esett, úgy éreztem.

Valamiért önkéntelenül is az egyik hídon találtam magamat és a folyót bámultam... Csak egy ugrás...

És pont amikor ez megfordult a fejemben motor fékcsikorgást hallottam... És hallottam, hogy valaki mellém áll. Tudtam, hogy ő az, ebben nem is kételkedtem egy pillanatra sem...

-Tudod mindig is elgondolkodtam, hogy mi értelme van az életnek.-húzom összébb a dzsekimet.

-És rájöttél valamire?-kérdezi egy idő után.

-Hogy minden múlik, mintha a szél belekapna valami jóba és odébb fújja el tőled, de pont annyira, hogy ne tudd elérni, de csakis úgy, hogy érezd azt, hogy minden kicsúszott a kezeid közül... Szerelmesek leszünk, majd elmúlik... Felnövünk és ennyi, mindennek vége lesz... Ugyanaz lesz a vége, hogy nem marad semmink, mert az élet mocskos játékos...-túrok zavartan a hajamba.

-Beka...-sóhajt egy nagyot.-Nincs igazad, van értelme élni...-lesz ideges egyből.

-Sajnálom.-szorul el a torkom.-De nélküled nincs értelme.-csordul ki az első könnyem...