Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

7 fejezet

-Olyan jó, hogy anyud elengedett.-csapja össze a kezeit boldogan Pablo.-Mondott valamit  rólam? Bír? Szimpi vagyok neki?-bombáz a kérdéseivel.

-Ahaaa. Bír.-villantok egy mosolyt.

Végülis? Bírni bírja... Csak megkérdezte, hogy óvódásokkal barátkozok újabban...

-Akkor az szuper.-vigyorog, mint egy tejbetök.- Hidd el, hogy az ismerőseim is bírni fognak téged. Garantálom! Jó fej vagy, csajeee! Csak majd ha megkínálnak pálinkával azt fogadd el!-neveti el magát.

A pálinkáról akaratlanul is Aszádék jutnak eszembe és letörlök egy kósza könnycseppet az arcomról.

-Jól vagy?-néz rám furán.

-Persze.-bólintok.

-Itt is vagyunk.-nyitja ki nekem a kávézó ajtaját, majd maga elé enged.-Itt szoktak külön játék estek, meg zenés estek lenni, meg ilyenek... A többiek még nincsenek itt, úgy látszik. Itt szoktunk ülni!-torpanunk meg és rábök a sarokban lévő asztalra. Ez a legnagyobb asztal az egész helyen.

-Addig elmegyek mosdóba.-veszem célba az említett helyet. Kicsit össze kell szednem magamat.

Az előbb mintha Evelint láttam volna, de már biztos, hogy szellemeket látok...

Miután felfrissítettem magamat, visszamegyek az asztalunkhoz.

Mintha földbe gyökereztek volna a lábaim, mozdulni sem bírok.

Szellemek... Ja....