Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

4 fejezet

-Ne sírj már, kérlek! Hú bazzeg...-simítja végig a hajamat esetlenül.

-Azt hittem, hogy már megőrültem.-törlöm le a könnyeimet.-Szerettem volna hinni bennetek, de azt hittem, hogy mindez csak az agyam szüleménye...

-Figyelj, nem tudom, hogy miről beszélsz, de én éppen egy találkozóra indultam és már így is elkéstem, de...de ha gondolod akkor kísérj el, rád férne pár ital.-néz rám együtt érzően. 

Kicsit összeszedtem magamat és elindultunk egy kávézóba.

Amikor beléptünk Tomival találtam szembe magamat. 

Eléggé meglepődtem.

-Szia Tomi vagyok.-nyújtja nekem a kezét.

-Beki.-rázom meg.

-Honnan ismeritek egymást?-néz ránk felváltva.

-Volt egy seggfej pasija, de kidobta és a pasi kiakadt, én meg odamentem és megfenyegettem, hogy tökön fejelem, ha nem húz el.-ül le Pabló.-Eléggé össze van törve.-súgja Tominak, de én meghallom.

Igaza van.

Össze vagyok törve. Nem vagyok már önmagam és mindez amiatt, mert nem találom a helyemet ebben a hülye világban, sokkal könnyebb volt amikor híres voltam, amikor Körte itt volt és amikor...amikor Márk is velem volt.

Soha nem kívántam annyira, hogy újra híres legyek és soha nem utáltam ennyire a régi életemet.

De ha Pabló és Tomi megvan. 

Akkor valahonnan a többieket is össze tudom szedni!