Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

1 fejezet

Megszólalt az ébresztőm, sóhajtva nyomtam ki és fájdalmasan felnyögve kelek ki az ágyból. Felveszem a ruhámat és komótosan ballagok ki az ebédlőbe ahol anyu issza a kávéját.

-Szia.-motyogom és kinyitom a hűtőt.

-Kicsim, ez így nem lesz jó... Már egy hete ez megy.-néz rám aggódva.-Ne keressek egy szakembert?-faggatózik.

-Anya, jól vagyok.-erőltetek magamra egy mosolyt.

-De ez nem normális, hogy le vagy ragadva egy álomnál. Nem létezik se Márk, se Körte, se senki! Elég Rebeka!-csap az asztalra.

-Te nem tudsz semmit...-próbálom visszatartani a kikívánkozó könnyeimet.

-Beki, én csak aggódok érted.-enyhül meg az arca.

-Jól vagyok, tényleg.-erősítem meg, pedig nyilván rám van írva az ellenkezője...-Majd jövök.-veszem fel a táskámat.

-Ne menjek el érted?-kérdezi engem fürkészve.

-Nem kell szeretek sétálni.-vonok vállat.

-Geri csinált veled valamit? Bántott? Beki, nem lehet, hogy...-jön elém és végig simít az arcomon.

-Nem anya, de már nem kell aggódnod, mert szakítok vele, ma találkozunk.-lépek hátra tőle és kimegyek az ajtón... Majd lemegyek a lépcsőn és a suliba érve magamra húzom a kapucnimat, semmi szükségem a hülye pillantásaikra...