Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

32 fejezet

-Ne mondd ezt! Hallgass meg, kérlek!-nem is néztem rá,  csak előre bámultam miközben folytak a könnyeim.-El akartam mondani...-kezd bele...

-És mégis hol volt ő amikor szinte minden időnket együtt töltöttük?-szakítottam félbe.

-Elutazott a milánói divathétre...-vallja be halkan.

-Akkor csak egy pótlék voltam.-bólintok, nagyon rendes...

-Pont ez az, hogy nem,had mondjam végig! Még gimiben ismertem meg és amikor elsősök voltunk akkor jöttünk össze, tényleg elválaszthatatlanok voltunk és azt hittem, hogy szerelmes vagyok, anyuéknak nem volt szimpatikus, mert elmondásuk szerint apuci kicsi lánya volt és nem szerették, de jó volt kettőnk közt a dolog, kivéve az utolsó évig, amíg úgy nem döntöttem, hogy halasztok egy évet az egyetemnél, ez az ő szüleinek nem nagyon tetszett ez, mert az apja azt szeretné, ha az egyetem után az ő cégénél dolgoznék meg ilyenek, aztán pedig összeköltöztünk és, hát megint Laura anyja úgy gondolta, hogy ez már azt jelenti, hogy össze is kellene házasodnunk, és mivel meggyőzött, hogy a szülei szemében nem vagyok elég, ezért ezt az egyet igazán megtehetném, hogy belemegyek az eljegyzésbe és amúgy sem kell összeházasodnunk egyből, elég csak az egyetem végéig, így hát ki lett tűzve a dátum szeptemberre... És igazából ez az egész már régen el volt cseszve, de nem éreztem úgy, hogy lépnem kell valamiért... De aztán jöttél te, Beka és teljesen megváltozott minden...-próbálja megfogni a kezemet.

Na hagyjuk már ezt a sablon dumát...