Szélfújta dallamok[Bexi ff.] Befejezett

12 fejezet

-Jól nyomtad, Beki! Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni.-ül le mellém Pablo.

-Valamennyire tudok.-válaszolok szerényen.

-Nagyon illett a hangotok Mr. Homárral.-biccent a tömeg felé.

-Tudom, hogy elég nyálasan hangzik és azt is, hogy...hogy Márk meleg, de úgy érzem, hogy ez a mi dalunk. Érted, ugye?-sóhajtok egyet. Remélem, hogy ő megért.

-Mindegyik csajával ugyanezt  a számot énekelte és ez alól te sem vagy kivétel.-közli rezzenéstelen arccal.-Tudom, hogy fáj az igazság, de muszáj, hogy inkább tőlem tudd meg, minthogy netalántán ő etessen vagy te képzelj többet bele a kapcsolatoddal egy...meleg sráccal.-tart egy kis szünetet.

Szóhoz sem jutok.

Egyszerűen nem tudok egy épp mondatot sem megfogalmazni.

-Ott van a pultnál.-biccent Márk felé aki éppen egy lánnyal enyeleg.

Idegesen megyek oda hozzá és megkocogtatom a vállát.

-Ismerjük egymást?-ráncolja a homlokát, mire eltátom a számat.

A fogaimat összeszorítva próbálok arra koncentrálni, hogy ne húzzak be neki...

Oké, hogy teljes szívemből szeretem, de néha igazán megérdemelne egy felképelést...

-Ismeritek egymást?-kérdezi most már a lány.

-A húga vagyok! Örvendek!-nyújtok kezet mosolyogva és rezzenéstelen arccal hazudok.