Karmai között

~Huszonkettedik rész~

-Édesem kelj fel! - éles törmelékkel nem törődve fel emelem kedvesem.
-Kis fiam. -Chanmi sírva jön hozzánk.
- Fiam....... - Jiwonra kaptuk mind annyian a fejünk.
-Maga miatt sérült meg az öcsém. -Chanyeol elindult felé.
-Haver állj le. -Tae elé lépett és lefogta.
-De V ha nem jött volna törpi nem esett volna bele a szilánkokba. - próbálta el tolni Taehyungot de nem sikerült neki.
-Meg van az okom mindenre . Kérlek had mondjam el. -férfi térdre borult és sírt.
-Rendben de először  el látjuk Chimet. - Jiwon reményteli szemekkel nézett rám.
Ájult manóm felvittem a szobánkba és le vettem a ruháit.
-Jungkook itt van az elsősegély doboz.
-Gyere be nyugodtan Baek. Már úgy is láttad meztelenül. - ki nyitotta az ajtót és belépett a hálóba.
Le tette  mellém a dobozt.
-Akkor megyek.
-Köszi.
-Ugyan. - legyintett egyet és elhagyta a helyiséget.
Először csipesszel ki veszem az éles üveg darabokat a sebeiből. Bal felkarja és bal combja sérült meg neki. Mikor minden apró darabot kiszedtem át vittem a fürdőbe. Muszáj megfürdetnem tiszta vér. Kád feléig engedtem langyos vizet. Tündérkém bele emeltem és óvatosan neki álltam megtisztítani apró testét. Kész voltam át vittem a másik helyiségbe. Le tettem a puha ágyneműre. Törölközővel át töröltem. Fertőtlenítővel le kezeltem a sebeit és be kötöttem őket. Egy alsónadrágot és pólót adtam rá. Takaróval jól betakartam utoljára puszit nyomtam neki a fejére és hagytam pihenni.
-Hallgatom. - helyet foglalok a nappaliba Jiwonnal szemben.
-Jimin édesanyja.......

Jimin szemszöge :

Feketeség ölelt körbe engem.
-Hópihe hol vagy? - gyönyörű kicsit nőies férfi hang szelte át a csöndet.
-Ki az? - hiába nézek szét nem látok senki.
-Anyuci bibi. - kis fiú keservesen sírni kezdett.
-Semmi baj drágaságom. Anyuka meggyógyítja.
-Köszi mami. - apró talpak csattanó hangját hallottam mögülem.
Megfordultam egy fiúcska állt mögöttem mezítláb. Haja hófehér volt szemei pedig kékek.
-Jimin fiam ne menj messze. - Jiwon futott a gyermek után.
-Apuka hol van a mami.? - kis gyerek felkéreszkedett édesapja karjai közé.
-Itt vagyok hópihe. - nem sokára megjelent az anyuka.
Jiwon szerelemmel teli íriszekkel nézte kedvesét. Boldog családi pillanatot pisztoly lövés zavarta meg. Hirtelen egy régi ház jelent meg. Épületet hatalmas lángok ostromolták. Fenti  szobában álltam és onnan  néztem végig a család utolsó pillanatait
- Szépséges kedvesem menekülj a kis Jiminnel. -Jiwon utoljára nyomott egy csókot felesége ajkaira. -Szeretlek. - édesanya hibátlan arcán könnyek záporoztak.
Szerelmes pár el engedte egymást. Család fő bejárati ajtó elé állva próbálta megakadályozni a fekete ruhás emberek. Anyuka pedig gyermekével a karjai között menekült a hátsó kerten keresztül az erdőbe.
-Jimin.! - egy  gyengéd kéz ért a vállamhoz.
-Anyu.? - hátra fordultam és édesanyám ott állt mögöttem.
-Amit most láttál az a valóság volt. Édesapád nem direkt hagyott el. Ahogy én se direkt hagytalak árvaházban kis hópihém.- szívem megtelt boldogsággal .
Íriszeinkből hullottak a könnyek. Remegő testtel öleltem át az elöttem lévő.
-Nyugodtan pihenj gyermekem itt nem árthat senki. - cseresznye fa alatt találtuk magunk.
Anyukám ölébe hajtottam a fejem és ott aludtam el.

Jungkook szemszöge:

Jiwon elmesélte hogy miért kellett elhagynia a fiát és élete szerelmét.
-Jungkook nagyon vigyáznod kell a fiamra. Tanács nem kizárt hogy meg akarja őket szerezni.
-Ne aggódj az életem árán is védeni fogom őket.
-Köszönöm. Nekem lassan haza kéne mennem.Felségem is tanács tagja.
- Mi az a tanács?
-Chanyeolnak hívnak ugye?
-Igen.
- Rangidős hibridek alapították meg. Világnak azt mondják hogy kordában tartanak minket. De ez nem igaz. Ritka omegákat áldoznak fel titokban a testük fiatalságának érdekében. Jimin édesanyja volt a legutolsó áldozat.
-De ez szörnyű. Ha az a nő is tag miért vagy vele ?
-Szerinted Jungkook?
-Kényszer?!
-Pontosan.
Az emeletről egy hatalmas csattanás hallatszott. Fel ugrottam és futottam a szobánk felé. Ajtót ki szabtam a helyéről hevességemben. Ágyunkon nem volt ott a szerelmem. Ablakok ki voltak törve. Levegőben pedig cseresznyefa virágok szálltak.
-Ez?
-Ne aggódj. Biztos el vitte az édesanyja. - Chim apukája vállamra tette a kezét.
-Induljunk. - le rohantam a lépcsőn.
Lenti családtagjaimmal most nem törődtem. Ki nyitottam a bejárati ajtót át változtam és futottam az erdő felé. Taehyung és Jiwon telepatikusan kapcsolatban lépett velem. Többiek autóval indultak neki az útnak. Kis kunyhónál mindenkit be vártunk és együtt indultunk neki fenyvesnek. Hosszú gyaloglás után se éreztem az illatát .
-Nem hiszem el. - mérgemben bele ütöttem az egyik fájba.
- Kook hogy hogy nem érzi? - kicsit távolabb mentem a többiektől de így is hallottam Baek hangját.
-Ez a fa különleges védelmi vonala. Jungkook próbáld a szíveddel látni. - bólintottam és megfogadva Jiwon tanácsát lehunytam a szemeim. Pár perc elteltével egy pillanatra megütötte füleim Jiminie szívdobogása. Elindultam abba az irányba ahonnan éreztem.
-Múltkor nem is itt erre volt a fa.
- Az omegák fája mindig változtatja a helyét.
-De miért Jiwon?
-Fogalmam sincs.
Tisztás közepén  ott volt a cseresznyefa. Tövében egy csodaszép férfi ült ölében pedig manóm aludt. Cseresznye virágok el lepték a zöld füvet. Illatuk pedig betöltötte a levegőt.
-Üdvözöllek titeket. - hangja nagyon hasonlított a kis szerelmemére.
-Drága szerelmem. - Jiwon sírva futott  a családjához.
Amint oda ért térdre borult és át ölelte a feleségét és a fiát. Szerelmes csókok után Chim anyukája rám vezette a tekintetét.
-Te vagy Jungkook igaz. - picim fejét le emelte az öléből és felém kezdett sétálni.
Minden mozdulatából sütött az ártatlanság és a kedvesség. Mikor elém ér kezeit az arcomra tette.
- Köszönöm hogy vagy a fiamnak. -először szóhoz se jutottam.
Férfi tisztára olyan volt mint Jimin csak pár évvel idősebb verzióban.
-Öhhh. Én köszönöm.
-Ugyan kedvesem. Menj oda nyugodtan hozzá. Tudom hogy minden vágyad az hogy mellette legyél. - hálásan bólintottam neki és picikém felé igyekeztem.
Chim édesanyja mindenkinek egyenként köszönetet mondott a családba. Szerelemem felkaptam az ölembe hogy ne a földön legyen. Biztos érzete hogy én vagyok mivel bele bújt a mellkasomban.
- Nem szeretnék udvariatlan lenni. De ön nem meg halt.? - Chanmi gyilkos tekintettel nézett rám.
-Igen én egyszer már életemet vesztettem. De minden omega egyszer vissza térhet az életbe kis időre hogy lássa szeretteit.
-Me....
- Egy hetem van csak.
- Nyugodtan maradhatsz nálunk.
-Köszönöm Chanmi. - úgy látszik a két feleség jól össze barátkozott.
Csak most veszem észre hogy kedvesem testén lévő sebek begyógyultak. Az én sérüléseim is kezdtek eltűnni.
-Ideje lenne indulni.
-Menjetek csak Wonho én haza viszem Chimiet.
-Rendben. Öööö.......
-Kihyun. - egyetlenem anyukája ki segítette Wonhot.
- Ti is jöttök?
-Igen. Kedvesemmel ha nem gond majd még szeretnék beszélni nálatok.
-Ugyan. De hogy baj. Nyugodtan hívhatod az otthonodnak a házunk. - Chanmi karon fogta Kihyunt és elkezdett vele trécselni miközben elindultak a kocsi felé.
Wonho is neki állt Jiwonnal társalogni. Srácok pedig próbáltak nem le maradni. Ne hogy elvesszenek . Én tündérkém gyönyörű szép arcát figyeltem a hulló cseresznye virágok alatt.

Jimin szemszöge:

Nagy meleg szeretet teljes kezek öleltek körbe. Tömény cseresznye illat mellett éreztem Jugngkook férfias kölniének aromáját. Felnyitott szemeim Kook szerelemmel itatott íriszeivel találkoznak .
-Tündérkém. Annyira féltem hogy valami nagy bajotok esett. - térdre ereszkedett és elkezdett hangosan sírni mint egy pici gyerek.
Ahogy tudtam át öleltem. Ennél a fiúnál jobbat sose kaphattam volna.
-Sajnálom.
-Mi?
-Sajnálom hogy nem tudtalak időben elkapni.
-Drága szerelmem. Nem baj. Jól vagyunk mind a ketten. - elhajolok tőle és a sós cseppjeit le törölöm az arcáról.
- Megszeretnélek titeket óvni minden bajtól.
-Tudom jól kedvesem. Számunkra te vagy a legjobb. - ajkaira nyomok egy puszit.
-Imádlak titeket.
-Mi is imádunk.
-Ideje lenne indulni manó.
-Igazad van. - próbálok ki mászni a kezei közül de nem engedi.
- Hova hova hercegnő?
-Hát nem megyünk haza ?!
-De. - most ki enged karjaiból.
Kicsit távolabb megy tőlem és át alakul farkassá. Le fekszik a földre én meg fel ülök rá. Felegyenesedik és a fenyves felé kezd futni. Kilógó ágak miatt a hátára kellett dőlnöm. Út közben fekete puha bundáját simogatom.
-Nagyon jól esik. - kicsit meg lepődtem mikor telepatikusan hozzám szól.
-Akkor többször fogom csinálni.
Házunk előtt le szálltam róla és ő vissza alakult.
-Bent szerelmem vár rád egy meglepetés. - karjainkat össze kulcsolta.
-Micsoda?
-Majd meglátod ki angyal. - apró puszit ad a homlokomra .
Kook előttem megy be a házba. Én mezítláb vagyok úgy hogy csak neki kell a cipőjét levenni. Már az elő szobában meg ütötte a fülemet egy ismerős hang. Át siettem a nappaliba . Édesanyám a konyhában szorgoskodott.
-Nem gondoltam hogy ilyen hamar vissza értek. - felém fordult és meseszép arcán mosoly terült szét.
-Anya.. - reszketni kezdtem, szívem ezerrel vert, íriszeimből csak úgy folytak a könnyek.
-Kis hópihém! - csak álltam és néztem nem hittem a szemeimnek.
-Ez nem lehet te... te...
- Vissza jöttem hozzád édes kisfiam. - kitárt karokkal elindult felém.
Mikor kezei közé zárt elmondhatatlan érzés kerített hatalmába.
-Fiam! - Jiwon is ododa jött hozzánk és át karolt minket.
Mérhetetlenül nagy teltség érzett fogott el. Szerelmünk,szüleink karjaiban lenni a legjobb.

Sziasztok!! 😊❤

Két napot késtem.Sajnálom.
Ez a részt igen vegyes érzelmekkel írtam meg úgy hogy ha egy kicsit zavaros esetleg nektek az ez miatt van.
Utóbbi időben megint nem vagyok valami jól.
De rendbe szedem magam.
Újabb rész nem tudom mikor lesz.
Durván két hét múlva lesznek a vizsgáim.
Másik könyvemnek is neki fogok állni.
Köszönöm hogy mindig minden helyzetben mellettem álltok. ❤❤
Ti adtok erőt nekem az új részek írásához. ❤