Karmai között

~Tizenhetedik rész~

Jimin szemszöge :

Mint minden reggel ma is a hányinger kelt fel. Páromat le lököm magról a takaróval együtt. Felpattanok az ágyról és mint egy tank úgy szabok be a fürdőbe. WC ülőkét felhajtom gyorsan utána le térdelek és már jön is a kellemetlen ízű hányás. Kook most is be jön hozzám és le térdel mellém . Hátamat simogatja nagy kezeivel. Lassan már egy hete minden nap kezdeténél ez van. Mikor teljesen ki ürültem. Jungkook le húzza a WC-t és segít fel állni. Derekam át karolja és így megyünk a mosdó kagylóhoz. Először sima vízzel ki öblítem a szám utána meg rendesen fogat mosok. Egyik kedvenc részem ez reggel mivel együtt szoktuk fényesre sikálni fogaink. Mikor tiszták újra ki öblítjük a szánk. Vissza ballagunk a hálóba és neki állunk ruhát keresni. Hasam már kezd látszani. De még fel tudom venni az eddig hordott ruháim. Kooknak egyik kedvenc időtöltése itthon hogy a hasamat puszilgatja, beszélneki , simogatja. Olyankor rettenetesen aranyos tud lenni. Mai napra fehér farmerom és fekete pólót választottam.
-Tündérke szerintem vegyél fel még egy pulcsit. Kicsit hűvösebb az idő mint tegnap.
-Rendben. - szekrényből ki veszem Jungkook bordó pulcsiját.
-Nem is értem miért van neked annyi ruhád ha az enyémeket szoktad felvenni. - mögém áll és át karol.
- Csak pulcsikat, pólókat és néha ingeket szoktam fel venni. Nadrágjaid nagyok rám.
- Azért mert te kis pici vagy. - puszit nyom a kócos hajamba.
-Te vagy óriás. - durcásan hátra nézek rá.
-Hát igen jól mondod én mindenhol nagy vagyok. - kajánul elmosolyodik.
- Önbizalom fontos. Na de engedj el had szedjem rendbe magam. - tette az amit kértem.
Újra a fürdőbe megyek de most becsukom az ajtót. Mosdó kagylóhoz megyek és ki nyitom a felette lévő kis szekrény bal részét. Ki veszem a fésűm és gondosan ki kócolom a hajam. Utána egy kis hajlakk segítségével be állítom. Nem igen szoktam iskolába sminkelni de most kedvet kaptam hozzá. Meg amúgy is ma van a fiúk kosár meccse. Jól szeretnék ki nézni. Ki húzom a szemhéjam . Alapozó nem kell mivel jelenleg nincs bőr hibám. Ajkaimra felkenek még egy cseresznyés labellot. Végezetül befujom magam parfümmel. Teljes harci díszben megyek át kedvesemhez. Aki az ágyon ül és telefonozik. Amint észre veszi a jelenlétem felkapja a fejét és rám néz. Íriszei vörösen kezdenek izzani.
-Baby hihetetlenül gyönyörű vagy. - készüléket félre dobja  és elém sétál.
-Ne mondj ilyet. Nem vagyok az. - piros fejem le hajtom.
-Nekem mindenkinél csodálatosabb vagy. - rá nézek és látom szemeiben hogy meg akar csókolni.
-Nem nem. Még nem. - pici ujjam párnáira teszem.
-Miért.? - szomorúan les rám.
-Későbbre tartogatom neked. - kacsintok egyet.
-Legyen. Csak a meccs közben ne mozduljon rád senki.
-Attól nem kell félned. - megölelem.
-Szeretnél most lent reggelizni vagy menjünk a suliba.? - derekamat kezdi el simogatni.
-Inkább induljunk iskolába. Nem vagyok éhes. - elengedett és felkapta a táskáink.
-Gyere tündérke. - felém nyújtja a kezét.
Mellé sietek és össze kulcsolom karjaink. Ki lépünk a szobánkból talákozunk egy kómás Sehunnal.
-Jó reggelt. - köszönök neki de látszólag azt se tudja milyen világon van.
Együtt folytatjuk az utat lefelé. Szokás szerint az asztal meg van terítve gondosan család többi tagja már körülötte ül.
- Szép jó reggelt fiatalok.
- Jó reggelt anya.
Sehun helyet foglal a székén.
-Srácok miért nem ültök le. - apu össze hajtja az eddig olvasott újságot.
-Nem reggelizünk. - Kook szavai hallatán anyu mérgesen össze húzza szemöldökeit.
- Több marad nekem. - Tae már neki is áll az evésnek.
-Ne legyél mohó. - Yoongi elveszi előle a tányérját . -Baby most miért? Ők döntöttek úgy hogy nem esznek.
-Akkor is. Ne folyton a hasadon gondolkozz.
-Hát inkább rajtad szoktam. - rá kacsint egyet mire Suga megüti a kezét.
-Inkább egyél. - vissza adja neki a tányért de látszik hogy párja igen zavarba hozta.
-Ja ha már témánál vagyunk. Baek legközelebb nem lehetne kicsit vissza fogni a hangod? - Sehun nyűgösen meg dörzsöli szemeit.
-Igazsa van én iss hallotham. - Taehyung próbált normálisan beszélni de tele volt a szája kajával.
-Te csendbe legyél egész este aludtál mint egy kis baba.
-Te mondtad hogy nem akarsz játszani. - menta hajú erre szégenylősen le hajtja a fejét.
-Jó lenne ha ennétek már. Menetek kell suliba. - édesanyám parancsára mindenki neki látott a reggelinek.
-Kis fiam ugye jól vagy? -hozzám jön és végig simít az arcomon.
-Igen. Csak a szokásos reggeli rosszullét. - rá mosolygok.
-Ne aggódj Chanmi valamit megkíván azonnal megveszem neki. - Kook puszit nyom az arcomra.
-Rendben. Akkor menjetek. - le veszi a kezét rólam és vissza megy az étkező asztalhoz .
- Sziasztok. - intünk nekik és elmegyünk cipőt húzni.
Kocsiban ülünk már Kook éppen indulni akar mikor megállítom.
-Edző cucc? - fejbe csapja magát és már fut is vissza a házba.
Pár perc után már újra a kormány mögött ül.
-Nem is tudom mi lenne nélküled. - nagy kezét a combomra teszi.
-Jaj te. - át hajolok hozzá és nyomok a nyakára egy puszit.
-Ilyet kérek még.
-Kapsz majd. - vissza húzódom mire szomorúan rám néz.
-Ez az. -nagy mosollyal az arcán indítja el a kocsit.
Iskolában mindenki tudja hogy terhes vagyok. Sokan segítenek de vannak olyanok akik csak levegőnek néznek. Tanárok is kedvesek akkor se szólnak semmit ha  órán csak úgy kifutok a mosdóba hányni. Tesiből felmentést kaptam de ennek ellenére a pálya szélén lassan elszoktam kocogni. Jin, Nam és J hope majd kiugrottak a bőrükből amikor megtudták hogy babánk lesz. Megérkeztünk a sulihoz Kook szokásos helyére le parkol. Ki szállunk párom hősiesen magára aggatja a táskákat .
-Jungkook tudom hozni a cuccom.
-Nem nem. Én hozom. - szabad kezét össze fonja az enyémmel.
Udvaron és a terem felé vezető úton sokan köszönnek. Sőt van olyan is aki megkérdezi hogy vagyok. Nem tudják de ezzel nagyon boldoggá tesznek. Termemhez érve el akarom tőle venni a pakkom de nem engedi.
Bemegy az osztályba én pedig kénytelen vagyok követni.
-Sziasztok.-hangosan köszönt mindenkinek.
Társaság viszonozza is a tettét.
Jinék már a padomnál ülnek.
Oda megyünk hozzájuk és helyet foglalok a helyemen.
-Jó reggelt.
-Sziasztok. - Hope most is nagy mosollyal fogad.
-Hogy vagy pici? - Jin végig mér.
-Minden oké.
-Indulok szerelmem. Szünetben találnozunk. - egyetlenem le teszi a táskám.
Ad egy rövid csókot és el hagyja a helyiséget.
- Látom nagyon vigyáz rád.
- Az nem kifejezés Namjoon.
-Biztos nagyon izgul hogy apa lesz. Próbál mindent meg adni neked. - Jinie hozzá bújik a szerelméhez. -Ilyenkor nagyon erős kötelék alakul ki a hibrid pár között.
-De okos lettél Hopi.
-Drága Nam barátom én mindig az voltam.
-Azért maradj a földön. - Jin beszólása miatt kitört belőlem a röhögés.
Sajnos megszólalt a csengő és a tanár is megjött. Kis bandánk két tagja vissza ment a helyükre. Matematika van így serényen kell jegyzetelnem. Ha már nem tudok iskolába jönni ne maradjak le. Óra vége felé jelzett a telefonom hogy üzenetem jött. Sunyiba elő veszem a zsebemből. Jungkook írt hogy nem tud matek után jönni. Vissza üzentem neki hogy semmi baj. Amint ki ment a tanár Namjin már ott is volt nálunk. Sokat nevettünk Hope és Jin viccein. Jó hangulat miatt hamar el is telt a tíz perc. Japán tanárunk érkeztével megint elmentek. Éppen felelt az egyik osztálytársam amikor meg éheztem. Írtam is a szerelmemnek ha jön át hozzon valamint. A maradék húsz percet végig kínlódtam. Tanár nő nem akart elengedni minket hiába szólalt  meg a csengő.  Kezdtem egyre rosszabbul lenni. J hope is észre vette és amikor emelte fel a kezét hogy szól.  A terem ajtó ki nyílt. Kookot nem zavarta hogy a tanár még bent van. Halál nyugodtan jött oda hozzám kezei között két szendviccsel meg egy üveg eper lével.
-Jeon Jungkook.! Nem zavarja hogy éppen tanóra van? - idegesen csípőjére teszi a kezét.
-Hát nem mivel a gyermekem anyja éppen rosszul van. - erre az idős nő már nem tud mit mondani.
Le teszi elém a dolgokat. Én pedig azonnal kibontom az egyik szenyót és neki állok enni.
Osztálytársaim is mentek már a dolgukra így tényleg kénytelen volt abba hagyni a tanítást.
-Baba lassabban ha kell hozok még. - Jungkook a padunkon ül és onnan figyeli hogy eszek.
-Meccsen az edző meg engedte hogy lent a padon ülj a többi csapattaggal. - tele van a szám még mindig így csak bólintani tudok.
-Mi is megyünk majd. -meglepő módon eddig csöndben ülő J hope megszólalt.
-Gyertek csak. Mi fogunk nyerni. -párom magabiztosan kihúzta magát.
- Honnan veszed? -Namjoonék is meg érkeztek.
-Csak tudom. Na mennem kell. Baby majd a csarnokban találkozunk. - két kezét arcomra teszi és ad egy homlok puszit.

Jungkook szemszöge :

Chim olyan kis aranyos volt ahogy tömte magába a kaját. Nem akartam ott hagyni de nekem is órám van. Mázlimra késés nélkül értem be a angolra. Mai napon sajnos egyik tanórán se tudok figyelni. Vagy a szerelmemen vagy a kosár meccsen gondolkozok. Utolsó csengőt meghallva csapatunk ki ront a teremből. Tesi öltözőbe megyünk ahol át vesszük a ruháinkat. Vendég iskola csapata is meg érkezett már. Mi  amikor kész voltunk fel mentünk a pályára be melegíteni. Szurkoló lányok már serényen gyakoroltak. Lelátó is tele volt diákokkal tanárokkal. Ellenfeleink is fel jöttek és neki láttak ők is be melegíteni magukat. Edzővel tartottunk stratégiai megbeszélést amikor megláttam a szerelmem. Másik csapat igen megnézte őt. Nem egy srác szemében vettem észre a vágyat iránta. Tudatnom kell velük hogy ő az enyém. Elindulok felé ő meg torpan. Határozottan elé lépek és fel kapom az ölembe. Szenvedélyes, szerelmes csókba hívom cseresznye ízű ajkait. Lányok sikítoznak míg a fiú fütyülnek. Szánk elválása után az ellenfeleinkre nézek arcukon tisztán látszik a féltékenység.

Sziasztok! 😊😁

Nagy megkönnyebbülés hogy tartani tudtam az ígéretem miszerint a héten lesz még rész.
Őszintén nagyon nem szeretek meg szerintem nem tudok iskolai jeleneteket írni.
Régebbi könyvemben is igen nehezen írtam meg
azokat a részeket.
Fogalmam sincs miért van.
Probálok majd változtatni ezen.
Namjin páros és J hope nem igen szerepelt eddig.
Őket is igyekszem jobban bele építeni a történetbe.
Nehézségek ellenére remélem nem lett olyan rossz a rész.
Vissza szoktam néha olvasni a könyveim.
Annak ellenére hogy át olvasom őket mielőtt ki teszem. Vissza olvasásnál szoktam találni hibákat.
Ezekért elnézést kérek tőletek.
Nagyon szépen köszönöm hogy ezek ellenére olvassátokolvassátok a könyveim.
Szeretlek titeket nagyon. ❤❤❤❤❤