Karmai között

~Tizennyolcadik rész~

-Mi olyan vicces Kook? - kincsem értetlenül néz engem.
-Tudod nagyon jó nézni a sok srác féltékeny arcát. - fülébe suttogom.
Kicsi teste megremeg kezeim között. Biztos zavarba hoztam mivel a fejét a nyakamba fúrja.
- JEON!! - edző igen ideges .
- Tündérke mennem kell. -a fel emeli a fejét.
-Rendben menj és itt fogok várni. - ad még egy csókot isteni ízű ajkaival.
Le teszem a földre és el kísérem a padig.
-Indulj.
-Igen is.
Fel megyek a többiekhez a pályára. Kezdésig van öt perc még. Ilyenkor még át szoktuk beszélni a stratégiát.
-Jeon!
-Igen edző?
- Te leszel a kapitány. Ha sikerül ez a meccs után végleges lesz a pozíciód.
-Köszönöm.
Hát igen más csapatokkal ellentétben nálunk eddig nem volt vezető. Mindig mérkőzés előtt lett kiválasztva hogy ki fog irányítani. Nagy lehetőséget kaptam most.
-Nyugi tesó simán meg lesz. - Yoongi bíztatóan hátba ütöget.
-Remélem.
- Na fiúk ideje elkezdeni. - szokásosan pacsit ad mindig az edző bá.
Be álltunk a posztjainkra . Tae fog ugrani a labdáért . Utolsó gyors pillantást vetek szerelmemre. Tartalék játékosokkal beszélget a padon. Nem tudom tovább kémlelni mivel meg szólal a síp . Taehyung könnyedén megszerzi a labdát jóval magasabb ellenfelétől. Csapatunk most is követi a szokásos  stratégiát. Első és a második negyedben nem támadunk olyan intenzíven inkább védekezünk és figyeljük a másik csapatot. Hátra maradt időben pedig támadunk és vissza hozzuk a pontokat. Első negyed végén. 10-5 az állás a másik iskola javára. Le kocogunk a pályáról. Padon ülő társaink át adják a helyet nekünk. Szerelmem csoda szép kék íriszeivel kémlel engem.
Már nincs rajta a pulcsim gondolom melege van neki. Fekete pólója kicsit testhez álló így látszik neki a pici pocakja. Törölközővel meg törlöm nedves arcom. Manómat apró kezei segítségével magamhoz húzom. Derekát át ölelem míg ő a hajamat simogatja. Újra megszólal a síp ideje játszani. Nyomok egy puszit a pocakjára és el válok tőle. Fel megyünk a pályára és kezdődhet a második összecsapás. Követjük a tervünk még mindig megfigyelünk. Másik csapatról eddig az jött le hogy igen agresszívan játszanak. Látszik rajtuk hogy biztosak a győzelemben. Játék negyed végén megint elhagyjuk a csatateret. Most nem tudok Chimmel lenni mivel meg kell beszélni a támadásokat. Harmadik szettben akcióba lendülünk eddigi 25-15-ös állást meg fordítjuk 34-29-re. Látszik rajtuk hogy össze vannak zavarodva. Utolsó felvonásnál járunk öt perc van hátra. Kezdenek a fiúk ki merülni. Én és Tae hibridek vagyunk úgy hogy jobban bírjuk. De a meleg ami uralkodik a csarnokban minket is meg öl. Patakokban folyik rólunk a víz. Jelenleg vezetünk 42-40 az utolsó percek a legkeményebbek. Meg kell tartanunk előnyünk. Sehun palánkra dob de nem megy be neki. Lepattanó labdáért Suga és a másik csapatból egy srác ugrik érte. Yoongi érné el a labdát ha az a rohadék gyerek nem könyökölné oldalba.Srác győzelem ittasan fogja a kosárlabdát míg Suga a földön fekszik és az oldalát szorítja. Bíró azonnal sípol is. Oda futunk a barátunkhoz.
-Kicsim. Szerelmem.-Tae idegesen szólongatja de a fiú csak vicsorítva forgolászik.
-Lehet eltört a bordája. -edzőnk is csatlakozik.
-Esküszöm. Megfolytalak. - V felegyenesedik és elindul a csapat felé.
-Na gyere. Mi van ennyire fontos a kis ribancod ? - gyerek gúnyosan elmosolyodik.
-Ki nyírlak. - Taehyung egyre idegesebb.
Karjain és nyakán ki duzzadnak az erek. Szemei világítanak.
-Haver nyugi. - Chan és én állunk éle hogy ne ugorjon neki.
-Neked is igen szemre való kis kurvád van.
-Mi van? - hátra fordulók.
-Jól hallottad. Elszórakoznák vele. - srácot már társai is próbálták megfékezni.
De a rohadék csak nem hagyja abba.
-Meghalsz. - nem embrei hangon szólaltam meg.
Ellenfeleinken látszott a félelem. Meg a kis szó harcos is befogta a pofáját. Most Tae és Chanyeol engem probált megfékezni. Nem sikerült nekik. Félre löktem őket és megyek tovább a célpontom felé. Az edző is kiabált nekem de nem figyeltem rá. Harag teljesen elvakított. Angyali szépséggel megáldott szerelmemről milyen mocskosan beszélt.
-Szerelmem. - srác előtt álltam már mikor a tündérkém megszólalt.
-Jungkook. Hagyd őket. - mellém sietett és reszkető karjaival át karolta az enyémeket.
-De...
-Kérlek. Ha vége lesz a meccsnek vigyél el enni. Pici babánk kezd éhes lenni. - egyik praclijával a dudorodó hasára simított.
-Rendben. Az lesz amit ti akartok.
-Köszönöm. - felnyújtózkodik hozzám és ad egy csókot az ajkaimra.
Manóm vissza megy a helyére én pedig a csapatomhoz. Yoongit Namjoonék elvitték az orvosiba. Helyette a padról Kai állt be. Maradék percekben már nem finomkodtunk mi se. Nem szoktunk agresszívan játszani de a történtek után kötelességünk volt. Végül a meccset Chanyeol hárompontosa döntötte el. 47-41- re mi győztünk. Srácokkal jó izzadt csoportos ölelkezést tartottunk. Hozzánk tapadt felsőnket ledobtuk magunkról. Lányok nem kis hangzavarral jelezték hogy jó a látvány. Szemeimmel kedvesem kezdtem keresni de nem találtam.
-Ha őt keresed elment az orvosi szobába a többiekkel
-Köszönöm edző bá.- éppen elakartam menni amikor utánnam szólt.
-Fiam meg kapod a posztot. A másik dolog pedig hogy nagyon vigyázz arra a fiúra.
-Köszönöm szépen. Mindennél jobban fogok rájuk vigyázni.
Sieteve hagyom el a termet.Remélem hogy Chim nem arra készül amire gondolok. Iskolában nagy lett a tömeg a mérkőzés befejezése végett. Diákok között elég nehéz volt átfurakodni. Volt olyan is persze aki félre állt. Pár lány beszélni akart velem de le intettem őket. Nagy harcok árán elértem az orvosi szobát. Be nyitok a helyiségbe Suga már látszólag teljesen jól van. Át vezetem  szemeim a mellette lévő ágyra ahol kedvesem fekszik. Elkéstem nem hiszem el.
-Jungkook nyugodj meg kérlek. Yoongi ellenkezett de a pici hajthatatlan volt. - Jin megfogta az egyik kezem és kétségbe esetten igyekezett le nyugtatni.
-Engedj el. - hiába mondtam nem akarta meg tenni.
-ENGEDJ.! - ki szabtam a kezemet fogságából.
Seokjin félve bújt oda Namjoonhoz.
-Menjektek ki.! Mindenki.! - három barátom tette amit kérek.
Mikor elhagyták a szobát becsukták az ajtót. Remegő végtagokkal megyek szerelmem ágyához. Le ülök az ott található egyik székre.
-Miért vagy ilyen jó? Miért akarsz mindenkit meggyógyítani? Miért nem tudsz kicsit önző lenni? - halk szavaim mellé csatlakoznak a könnyeim.
Apró kezét megfogom és az ajkaimhoz húzom. Lágy csókokat hitek rá.
- Ne csinálj ilyet többet. Mindennél jobban fáj a tudat hogy szenvedsz. - egyre jobban kezdenek hullani sós cseppjeim.
-Te vagy az én szerelmem, angyalom, fényességem, gyógyszerem, életem, világom, mindenem. - fejem le hajtom a fehér matracra kicsi kezét továbbra is fogom.
-Te pedig a hercegem, gyermekem édesapja és az egyetlen örök szerelmem. - halk angyali hagjára azonnal fel emelem a fejemet.
Kék szemeiből gyémánt ként hullanak a könny cseppek. Fel ülök mellé az ágyra.
- Ígérd meg hogy több ilyen nem lesz. -arcáról ujjaimmal eltűntetem a cseppeket.
-Ígérem. - felé hajolok és lassan össze érintem ajkaink.
Lágy, lassú csókba hívom. Azt szeretném ha tudná mindennél fontosabbak nekem. Kezemet hasára vezetem és elkezdem neki simogatni.
-El se tudod képzelni milyen csodálatos érzés hogy ezt csinálod. - ajkaink el szakadnak egymástól.
-Akkor sokszor fogom csinálni. -óvatosan arrébb emelem és mellé fekszem. Jobb karomat ki nyújtom ő pedig rá is teszi a fejét. Másikkal pedig a pociját simítom továbbra is .
-Álmos vagyok.
-Nyugodtan aludj. - adok puszit a hajába.
Pár nyammogás után el is alszik. Nem hittem volna hogy életem során találkozni fogok valaha egy ilyen meseszép teremtéssel. Tervezem hogy beszélek a szüleinkkel had költözzünk át egy saját házba. Tudom hogy fiatalok vagyunk meg minden. De sokkal jobb  lenne a szerelmeimnek szerintem. Chanék háza nem kicsi sőt elég nagy de akkor is picit sokan lakunk benne. Srácok elég hangosak ez pedig a baba szempontjából nem éppen a legjobb. Tündérkém se tud rendesen pihenni tőlük majd ha már közel leszünk a szüléshez. Most még könnyen el van hiszen a picikénk nem nagy még. De ha az lesz sokkal nehezebb lesz minden. Otthon  maradnék vele együtt tanulnánk. Folyamatosan figyelnék rá. Ha úgy van családaink is simán tudnak jönni. Írók egy üzenetet apának meg Wonhonak hogy beszélni szeretnét velük.
-Kook nem akarok zavarni de jó lenne ha indulnánk haza már öt óra.
-Okés Sehun. Menjetek össze szedem magunk és indulunk mi is.
-Cuccaitok már Baekhyun el tette a kocsiba.
-Mond meg neki hogy köszönöm.
-Oké. Szia.
-Szia. -ajtó csukódásra életem fel kelt.
-Indulnunk kell? - nyűgösen az oldalaba bújik.
-Igen. De előtte van egy dolog.
-Milyen dolog?
-Majd meglátod.-felé kerekedek.
-Mi.. Mit csi.. csinálsz? - arca kezd piros lenni.
-Vedd le a pólód. - nem szól semmit csak engedelmesen csinálja azt amit kértem.
Meztelen felsőtestére hajolok és elkezdtem csókólni puha illatos bőrét. Pocakjának minden szegletét gondosan beborítom csókokkal. Bordáinál lehető legóvatosabb vagyok. Életem regenerálódása szokásosnál sokkal lassabb a terhesség miatt. Kulcscsontjait se hagyom ki az élvezetekből. Régi fog nyomaim láttán el fog a biztonság érzet. Pici rókám végig le hunyt szemekkel sóhajtozik. Vállai  is igen hívogatnak. Nem tudom meg állni. Muszáj az egyikbe beleharapnom. Kedvesem hangosan fel nyög.
-Földöntúli hangod van édesem. - vissza húzom fogaim és folytatom a puszilást most a nyaka lesz áldozatom.
-Kookh...
-Igen? - felnézek gyönyörű arcára.
- Éhes vagyok nagyon.
- Megígértem hogy elviszlek enni. Menjünk. - le szállok róla hogy fel tudja venni pólóját.
Sebesülése miatt arcán néha át suhan a fájdalom.
-Neked hol a pólód? - íriszei áhitattal nézi a felső testem.
-Kocsiban veszek fel. Már suliba úgy is csak a tanárok vannak.
Ki lépünk az orvosi szobából. Végig megyünk a  folyosón. Portástól elköszönünk. Mikor a kocsihoz érünk Jimin be ül és pedig a csomagtartóhoz megyek. Fel nyitom és az edzős táskámból ki veszek egy fehér pólót. Le csukom át megyek a vezetői oldalra. Helyemre ülök be csapom az ajtót. Elindítom az autót még bekötöm magam mielőtt elindulnék. Chim már megtette.
-Hova menjünk enni.? - nem nézek rá hiszen forgalomban vagyunk.
-Hmm megkívántam a ráment.
-Okés akkor az eszünk.
Nem kellett sokat furikázni a japán étteremig. Szerencsére nincs telt ház így foglalás nélkül is kaptunk asztalt. Pincér illedelmesen helyünkhöz kísért minket. Kaptunk étlapot is pár percen belül pedig fel vették a rendelést. Én rament kértem meg sushit a szerelmem kért okonomiyakit, ráment, mochit, sushit meg dangot. Ételekre nem kellett sokat várni. Mikor megérkeztek neki is álltunk a lakomának. Meg se lepődök hogy szerelmem meg is ette az összes ételt.
-Jungkook.
-Mondjad baby.
-Szeretni fogsz engem akkor is mikor már nagy hasam lesz.? Tudod szülés után meg fog változni a testem. Csíkok lesznek rajta és nem lesz olyan feszes a bőröm. - szemeiben láttam a félelmet.
-Egyetlenem mindig szeretni foglak. A bőröd azért lesz majd olyan mert csodálatos dolgon mész majd keresztül. Világ legnagyobb kincsét hordozod magadban. Soha de soha nem foglak elhagyni sem ezért sem más ért. - megfogom mind két kezét.
-Szeretlek.- íriszei sarkában ott bújdostak a könny cseppek.
-Szeretlek mind örökké.

Sziasztok! 😊😁

Meglepetés!! ❤😁
Tudom azt mondtam jövő héten lesz rész.
De nem tudtam mit tenni megszállt az ihlet.
Néhány részlet írásánál eléggé elérzékenyültem.
Mostanában elég sokáig fent szoktam lenni.
Ilyenkor mindig Bl sorozatokat nézek.
Sajnos mára kifogytam belőlük.
Ha ti is néztek ilyeneket lécci írjátok le kommentbe a címűket.
Köszönöm .
Nagyon hálás vagyok nektek. ❤❤❤❤