Karmai között

~Kilencedik rész~

Mielőtt a két szülő is oda jött volna hogy le csesszen felmentem a szobámba. Gyorsan le fürödtem szokásosan  alsónadrágot vettem fel. Be feküdtem az ágyba és csak néztem a plafont. Pár perc múlva elkezdetek folyni nekem is a könnyeim.
-Haver. - Suga nyitott be a szobába mire pánik szerűen töröltem le a könnyeket.
-Nem kell takargatni nyugodtan add ki magadból. - helyet fogalalt az ágyam szélén.
Fel ültem és mint egy kis gyerek hangos zokogásban törtem ki. Barátom át karolt és hagyta hogy sírjak a vállán.
-Nagyon fáj Yoongi. -elhúzódtam tőle.
- Tudom. Helyre kell hoznod. De most adj neki egy kis időt. - éjjeli szekrényemről el vett egy zsepit és nekem nyújtotta.
-Akkor elfogják venni tőlem. - meg töröltem az arcom és ki fújtam az orrom .
-Ki?
-Suho. - már srác neve is fel idegesített.
-Honnan tudod?
-Ő mondta. Suga tőle szereztem a sebet amit Jimin meg gyógyított.
-MII?
-Shhhh halkabban.
-Bocs. Akkor az a gyerek tényleg veszélyt jelent Jiminre.
-Igen.
-Jól van. Nyugodj le és holnap elmondod a srácoknak ezt. Most aludj. Törpét pedig fokozatosan kell megpuhítanod.
-Rendben. Jó éjt. -hátra dőltem és jól betakaróztam.
-Jó éjt Kook. - ki sétált a szobámból és be csukta az ajtót. Ezek után se tudtam aludni. Szememet a könnyek marták, szívemet a fájdalom szagatta míg lelkemet a bűntudat ostromolta. Szemhunyásnyit se tudtam aludni egész este. Reggel úgy néztem ki mint egy mosott szar. Nagyjából rendbeszedett állapotban mentem le a többiekhez.
-Jó reggelt Jungkook. -meglepődtem amikor Chanmi mosolyogva köszöntött.
-Reggelt mindenkinek. - fogtam magam és le ültem én is az asztalhoz.
-Drágám hol van a másik fiúnk. -Wonho az újságot félre téve nézett a feleségére.
-Jaj el is felejtettem mondani ő már elment egy kedves fiú jött érte.-helyet foglalt ő is.
-Csak nem Suho.? - nevét undorodva mondtam ki.
-De. Mi a bajod haver vele? - Chan értetlenül nézett rám.
-Semmi.
-Nya mond el nyuszi. -Tae mellettem ült és nyávogva rá dőlt a vállamra.
- Helyedben nem csinálnám . - Sehun óva intette de V nem figyelt rá.
-Taehyung most azonnal vedd le a vállamról a fejed. - fiú azonnal tette amit kértem.
-Fiam mi a baj? -Chan anyukája még sose hívott így.
Érdeklődve Sugára néztem mire ő bólintott egyet.
-Kaja után elmondom.
-Rendben. Együnk. -családfő neki is állt enni.
Evés után egyből a nappaliba lettünk parancsolva. Chanmi még az asztalt se pakolta le.
-Suho volt aki megtámadott.
-Hogy micsoda? - Sehun látszólag nem hitt a fülének.
- Mikor megláttam hogy a tündérke mellett ül azonnal fel ismertem a szagáról. Suli után beszéltem vele és azt mondta hogy el fogja venni tőlem Jimint. Ezért kiabáltam.
-Így már érthető. De nyugodj. A fiúnk téged szeret . -Wonho bíztatóan nézett rám.
-Remélem.
-Kook sajnálom. -Chanyeol kis kutya szemekkel próbált megbékíteni .
-Nincs semmi haver.
-Most hogy minden meg van beszélve ideje iskolába mennetek.
-Igen is főnök...... asszony. - Yeol fel pattant és anyukája előtt tisztelget egyet.
Mi is utána mentünk. Fel kaptuk a cuccaink és már úton is voltunk. Épület előtt se Jimint se Suhot nem láttuk. Iskolába belépve köszöntünk a portásnak. Szokásos lány hang zavar se maradt el. Csomóan tapadtak rám és fiúkra de most engem nem érdekelt. Túl ságosan is elvoltam merülve a gondolataimban. Terembe érve se érdekelt senki. Srácokat megkértem hogy had üljek egyedül. Persze teljesítették a kérésem. Első három óra hamar elment. Tanárok szerencsére nem szóltak hozzám. Annyit már mindenki tud hogy ha ideges vagyok jobb ha nem basztatnak.
Nagy szünetben elmentünk a büfébe . Éppen sorba álltunk amikor valaki hátulról nekem jött.
-Bocsi tesó. -hangját azonnal fel ismertem.
Testem be feszült hátra fordultam és Suhoval találtam szembe magam. Mellette ott állt a kis angyalka is. Éreztem ahogy az erek ki dagadnak a nyakamon és a kezeimen. Szemeim valószínűleg vörösen világítottak. Büfé körül mindenki megfagyott és emiatt csend is lett.
-Kook ne csinálj semmit. -Sehun a vállamra tette a kezét de én le ráztam magamról.
Még a tanárok se mertek oda jönni. Suho állapotom látva elkezdett hátrálni. Szerencsére Jimint Jin és Nam elhúzta mellőle. Én elkezdtem a fiú felé lépdelni.
-Most mi a bajod? Tesó bocsánatot kértem.! - játszotta az ártatlant és ez még jobban feldühített.
-Te rohadék. -meg iramodtam felé de Tae az utamba állt.
Íriszei neki sötét zöld színben izzottak.
-Haver Jimin néz téged ne akard hogy jobban féljen tőled. -telepatikusan beszélt hozzám ezért senki se hallotta.
-Jó. Most engedj el. - amit kértem megtette.
Hibrideken kívül mindenki értetlenül nézett minket. Hát igen az emberek nem tudják hogy tudunk telepatikusan kommunikálni. Magunk fajták pedig akkor hallják csak hogy mit beszélünk ha össze kapcsolódunk velük.
-Menjünk bioszra. - hátra fordultam a barátaimhoz .
Csak bólintottak egyet és elindultunk a terem felé. Le szartam hogy ki mit sugdolózik körülöttünk. Hátra lévő négy órát végig a padon fekve töltöttem. Még Sugával se mentem ki cigizni a tornaterem mögé. Csengő után szinte ki menekültem a létesítményből. Udvaron az egyik pad alatt az a hülye gyereket meg a kis tündérkémet láttam meg. Látvány most is felhúzta az idegeim rendesen. Barátaim meg se vártam be pattantam a kocsiba és haza fele vettem az irányt. Otthon Chanmit le rendeztem azzal hogy nem vagyok éhes és fáradt vagyok. Birodalmamba be érve ledobtam a táskám. Szokásos fürdésem most se maradt el. El feküdtem az ágyamon és a telefonom kapcsoltam zenét. Lehunytam a szemeim és csak voltam. Nem gondoltam semmire.
-Jungkook. Hoztam egy kis vacsorát. - Chanmi jött be egy tálcával a kezébe.
-El aludtam volna.? -kómásan fel keltem.
-Igen.- hozzám jött és az ölembe tette a tálcát.
-Köszönöm.
-Nincs mit megyek is. Pihenj.-Jimin anyukája ki is ment .
Meg ettem az ételt és a koszos tányérokat le tettem az íro asztalomra. Nem akarok ki menni a többiek közé. Félek Jiminnel találkozni. Vissza feküdtem a pihe puha ágyamra és neki álltam videót nézni. Sikeresen bealudtam megint. Reggel a telómmal az arcomon keltem fel. Öregember módjára készülődtem el. Lent a srácok már nagyban ettek. Tündérke megint nem volt a helyén.
-Reggelt. -morogva le ültem a helyemre.
-Csak nem szerepet cseréltél Sugával? - Tae elkezdett úgy nevetni mintha olyan nagy viccet mondott volna.
-Hülye. - menta hajú tarkón vágta.
-Egyetek és irány az iskola.
-Anya olyan zsarnok van.- Chanyeol elkezdett nyafogni.
-Fiam akkor most te vagy Baekhyun van felül?
-Én.De miért kérdezed apu?
-Ha te vagy felül akkor viselkedj is úgy.
Erre Chan abba hagyta és normálisan viselkedett.
Chanmi isteni ételei után el is indultunk a suliba. Úgy mint tegnap ma se láttam Jimint. Még a büfénél se volt ott. Jinék se álltak sorba. Vettem egy üveg kólát meg egy szelet müzlit. Új szerzeményeimmel mentem vissza a terembe.
-Kook jó hogy jössz. Mennünk kell a második emeletre. - Baekhyun és a többiek már a táskákkal a hátukon vártak.
Gyors össze szedtem a dolgaim és már csatlakoztam is hozzájuk. Jiminék osztálya is ezen az emeleten van. Bementünk a terembe és le ültünk leghátra. Körülbelül az óra felénél egy hangos sikítás törte meg a tanár magyarázását. Ezt a hangot bárhol fel ismerem. Vasárnap a sikátorban is ugyan ezt hallottam. Fel pattantam a helyemről és az ajtó felé mentem.
-Jeon Jeongguk most azonnal ülj le. - matek tanár idegesen rám parancsolt.
-Nem. Jimin bajban van. - ki futottam a folyosóra ahol egy kisebb tömeg állt az egyik mosdó előtt.
-Mi folyik itt.? -utat engedtek nekem.
-Jungkook. -Jin szinte sírva futott oda hozzám.
-Mi a baj?
-Jimin és Suho bent van egy jó ideje. - Nam felelet a párja miatt.
-Álljatok hátrébb. - mindenki tette azt amit kértem. -Jeongguk mit csinál. ? - komolyan ez a tanár nem kopik le?
-Meg mentem a szerelmem.-erre már nem válaszolt semmit.
Egyre több diák gyűlt körénk haverjaim ott álltak mellettem.
Kicsit hátráltam az ajtótól és egy határozott,erős rugással eltávolítottam a zavaró nyílászárót.
-Fiúk ne engedjétek hogy be leskelődjenek. - barátaim csak bólintottak egyet.
Amint be léptem a srácok el állták a bejáratot. A látvány amit bent láttam teljesen le taglózott.
Kis tündérke a vaj színű csempének volt hozzá passzírozva Suho által.
-TE ROHADÉK ENGEDD EL.! - nem bírtam magammal üvöltöttem.
-Mi lesz ha nem? -undorító vigyorral az arcán hátra fordult.
Jimint nyakánál fogva szorította továbbra is a falhoz.
-Megöllek. -állatias mély hangon szólaltam meg.
-Gyere. - ennyi kellett neki mentem.
Elkezdtünk verekedni. Annak ellenére hogy alfa elég gyenge simán le gyűrtem egy idő után. Mikor alattam terült el a szemében félelem suhant át de én le szartam. Tovább ütöttem.
-Jungkook elég. -Tae szedett le a srácról.
Szája és a szemöldöke fel volt szakadva. Nekem a bügykeim szakadtak fel meg a szám . Ott hagytam a földön Suhot és a sarokban remegő angyalhoz mentem. Feje rá volt hajtva a térdeire.
-Tündérke. -beceneve hallatán azonnal rá kapta könnyes szemeit.
-Jung... Kookh. - engem látva megkönnyebbült.
-Gyere édesem. - fel kaptam a karjaim közé és elindultam a kijárat hoz.
Fiúk el álltak az ajtóból. Tömeget látva kis manóm azonnal a nyakamba furta a fejét. A többi diák félre állt hogy el tudjunk jutni a lépcsőig. Hallottam a tanár idegesítő rikácsolását de nem érdekelt. Iskolából ki érve be ültettem Jimint az autóba és már haza fele is vettem az irányt. Ölbe cipeltem be a házba. Chanmi amint észre vett minket oda futott hozzánk. Mondtam neki hogy majd a srácok elmodanak mindent. Ezután egyenesen Jimin szobájába mentem. Bent letettem az ágyra és mellé ültem.
-Sajnálom. Hogy rád kiabáltam. - nem bírtam rá nézni.
-Semmi baj. Gondolom Suho miatt voltál ilyen.
-Igen.
-Tudod. Elmondta ki ölte meg a szüleim.
-Mi? -rá kaptam a fejem azonnal.
Arcát nem láttam viszont kék nadrágjára sötét foltokat hagytak könnyei.
-Azt ne mond hogy ő....
-Igen az ő szülei voltak. Csak nem tudom mért. - hangos zokogásba kezdett.
Gondolkozás nélkül húztam magamhoz. Amilyen erősen csak tudott szorított magához. Mikor elcsendesedett eltoltam magamtól. Gyönyörű íriszeit rám kapta.
-Szeretlek Tündérke.
-Én....
-Nem kell ne erőltesd.
-De ki akarom mondani.
-Rendben. -bíztatóan meg fogtam a kezeit.
-Szeretlek Jungkook. - szívem ezerrel kezdett dobogni.
-Megcsókolhatlak? - először meg lepődött de utána bólintott egyet.
Lassan és óvatosan hajoltam ajkaira. Még szerencse hogy nem ejtett nagy sebeket rajtam így regenerálódni tudtak a sebeim.Párnái a méznél is édesebbek voltak. Örülök hogy én vehetem el tőle az első csókját. Sok emberrel csókolóztam már de a tündérke ügyetlen csókja mindegyiket felül írja. A szerelem már csak ilyen.

Sziasztok! 😁😊

Mielőtt bárki azt hinné hogy nem szeretem
az Exot vagy Suhot.
Elmondom hogy a kedvenc bandáim
között vannak.
Minden hátsószándék nélkül választottam
a fiú erre a szerepre.
Ezenkívül megint újabb és újabb ötleteim
vannak különböző sztorikra.
Még nem álltam neki új könyvet írni.
Hiszen mint mondtam nem tudnák két
könyvet írni egyszerre.
Remélem ez a rész is elnyeri a tetszésetek.
Csodálatosak vagyok.
Milliónyi köszönet nektek. ❤❤❤❤