It's a trap! {JiKook ff} ~Befejezett

20. rész

szemszög: Jungkook
terjedelem: ~2100 szó
dátum: 2020.04.01.

Próbálom élvezni a spagettimet, de ez a féregfasz evés közben is végig a DonaTaea-ügyről beszél, ami kezd okot adni az aggodalomra még nekem, a hidegvérű gyilkosnak is.

- Ha többen is eltűntek, annak kell, hogy legyen valami nyoma. Mikor vége a karanténnak, veletek megyek a Kookabellába és kiderítjük, mi folyik ott!

- Nem tudom... végülis lehet, hogy igazad van - mondja Jimin láthatóan bizonytalanul, én pedig nagyon nem szeretném, ha meggyőzné ez a majom - Szeretném hinni, hogy nem önszántából hagyott el olyan érzéketlenül, ugyanakkor remélem, nem rabolták el, vagy ilyesmi...

- Pedig könnyen meglehet, hogy elrabolták - mondja ez az izzadt farpofa, majd egyenesen rám néz - Vagy megölték.

- A világuralomra törő gyíkemberekben is hiszel, vagy csak az általad kreált összeesküvés-elméletek vertek gyökeret abban az okos kis fejedben? - teszem fel a gúnyos kérdést, mire Jimin int csendre:

- Jungkook, maradj már... csak aggódik a testvéréért. Te is ezt tennéd.

- Hagyd csak - mondja ez az egoista hugyospöcs Jiminnek, de közben engem szuggerál - Lehet, hogy tényleg butaság. Majd kiderül, amikor odamegyek az intézetbe.

Ez a vakmerő tekintet... Olyan, mintha fenyegetni akarna. Pedig ha sejti, hogy sok embert megöltem már, akkor nem ártana bukósisakot felcsatolnia és visszamásznia az anyjába.

Nem baj... amíg ilyen naiv és azt hiszi, legyőzhet, kevésbé lesz éber és könnyebb lesz eltennem láb alól. Ha egy mód van rá, még ma elintézem, mielőtt teljesen teletömné Jimin fejét.

- Hozok egy kis whiskey-t - állok fel az asztaltól - Ha az jó nektek.

- Inni akarsz? - csodálkozik Jimin, mire ártatlanul elmosolyodom:

- Gondoltam, megünnepelhetnénk, hogy megtaláltuk ezt a helyet és a karantén végéig semmiben sem fogunk hiányt szenvedni.

- Nem is rossz ötlet... de akkor légyszi, hozz kólát is, mert nem bírom az italt - kéri édes kis kiszemeltem, majd ez a pitiáner tulokfasz is megszólal:

- Nekem meg jeget. Kösz!

Élvezd ki, te kis nyomorult, mert ez lesz az utolsó éjszakád!

Mire kiérek a konyhából tálcával a kezemben, ezek ketten már a lobbyban ülnek a síkképernyős tévé előtt és valami vetélkedőshow-t néznek. Leteszem az előttük lévő kisasztalra a tálcát, majd leülök Jimin egyik oldalára, mivel a másikon ez a ferdefaszú tehénkedik.

- Popcornt nem hozol, Jungkook? - kérdezi ez a pofátlan dög, mire felháborodva nézek rá, de Jiminnek felcsillan a szeme:

- De jó lenne!

- Honnan tudod, hogy van popcorn? - kérdezem azon agyalva, hogy ha még ezt is megbeszélték, nemsoká én is szóba kerülök...

- Nem tudtam, csak megkívántam. De ezek szerint van - vigyorog a képembe, mire ezredszer is átkozom magam, amiért nem öltem meg, amikor megtehettem.

Elindulok a boltból hozott popcornért, közben tervezgetem Taehyung halálát. Ha Jimin bealszik az italtól, kettesben maradok ezzel a szemölccsel és ha sikerül őt is leitatni legalább egy kicsit, könnyű dolgom lesz. Mikor elalszik, belopózom a szobájába, aztán beverem a fejét valami kemény tárgyba, mondjuk a kádba. Kénytelen leszek levetkőztetni, mintha fürdött volna, de nem szabad hánynom. Mondjuk, az se lógna ki nagyon a képből, hiszen Jimin azt fogja hinni, hogy újdonsült barátja úgy bebaszott, hogy elesett és beverte a fejét... akár még bele is fojthatom a kád vízébe, akkor legalább tovább fog szenvedni. Majd még eldöntöm.