It's a trap! {JiKook ff} ~Befejezett

15. rész

szemszög: Jungkook
terjedelem: ~3900 szó
dátum: 2020.03.06.

Már vagy egy hete tanítás után a napom hátralévő része arról szól, hogy a bennrekedt kamionsofőr által ideszállított kaját fertőtlenítem és hurcolászom a raktárba. A védőfelszerelés miatt alig tudok mozogni, úgyhogy az egész napos nehezített cipekedés után már semmire nem marad erőm, csak bedőlök az ágyba és elalszom. Jiminnel is alig beszéltem, a tanulást is teljesen elhanyagoltam... nem lesz ez így jó.

Ma este tízkor végzek és elköszönök a bennrekedt sofőrtől, vagyis csak intek neki, mert a járvány miatt nem meri lehúzni az ablakot. De talán jobb is, hogy nem húzza le, mivel elméletileg nem tud felállni az ülésből napok óta és nem tudom, hogyan oldja meg a vécézést...

Miután elégettem a nadrágom a fertőzésveszély elkerülése végett, elmegyek az udvaron kihelyezett zuhanyom alá, ahol egy ponyva mögött kell levetkőznöm és alaposan lefertőtlenítenem a bőröm, valamint megmosakodnom. A gép minden irányból rám fújja előbb a fertőtlenítőt, majd a vizet. Már hámlik a farkam a sok fertőtlenítőtől, amivel lespriccel ez a szar, így az egy hét alatt egyszer se ajánlottam fel Jiminnek, hogy egyen belőlem. Látom rajta, hogy éhes és meg akarja kérdezni, csak nem meri... én viszont minden este fáradtan bedőlök az ágyba és inkább rögtön elalszom, csak ne jöjjön rá, hogy hámlik a farkam.

Miközben feltartott kézzel állok a fertőtlenítőben, észreveszem, hogy néhány lány leselkedik az ablakból, így idegesen takargatni kezdem magam és próbálom kitalálni, mennyit láthattak a kinti lámpa fényénél. Az ő épületük messzebb van, így ilyen messziről nem ismerem fel őket, azonban megszámolom az ablakokat, hátha a szoba elhelyezkedéséből ki tudom majd találni, kik voltak azok. Amikor feltűnik nekik, hogy kivilágított ablakuk felé nézek, ellépnek onnan. Vajon ma figyeltek először, vagy...??

Bosszúsan lépek ki a fertőtlenítőből, majd kapkodva megtörölközöm és felveszem az odakészített ruháimat. Konkrétan egy rövidnadrágot kell felvennem, holott az időjárás még egyáltalán nem olyan jó, hogy ne nézzenek hülyének ebben, de az összes többi nadrágomat el kellett égetnem. Most lett elegem ebből a sok óvintézkedésből, a félelemből meg az összes többi szarságból, ami ezzel a járvánnyal jár együtt! Mégis mi van akkor, ha lusták leszünk egy ideig? Túl fogjuk élni. Semmi értelme ennek az egésznek.

Nagy lendülettel caflatok Jeongja néni házához, akinek nyitva találom ajtaját, így kopogás nélkül bemegyek.

- Jungkook! - mosolyodik el, ahogy belépek és félreteszi az ölében pihenő laptopot - Minek köszönhetem látogatásod?

- Tököm kivan ezzel a karikavírus szarsággal! - háborgok köszönés helyett, mire csak döbbenten néz, nekem meg bevillan a probléma a nadrágomban - Jut eszembe... adj egy krémet!

- Minek az neked? Meleg vagy, ezt aláírom, de nem szokásod...

- Hámlik a bőröm a fertőtlenítőtől, de mindenhol - hangsúlyozom az utolsó szót, hátha megérti, milyen súlyos a helyzet.

- Mármint... - nézeget felvont szemöldökkel a lábaim közt lógó szörnyeteg felé.

- Ig... nem a te dolgod!! - mondom megpróbálva védeni maradék kis privát életemet. Bár, a nagynénim már szexelni is majdnem látott...

- Oké... mindjárt hozok neked valamit - mondja felpattanva.

Kis ideig a szobájában matat, majd visszajön és a kezembe nyom egy tubust meg egy tégelyt:

- Tessék! Ezek jók lesznek.

- Minek kettő...? - kérdezem a krémeken lévő feliratokat olvasgatva. Egy aloe verás gél meg egy körömvirág krém.