Farkasok (2. rész)

Bevezető

Hal szökése óta egy év telt el miután a hím odébb állt, Mókussal a második párjával.

Hal kinézett a kis üregből amit kiástak ideiglenes otthonnak. Három kölyke Fog, Karom és Íny egymással játszottak. Fog egy világos szürke és vörös hím volt, Karom egy szinte fekete kölyök volt vörös árnyalattal és Íny egy szürke lány volt. Mókus Halnak dőlt.

-Hal, miért akartak téged annyira elkapni?- kérdezte a világos vörös nőstény

-Azért mert magányos farkas voltam aki az ő területükön élt.- hazudta Hal, még sosem vallotta be Mókusnak hogy ő Alpha volt egyszer három kölyökkel és egy párral, amíg nem találkozott vele. Amikor meg Vidra megtudta hogy Hal találkozgatott egy másik falkában lévő farkassal megölette Drappal aztán Kavicsot pedig önmaga ölte meg, hogy titokban maradjon Mókus. Végül, mint kiderült Drapp nem is ölte meg Vidrát, és a falka rájött, hogy Hal volt a gyilkosságok mögött.

-Anya mikor megyünk vissza Ibolya kölykeihez és Kristályhoz?- kérdezte Íny.

-Mi oda nem megyünk vissza, apátokat majdnem megölték.- mondta Mókus. Íny csak mordult egyet majd a tegnapi hús maradványokon kezdett el rágcsálni. Testvérei rögtön letámadták, és elvették húguktól a húst.

-Hal ideje elmenned vadászni, én vigyázok a kölykökre.- mondta Mókus. Hal bólintott majd elfutott. Hideg szél fújt végig az erdőn. És elkezdett esni a hó. Még nem is esett le minden levél a fákról, de már vastag jég borította a fák kérgét. Ahogy a kölykökre esett a hó gyorsan oda bújtak anyjukhoz. Íny már nagyon sovány volt, főképp azért mert testvérei az étel hiány miatt mindig elvették előle a részét. Hal tért vissza két pocokkal a szájában. A két fivér azonnal a zsákmányra vetette magát. Íny már meg se próbált odaférni az élelemhez. Mókus a két fiú kölyök elé állt és felvette az egyik pockot, kölykei nagy szomorúságára. Amikor a két kölyök már elkezdte enni a pockot Mókus lerakta Íny elé a megmenekített zsákmányt. Íny hálásan nézett rá majd gyorsan befalta. Mókus meg akarta köszönni Halnak hogy kiment ebben az időben is vadászni, de a hím már ment is ki újra az erős hóviharba. Mókus a didergő Íny köré tekeredett és őrülten kezdte nyalogatni egy szem lányát. Minden erejével azon volt hogy felmelegítse. Íny kis idő elteltével el is aludt. Mókus nyugtalanul kinézett, az egyre tomboló hóviharba. Halnak már vissza kellet volna érnie. Valahol mélyen nyugtalanság öntötte el, ám ő legyürte baljós sejtelmét. Nem volt szükség még több pánikra. A vihar még erősebbre váltott. Két eddig nyugodtan játszó fia most félve mellésimult. Mókus szomorúan megállapította, hogy ebben az üregben aligha kibírják a telet.