Seattle-i kis életem ~BEFEJEZETT~

Összevesztünk

Lassan kinyitottam a szemeimet. Derekamon már nem pihent egy kar sem. De ebben a pillanatban a szoba ajtaja kinyílt. És Peter egy halom kajával lepett meg megint.
- Jó reggelt! - köszön kedvesen.
- Neked is!
- Hogy vagy? - kérdezi miközben lepakolja az ételeket egy asztalra.
- Még mindig fáj egy picit a fejem...- mondom halkan.
- Egy pár nap és remélhetőleg az már el fog múlni - mondja Peter és közben egy tálcára pakolja sok kis finomságot - Hoztam muffint, croissant, meg ilyen müzli szeletet is.
- Köszönöm szépen! Te nem eszel?
- Út közben már ettem - mosolyog rám majd homlokomra édes puszit nyom - Hogy aludtál?
- Veled jó volt nagyon, csak...
- Valami baj van? - kérdi aggódó tekintettel.
- Nem fontos.
- Victoria. Nekem tudod, hogy elmondhatod. Nem szeretnék semmit sem erőltetni, de én itt vagyok neked - erre eleredtek a könnyeim. Peter egyből magához húz és szoros ölelésébe zár.
- Én, csak - mondom nagy nehezen mire kicsit eltávolodtunk egymástól - szeretnék végére boldog lenni. Nem akarok a múltamra gondolni folyton. Nem akarok a hétvégi bulira gondolni. Annyira sok szörnyűséget éltem át. Én ezt nem bírom tovább! - fakad ki belőlem. Peter pár másodpercig döbbenten emészti meg a hallottakat, de végül megszólal.
- Én nagyon sajnálom, de tényleg! Majd közösen mindent átvészelünk - próbál megnyugtatni.
- Amióta velem vagy, nem gondoltam apára. Nem álmodtam vele. De tegnap este...- ekkor újabb könnycseppek gördültek végig az arcomon.
- Victoria, miért nem beszélsz erről anyukádnak? - kérdi óvatosan.
- Mert most boldog. Most boldog apáddal. Nem akarom, hogy miattam aggódjon. És kérlek, ezeket ne mond el senkinek. Sosem meséltem ezekről ilyen nyíltan senkinek, csak most neked.
- Nem mondom el senkin, de szeretném, ha beszélnék anyukáddal. Victoria mióta van egy így? - kérdezi kiakadva, amire most pont nincsen szükségem.
- Egy ideje - válaszolom végül.
- Ez nagyon nincs rendjén! Gondolkodtál már pszichológusom? - kérdi mire bennem teljesen felmegy a pumpa.
- Szerinted én nem jártam pszichológushoz? Az lesz a legjobb, ha most elmész Peter! - mondom kiabálva.
- Ne csináld! Victoria én..
- Menj el! Most! - kiabáltam vele továbbra is, mire egy ápolónő benyitott. Peter megfogta a cuccait és távozott.
- Minden rendben van? - kérdezi halkan, gyengéd hangon az ápolónő.
- Sosem volt, semmi sem rendben - mondom, majd bebújok az ágyba. A nővér pedig inkább magamra hagy.

Zokogva aludtam el a történtek után. Nem akartam így elküldeni őt, de nem tehettem mást. Nem akartam vele tovább üvöltözni, így hát ezt találtam a legjobb megoldásnak.

Pont ébredeztem, amikor a kórterem ajtaja nyílni kezdett. Nancy volt az. Hatalmas lufikkal és csokikkal lépett be a szobába.
- Sziaa! - mondja kedvesen - Hallottam, hogy itt vagy. És igen mindent tudok már... - mondja miközben leül az ágy melletti székre.
- Egy rémálom az egész életem - mondom beletörődve.
- Jajj, dehogyis! Ott van neked Peter - ekkor közbe szóltam.
- Peter már nincs... - mondom és közben érzetem arcomon, hogy forró könnycseppek csordulnak végig az arcomon.
- Ezt, hogy érted? - kérdezi aggódva a legjobb barátnőm.
- Összevesztünk, én pedig elküldtem.
- Jajj! Istenkém! - és magához ölelt. Örültem, hogy itt van nekem Nancy. Rá mindig számíthattam. De aztán megcsörrent a telefonom. Érte nyúltam és elolvastam róla, hogy Peter hív. Egy pár másodpercet vacilláltam, de végül felvettem.
- Szia - köszönök neki remegő hangon.
- Victoria, ha nem mondod el, hogy mi a baj pontosan, akkor nem tudok segíteni - hallom a telefon végéből.
- Nem biztos, hogy te azt tudni szeretnéd - mondom neki.
- Segíteni szeretnék. Támogatni mindenen és ott lenni melletted a rossz napjaidon is. Nem akarlak elveszíteni, hiszen még nem is ismerlek eléggé.
- Peter. Én ...
- Kérlek, csak azt ne mond, hogy ennyi volt! Tudod te, hogy még hányszor fogunk összeveszni?
- Tudom, de én.. én nem tudom, hogy most mit mondhatnék.
- Odamenjek vagy most inkább nem szeretnél látni? - kérdezi félve.
- Félre érted. Én nagyon jól érzetem veled, de mi nagyon különbözőek vagyunk Peter - ekkor Nancy-re nézek erősítésképp, de ő csak rázza a fejét.
- De hát, nem is ismersz még teljesen...
- Most mennem kell! Szia!

Nancy nagyon furcsán néz rám.
- Te meg mit csináltál? - kérdi végül.
- Így lesz a legjobb. Nem akarok ennyire kötődni hozzá. Félek mi lesz abból - vallom be őszintén.
- Hozzám is kötődsz.
- De te nem a szerelmem vagy - fakad ki végül belőlem - Peter még nem ismer teljesen. Nem tudja, hogy mi történt velem. Ellenben veled. Neked már mindent elmondtam nagyjából.
- Nagyjából? - kérdez vissza.
- Mostanában történt egy-két dolog...
- Victoria. Miért nem szóltál nekem erről? - kérdezi csalódottan.
- Nem akartam ezekkel foglalkozni.
- Mikkel? - és ekkor elmeséltem, hogy egy héttel ezelőtt folyton visszatérő álmaim voltak.

Hosszasan beszéltünk. Jó volt végére valakivel megosztani ezeket. Nancy mindig megértett. Olyan, mintha a nővérem lenne. Sokáig magamban tartottam ezeket a dolgokat. Pedig már az elején mindent el kellett volna mondanom neki.

Napközben még anyu beszaladt hozzám. Illetve beszéltünk az orvossal is, aki azt mondta, hogy hétfőn haza mehetek. Viszont azon a héten inkább maradjak otthon. Ne nagyon menjek sehova.

Hétfő van. Nancy már suliban. Én pedig itt pakolom a cuccaimat. Anya délután egy óra magasságában tud, csak eljönni értem. Otthon kidob, majd lohol vissza a munkahelyére. Legalábbis szerintem így lesz. Az orvos még benézett rám, mielőtt haza enged. És megemlítette, a tegnapi veszekedésemet Peter-rel. Mire én, csak azt feleltem, hogy: „ Minden rendben lesz".

A kórházból kilépve több fotós és riporter előbukkant. Nem tudtam, ezt hova tenni. Folyton az orrom alá dugták a hülye kis mikrofonjukat, közben pedig kameráztak. Miután nagy nehezen túl jutottunk rajtuk, beszálltam az autóba. Anya pedig szélsebesen elhajtott.
- Ez meg mi volt? - kérdezem zavarodottan.
- Tegnap este több újságban is bent voltál. Molly miatt természetesen.
- Miért kell ennyire nagy dobra verni, ezt az egészet?
- Tudod, Kincsem, az ilyenek nem fogalakoznak az érintettel. Csak egy jó sztorit csinálnak belőle. Itt-ott kiszínezik és kész. Kemény lesz a következő napjaid. Szeretném, ha felkészülnél lelkileg minden eshetőségre. Sokan fognak zargatni - magyarázza anya.
- Hát ez szuper...

Sziasztok!
Remélem tetszett ez az új rész is nektek.
Ha igen akkor vote-oljatok! ☺️
Puszi mindekinek! 💗