Seattle-i kis életem ~BEFEJEZETT~

Összejött minden

Visszamentünk a szobába. Összebújtunk az ágyban és Peter karjai között őrlődtem tovább. A gondoltaim folyton Molly körül repdestek. Az a riporter vagy lesi fotós, nem tudom minek nevezik őket, most mit kezd azzal a képpel? Cím lapra hozza, hogy Portland-ben pihenek a barátommal?
- Victoria - szól halkan Peter.
- Tessék? - nézek fel rá.
- Molly-n gondolkozol?
- Tudom, hogy nem szabadna. Hülyeség az egész - felpattanok mellőle és rá szegezem a tekintetem - Ez nem fogja tönkre tenni a pihenésünket! Van még kedved medencézni? - kérdem energikusan. Peter pedig meg se tud szólalni. Várok pár másodpercet mire kitud nyögni egy értelmes szót.
- Persze. Menjünk - mondja majd elnevetem magamat.
Pont léptünk be a liftbe, amikor besurrant az éppen csukódó lift ajtó mellett egy kislány. Ránk nézett és a szeme megállapodott rajtam.
- Te olyan ismerős vagy - mondja - Te nem Victoria Graham vagy? - kérdi kislányos hangon.
- Hát.. Ömm, igen én vagyok az - válaszolok meglepetten.
- Kislány neked nem a szüleiddel kéne lenned? - kérdi Peter mielőtt folytatná.
- Én kislány? - akad ki - Tizenegy éves vagyok - mondja fennhangon.
- Elnézést! - mondja lassan nevetve a barátom - Hol vannak a szüleid? - kérdi végül.
- A medencénél - válaszol és ekkor megérkeztünk a földszintre. A lány kivágott előttünk, mi pedig szépen, ráérősen sétáltunk utána a medencéhez. Kezén fogva.
A medencénél nem voltak sokan. Csak a kislány a szüleivel, mi Peter-rel és egy kicsit idősebb pár. A köntösünket, törölközőnket és a papucsunkat leraktuk az egyik napágyhoz, majd megcéloztuk a medencét. A medencébe vezető lépcsőn lassan sétáltam le, hogy megszokjam a langyos vizet. Peter ezt kicsit másképp gondolta. Ezért belelökött a vízbe. Levegő után kapkodva jöttem fel a víz alól. Peter pedig nevetett.
- Ez nem volt szép! - nézek rá mérgesen. Megindultam felé és ellöktem vagyis csak próbáltam - Ez nem ér Peter! - mondom nevetve.
- Mégis micsoda nem ér? - kérdi nevetve.
- Ezt még nagyon visszakapod! - durcáskodom.
- Okés - húzza perverz mosolyra száját a barátom. Az idősebb pár undorodva ránk néztek, majd kisétáltak innen. Peter-ből és belőlem kitört a nevetés. Végül közelebb úszott hozzám. Én átkulcsoltam a karommal a nyakát a lábammal a derekát. Mélyén egymás szemébe néztünk. Majd egy nő köhécselni kezdett és ezzel megzavarta a romantikus pillanatunkat.
- Elnézést, de itt van gyerek is! - szól ránk a nő.
- Anyaaa! Nem vagyok gyerek! - mondja mérgesen a kislány, aki velünk együtt jött le ide a medencéhez. Erre mi csak elmosolyodtunk.
Peter-rel nagyon jól éreztem magamat. Sok vicces pillanatunk volt. Rengeteget nevettünk. Aztán történt egy kis baleset... Peter a medencéhez közel sétált mezítláb. Csupa vizes volt a medence környéke. Peter megcsúszott. Ekkor már, csak ketten voltunk itt lent. Mivel bele esett a medencébe, először azt hitem, hogy hülyéskedik, de nem így volt. Feljött a víz alól és láttam, hogy vérzik a feje. Egyből odarohantam hozzá. Kisegítettem a vízből és megvizsgáltam a fejét.
- Szerencséd, hogy nem mély. Menjünk fel! Hoztam elsősegély dobozt, ellátlak- mondom kicsit mar higgadtabban. A liftbe beérve megnéztek minket, végül a pasi, aki a feleségével volt, szóra nyitotta a száját
- Minden rendben? - teszi fel ezt a buta kérdést. - Csak egy kis baleset történt - válaszol Peter. - Nem kéne megnéznie egy orvosnak? - kérdez újból a pasi. - Nem. Jól vagyok. Mi most elköszönünk. Viszlát! - mondja végül a barátom, amikor kinyílt a lift ajtaja a második emeleten. Mikor már halló távolságon kívül estünk Peter-re emeltem kissé aggódó tekitetemet. - Megijesztettél - mondom neki.
- Semmi baj nincs. Te ellátsz és utána minden rendben lesz - próbál megnyugtatni. - Ha te mondod...- válaszolom,aztán kinyitom szobánk ajtaját. Egyből előveszem a kis elsősegély dobozomat, amiben minden megtalálható, ha esetleg ilyen történik. Peter leült az ágyra én pedig mellé. Először lefertőtlenítettem, amire egy kicsit felszisszent a barátom.
- Ne haragudj! - mondom egyből - Muszáj, nehogy elfertőződjön - magyarázom. Végül normális ragtapasz után kutakodtam - Peter - mondom nevetve.
- Mi ilyen vicces? - kérdi értetlenkedve. - Melyiket választód? - kérdem nevetve és közben felmutatok egy rózsaszín virágos ragtapaszt, majd egy kék alapon mindenféle színű kocsisat is. - Ez most komoly? - kérdi nevetve, mire én csak bólintok egyet - Rendben, akkor azt az autósat választom - nyögi ki végül. Én pedig teljesítem a kívánságát és leragasztom a sebét. - Most már te vagy a világ leghelyesebb pasija - mondom kis mosollyal az arcomon. - Miért eddig is én voltam vagy nem? - kérdi nagyképűen, majd eltűr egy kósza vizes hajtincset és megcsókol. Egyre vadabbul és vadabbul, majd ledönt az ágyra. Tovább csókol. Áttér a nyakamra, majd a kulcscsontomhoz ér.

És igen. Újból megtörtént. Szenvedélyes volt, romantikus, de legfőképp tökéletes. Ez után a kaland után megéheztünk. Kint még mindig szakad az eső, tehát messzire nagyon nem akartunk menni. The House of Ramenunk konkrétan itt van hotel mögött. Jó helynek tűnik. Ezért ezt választottuk. Amolyan késői ebéd lesz. Felvettük ugyanazt a ruhát, amibe reggelizni is mentünk, csak még egy nagyon vékony dzsekit adtunk a szetthez. Peter-nek van esernyője, ezért annyira nem kellett félnünk, hogy elázunk.
Amikor az étterem elé értünk, a rossz idő ellenére viszonylag sokan voltak bent. Hely, azért akadt még, de nem maradt már sok. Leültünk egy nekünk tetsző helyre, ami természetesen az ablak mellett volt. Nem kellett sokat várnunk a pincére, ugyanis máris jött. Egy platina szőke csaj, kétszáz wattos mosollyal jelent meg előttünk. Ahogy elnéztem, Peter bejött neki, ugyanis folyton rámosolygott és bájolgott előtte. Bevallom őszintén, hogy idegesített az az egész helyzet. Talán ezt hívják féltékenységnek. Miután leadtuk a rendelésünket Peter-ről le se lehetett vakarni a mosolyt. Nem a pincéren mosolygott, hanem rajtam. Ettől kicsit mérgesebb lettem. - Befejeznéd? - kérdezem mérgesen.
- Édes vagy, amikor mérges vagy - mondja még nagyobb mosollyal az arcán a barátom. - Nem szívesen mondom, de baromi idegesítő vagy ilyenkor - forgatom meg barna szemeimet. - Victoria Graham ne beszélj így velem, mert még a végén pórul jársz - néz rám perverz mosollyal. - Húha! Akkor kezdjek el félni? - megyek bele a kis hülye játékába. - Hááát - gondolkodást színlel, majd halál komoly fejjel rám emeli gyönyörű szép szemeit - Jobban teszed - sajnos nem a komolyságomról vagyok híres, ezért elmosolyodtam.