Seattle-i kis életem ~BEFEJEZETT~

Cetli

Hajnali öt óra négy perc van. A fáradtságtól már teljesen letapadnak a szemeim, de ennek ellenére sem tudok elaludni. Ma is egy rémálom áldozata lettem. Már lassan egy hónapja tart ez és fogalmam sincs, hogy miért. Lehet, hogy jelent valamit ez az álom. Ma éjjel kicsit másképp álmodtam meg az édesapám halálát. Egy nagy, öreg faháznál voltunk. Én egy szobában bújtam el. A szoba teljesen poros volt és koszos. Tele dobozokkal, amikben régi holmik hevertek. Az ablak meg volt repedve, kint pedig iszonyatosan fújt a szél. Volt egy kis ágy is a szobában. Amin egy játék baba ült. Eléggé ijesztő tekintete volt. Édesanyám hangját hallottam, ugyanúgy, mint régen. Hangjában fellelhető volt a félelem és a bátorság is egyszerre. Végül az óriási hangzavar egyszer csak megszakadt. Az ajtó résen keresztül vérvörös vér tócsa áramolt be hozzám a szobába. A rémület végig futott rajtam, de végül anyám sírására lettem figyelmes. Kinyitotta az ajtót és felébredtem.

Reggel hét óra van már. Ilyenkor kelnék fel, bár már egy hónapja nem sikerült ez. Egy hónapja kialvatlanul megyek iskolába és próbálom túl élni a napot. Természeten anya ma észre vette rajtam a zaklatottságot az álom miatt.
- Jó reggelt Victoria! - köszönt mosolygósan.
- Neked is! - erőltetek magamra egy mosolyt.
- Hogyhogy ilyen feketében vagy? Minden rendben? - kérdezi aggódva.
- Nem tudom... - válaszolok.
- Mi a baj drágám?
- Nem fontos. És már mennem kell - mondom hirtelen és a hátamra kapom az iskolatáskámat.
Út közben elgondolkodtam arról, hogy beszélnem kéne egy ehhez értővel. Mert lehet, hogy, csak jelentéktelen rémálmok gyötörnek, de lehet, hogy nem. Anyával még semmiképp sem fogok beszélni. Csak aggódna értem, amit meg nem szeretnék.
A suli előtt találkoztam Nancy-vel. Mint mindig, most is mosolygósan, vidáman üdvözölt. Aztán elkezdte gyorsan hadarni azt, hogy mit tervezett mára. Persze elhívott, hogy együtt válasszunk könyvet. Ugyanis ez az egyik délutáni programja, a könyv vásárlás. Ebbe végülis még nem halok bele, de ruhát venni biztos, hogy nem kísérem el. Amikor van kedvem hozzá, akkor szeretek öltözködni, bár ez ritka. És most semmi kedvem ilyesmi péntek délutáni programhoz.
Az első óránk matek. Miss Johannson jól tanít és viszonylag normális. Nincs kedvenc tanárom, de őt bírom a legjobban.
Meglepetésből íratott velünk egy kis dolgozatot, ami nekem szerintem nem lett annyira vészes. Igaz nem teljesen jártam ott fejben és ez is közre játszhat, majd nem túl fényes értékelésemhez, de nem érdekel túlzottan. Matekból mindig is közepes voltam. Sokkal jobban szeretem a biológiát, az irodalmat, a nyelvtant. Ezekből tanulás nélkül is kiváló vagyok. Majd egy kiadónál szeretnék dolgozni. Pontosabban HarperCollins -nál. Itt szeretnék majd szöveg szerkesztő lenni. Kijavítani a kis hibákat vagy nagyobbakat. Ez amolyan álom munka számomra. Nancy egy párszor elgondolkozott a tanári pályán. Még hozzá matek tanáron. Nagyon ügyes, okos lány. De ennél lehetne több esze is, minthogy kikészítse magát a diákokkal. Úgy érzem inkább, majd apja nyomdokaiba lép majd egyszer.
A nap hamar eltelet. Ma dupla irodalom óránk volt, amit imádtam. Ezek alatt az órák alatt engedem el igazán magamat. Legalábbis amíg be nem szól egy kis ribanc. Az osztálytársam Molly Peterson. Mocskosul gazdagok. Teljesen el van kényeztetve. Mindent megkap egy csettintésre. Attól még, hogy ennyi pénzük van nem gondolnám, hogy ennyire szórni kéne azt. De nem az én dolgom, nem az én pénznem. Visszatérve Molly-hoz és a beszólásához, csak annyit mondtam neki, hogy: „ Tudod sokkal többre fogom vinni, mint te. Sokkal több eszem van és nem olyan kis problémákon mentem keresztül, mint hogy letörött a körmöm satöbbi. Szóval én a helyedben nagyon meghúznám magamat!" -és itt be is fejeződött a vita. A tanár pislogott kettőt és inkább folytatta az órát.
Délután, ahogy reggel megbeszéltük, elmentünk könyvet választani Nancy-nek. A sorok között haladva véletlen neki mentem egy srácnak. Sötét barna haja van, rikító zöld szemei. Egy fekete pulcsit és egy kék, szaggatott farmert visel. Nem túl magas, de nem is alacsony. Olyan 180 centiméterre tippelném.
- Ne haragudj! - nyögöm ki végül.
- Nem történt semmi baj - mondja mély hangjával. Bólintok egyet és kis ívben kikerülöm. Eléggé cikinek éreztem a helyzetet. Viszont a szemei egyszerűen megragadtak. Olyan lélegzet elállító volt. Nem láttam még ehhez foghatót.
Gyorsan megkerestem a barátnőmet és elmesélem neki az imént történteket.
- Komolyaaan? - mondja fülig érő szájjal - Csak nem pasizol? - húzogatja bénán a szemöldökeit.
- Jesszus! Isten őriz! - emelem a plafonra barna szemeimet.
- Amúgy meg van a könyv - vált témát hirtelen.
- Akkor irány a pénztár - jelentem ki.
Amikor odaérünk a sorhoz, pont ez a bizonyos fiú állt mögénk. Nem mertem hátra nézni. Az annyira kínos lett volna, de mielőtt a kasszához érünk volna megkocogtatta a vállamat.
- Te nem veszel semmit? - kérdezi kiváncsi tekintettel.
- Nem. Én csak elkísértem a barátnőmet - mutatok a mellettem lévő lányra.
- Értem. Remélem lesz még lehetőségünk találkozni - és mielőtt elköszönnénk átnyújt nekem egy cetlit

Sziasztok!
Remélem tetszett a folytatás. 🙈 Bármilyen építő jellegű kritikát szívesen fogadok kommentben. Illetve, ha tetszett a rész jelezzétek ezt nekem csillaggal és kommentben is egyaránt.
Jó hétvégét mindenkinek! 💗