Senjuk 🌹 (Uchihák II. fejezet)

8.

Idegesen toppantunk be a Hokage irodájába, ahol rajtunk kívül jó pár ember várakozott. Ott volt Sasuke, Tsunade, Hashirama, Naruto, az apja, a falu vénei és még pár kiváló shinobi. Tehát a legjobb ninják és a tanácsosok. Ez nagyon nem lesz jó...
Itachi toppant be a következő percben egy ninjával a kódfejtő osztagból.
- Most, hogy mindannyian megérkeztetek,- kezdte Tsunade- először is szeretném tisztázni, hogy teljes diszkréciót kérek mindenkitől. Az itt elhangzott információkat szigorúan titkosként kezeljük. Itachi, kezdheted!
Itachi bólintott egyet, majd hozzáfogott a meséléshez.
- Nem sokkal a háború lejárta után megtudtam, hogy létrejött egy szervezet, amelyik az Akatsuki nyomdokaiba akar lépni és háborút akar kirobbantani. De nekik más szándékaik vannak. El akarják pusztítani a világ minden shinobiját és magas pozíciókban lévő embereit, hogy az uralmuk alá hajtsák az egész világot.
- Jelenleg nem létezik olyan sereg, aki fel tudná venni a versenyt az öt egyesült nemzettel- jelentette ki Tobirama, amivel mind egyet értettünk.
- Itt jön a csavar a történetben- mondta Itachi.- Nem élő embereket akarnak használni a háborúban.
- Mi?- kérdeztük nagyjából mindannyian.
Tágra nyílt szemekkel hallgattam Itachit, de egyszerűen képtelen voltam felfogni, amit mond.
- Konkrétan egy zombi-hadsereget akarnak létrehozni. Kifejlesztettek egy, az Edo Tenseihez hasonló jutsut, de a technika leírásához valamilyen titkos kódot használtak. Azt próbáltuk megfejteni.
- És sikerült?- kérdezte Hashirama.
- Egyelőre nem- válaszolta a ninja a kódfejtő osztagból.- Még dolgozunk rajta, de ehhez hasonló kódolt írással még soha nem találkoztunk.
- Tegyetek meg mindent a megfejtésért!- parancsolta Tsunade.
- Igenis!- mondta a kódfejtő, majd távozott a helyiségből.
- Na és...- kezdtem, mire mindenki rámnézett.- Kiket akarnak feltámasztani?
- A valaha élt legerősebb shinobikat, hogy aztán ellenünk fordítsák őket.
- És nem követel emberi áldozatot a technika?- kérdezte az apám.
- Nem hiszem, habár még minden adatot nem tudtam megszerezni róla. A fontosabb információk abban a dokumentumban vannak, amit a kódfejtőknek vittem. De amit elmondtam, az biztos. Minél előbb értesíteni kell a többi nemzet vezetőit.
- Shizune, gondoskodj róla, hogy minél előbb összehívjunk egy sűrgös Kage Találkozót! A tanácst ezennel feloszlatom, mindenki legyen résen, és tartsa magában az infókat- utasított mindenkit az ötödik.
Lassan elszivárogtak az emberek a helyiségből. Én kábán sétáltam Tobirama mellett, még mindig a hallottakat emésztgetve. Ha tényleg létezik valaki, aki képes visszahozni bárkit az élők sorába, vagy akár az Edo Tensei-hez hasonló módon feltámasztani, akkor kurvára szarban vagyunk. Egy átlagos hadsereggel az egyesült haderő simán felvenné a versenyt, de egy ilyen csapattal szemben... biztos, hogy vért fogunk izzadni. És most, hogy van akit megvédenem Izanami személyében, még inkább felzaklat ez a háborús dolog. Észre sem vettem, hogy időközben hazaértünk, csak akkor, amikor Tobirama becsukta mögöttünk a bejárati ajtót. Megragadta a kezem és a nappaliba vezetve az ölébe ültetett.
- Na jó, először is nyugodj meg- kezdte.- Még az is lehet, hogy meg tudjuk állítani a dolgokat azelőtt, hogy kitörne a háború. Szóval mindenképp higgadtnak kell maradnunk, rendben?
- Igen, tudom- bólogattam folyamatosan.- Csak aggódom, hogy Izanami...
- Megvédjük- fogta meg a kezem Tobirama, mire halványan rámosolyogtam.
- Igen, megvédjük minden áron- értettem egyet azonnal.- Jut eszembe, megyek és elhozom Inoéktól.
- Hagyd, majd én. Te inkább pihenj le.
Megfogadtam a tanácsát és ameddig ő elment Izanamiért, végigdöltem az ágyon. Amikor nemrég azt kívántam, hogy történjen valami akció, nem ilyenre gondoltam.
A hátamra feküdtem és a plafont kezdtem bámulni Itachi információin agyalva. Kész agyrém ez az egész.
Amikor meghallottam, hogy megérkeztek Tobiramáék felültem az ágyon és vártam, hogy bejöjjenek a szobába. Izanami békésen aludt az apja karjaiban, és miután nyomtam egy puszit a fejére, Tobirama lefektette. Lassan sétált vissza hozzám és befeküdt mellém, velem szembe fordulva. Halkan sóhajtottam egyet, mire megcsókolt és a mellkasára fektetett.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz- nyugtatott, miközben a hátamat simogatta.
Szerettem volna hinni neki, de legbelül tudtam, hogy semmi nem lesz rendben.