Szeretlek, Apa! ✓

/|\ 16. fejezet /|\

Sirius mindenkit meglepve vállalta, hogy majd ő a gondját viseli Annisnak addig, amíg nem dől el, hogy ki fogja felnevelni. Amint lezajlott a beszélgetés, elvitte magához, s Remus is velük tartott. Nemsokára Perselus és Harry is visszament a kúriába.

Harry szokatlanul csendes volt. Amint megérkeztek, felszaladt a szobájába. Perselus szeretett volna beszélni vele, de végül úgy döntött, hogy jobb, ha most kicsit egyedül marad. Harry sem vágyott most a társaságra. Elmerengve játszott a cicájával, s közben az újonnan kapott kígyója is ott csúszkált körülötte. A hüllő a Fizzy  nevet kapta.

Harry szobája egyébként egyre jobban bővült. Helyet kapott már egy könyvespolc illetve egy asztalka is a helyiségben. A kisfiú jelenleg a lehetetlenül puha szőnyegen üldögélt, s a nemrégiben átélt eseményeken töprengett.

/|\••/|\

Annis félve lépett be újonnan kapott szobájába. Alig tíz perce érkeztek meg. Ahhoz képest, mint amire számított. Remus és Sirius nagyon kedvesek voltak hozzá. Lesték minden mozdulatát, kérdezgették, hogy szeretne-e valamit. Aztán Remus felvezette az emeletre, ahol az új szobája várta. A helyiség nem volt hatalmas, mégis árasztott magából valami megnyugtató energiát.

Sokkal szebb volt, mint az árvaházi szobája. Az egyik sarokban egy polc álldogált, egyelőre még üresen, a plafonon pedig egy tetőtéri ablak eresztette be a fényt. A helyiség még nem volt teljesen berendezve, minden arra várt, hogy Annis döntései alapján jelenjenek meg.

- Igen, egyelőre eléggé üres - kezdett magyarázkodni, Remus -, de csak azért, mert gondoltuk szeretnéd te berendezni, a saját ízlésed szerint.

- Köszönöm - felelte halkan a kislány. - Nem is értem, hogy miért ilyen kedvesek velem... Csak egy idegen vagyok...

- Dehogyis! - rázta a fejét mosolyogva Remus. - Nem vagy idegen. Persze, kell egy kis idő, amíg a legjobban megismerjük egymást, de ez már egyszerű lesz, ne aggódj. Egyébként pedig tegezz minket nyugodtan.

- Rendben - biccentett Annis, majd tovább nézelődött. Lassan megbeszéltek mindent, s pár óra elteltével már be is rendezték a lány szobáját. Kapott egy ágyat, ahhoz puha párnákat, meleg takarót, plédet és még egy szőnyeget is. Illetve a plafonról mindenféle, leginkább mágikus növényeket lógattak le, mert Annis szerette volna, ha a régi szobájára emlékezteti.

Sirius és Remus mindenben segítettek neki, s boldogsággal töltötte el őket, hogy Annis kezdett bizalmat mutatni feléjük. A kislány végre egy jó meleg fürdést is kaphatott, egy nő nemű házimanó segítségével, így már a haja is szép tiszta, s selymes volt, plusz új ruhája is lett.

/|\••/|\

Perselus nyugodtan olvasott a nappaliban, mikor Harry lényegében berontott hozzá. Ijedtében majdnem elejtette a könyvet is.

- Baj van, Harry? - kérdezte a fiatal bájitalmester, s közben feltápászkodott a fotelből, ahol eddig ült.

- Persze, csak... Kérdezni szeretnék valamit - motyogta Harry.

- Akkor csak nyugodtan - felelte Perselus.

- Szóval... Nagy baj lenne, ha szeretnék beszélni Annissal? Mármint... Láttam, hogy nem voltál olyan jóban a fekete hajú bácsival, de szeretném jobban megismerni Annist.

- Semmi baj, Harry - térdelt le Perselus a kisfiú elé. - Ha szeretnéd, bármikor meglátogathatjuk Annist. Igen, nem túl jó a kapcsolatom Siriussal, de félre tudom tenni, ha arról van szó.

- Köszönöm, Perselus - mosolyodott el Harry, s megölelte a ledöbbent bájitalmestert.

/|\••/|\

Helo! Tudom, nagyon, nagyon, nagyon régen volt rész. Sajnálom! A gond csupán annyi volt, hogy újabban megint egy lelki gödörben vagyok, s nem akartam selejt munkát kiadni a virtuális pennám alól, plusz egy pályázatra is készülök, így nem ment olyan jól a rész írás. De igyekszem hamar rendbe jönni.

:3