/|\ 14. fejezet /|\

1.6K 129 7
                                    

Perselus Piton, Remus Lupin és Sirius Black egyszerre érkezett meg a két gyermekkel a Roxfortba, azon belül is Dumbledore professzor irodájába. A fiatal bájitalmester már akkor tudta, hogy mekkora veszekedés lesz, pedig még meg sem szólaltak.

Harry enyhén remegve bújt el a volt mardekáros tanítvány háta mögé. Egyrészt megijesztette a két idegen férfi, másrészt meglátta a kislányt, akit azonnal fel is ismert, hiszen ő volt az a tündér, akit álmában látott. Nem tudta, hogy mit csináljon.

- Semmi baj, Harry - mondta halkan Perselus. - Nem fog bántani senki.

Amint megszólalt, Remus és Sirius azonnal észrevette. A fekete hajú griffendéles azonnal pálcát ragadott, s talán ott helyben meg is átkozta volna Perselust, ha Remus nem fogja le a barátja a karját, s ha Harry nem áll a a fiatal professzor elé. Ez viszont már Remust is meglepte.

- Harry? - kérdezte egyszerre a két volt griffendéles.

Harry ijedten bújt vissza Perselus talárja mögé. Nem tudta, hogy a két férfi honnan tudja az ő nevét. Félt, hogy esetleg majd el akarják vinni Perselustól, amit ő nem szeretett volna.

- Black, Lupin - biccentett Perselus. - Ha nem átkozzátok le a fejemet, elmagyarázok... - mondta volna, de valaki beléfojtotta a szót.

- Hagyd, Perselus. Majd én megoldom - szólalt meg a férfi háta mögött Dumbledore professzor. Igazából hagyta volna, hogy Perselus beszéljen, de félt, hogy Sirius Black hamar bajt kavart volna. Nem akarta, hogy bárkinek is baja essen.

Mindannyian, beleértve a két gyermeket is, bementek az igazgató irodájába. Olyan csend uralkodott, hogy hallani lehetett kint süvítő szelet.

- Mit keres ennél a... Mardekárosnál Harry? - Sirius biztos, hogy valami mást akart mondani, de végül egy enyhébb kifejezésnél maradt. Perselus nem reagált rá semmilyen tettel, csak felmordult, de azt is alig hallhatóan.

- Lily Evans rokonai bántották Harryt, így pár hónappal ezelőtt elmentünk oda, s Perselus elvitte magához. Eredetileg csak addig maradt volna ott, míg felépül a sérüléseiből, de az ifjú Harry annyira megszerette Perselust, hogy nem lehetne tőle elválasztani. - Miközben Dumbledore professzor beszélt, Remus lassan elmosolyodott. Ő hamar felfogta a helyzetet, nem is rántott pálcát akkor sem, mikor meglátták Harryt régi ellenségük közelében.

Sirius azonban már keményebb dió volt. Egyrészt, mégis ő volt Harry keresztapja, tehát elvileg nála kéne nevelkednie a gyermeknek. Másrészt nem tudta elfogadni, hogy a legjobb barátjának a fia pont azt a férfihez kötődik, akivel éveken át átkozták egymást.

- Akkor... Harry nem is élhetne velem? - kérdezte végül csendesen Sirius. Az igazgató már válaszolt is volna, de Perselus beelőzte.

- Mehetne, hiszen nem akartam soha elvenni tőled Harryt, bármennyire is ezt hiszed. Viszont valamiért annyira megkedvelt, hogy pár óránál tovább nem tud elszakadni tőlem. De nem tiltom meg, hogy néha elgyere hozzá, hiszen Potter téged jelölt meg keresztapaként, nem engem.

Sirius némán bólintott, hogy felfogta a bájitalmester mondanivalóját. Harry pedig ijedten hallgatta őket. Nem akarta, hogy bárhova is elvigyék. Neki tökéletesen megfelelt Perselusnál.

- Egyébként... Mi lényegében azért jöttünk, hogy bemutassuk azt a kislányt, akit a minap találtunk egy sikátorban - szólalt meg Remus, s kicsit előrébb tolta Annist, aki eddig a férfi háta mögött bújkált.

Dumbledore kedvesen elmosolyodott.
- Igazán? És megtudhatom a neved? - kérdezte a kislánytól, s közben leült a székére.

- A nevem Annis... - motyogta nagyon halkan, miközben lassan visszahátrált Remus mellé.

- Annis... Ez nem tündér név?

- De - felelte meglepetten Annis, de nem csak övére, hanem Perselus és Harry arcára is kiült a döbbenet.

/|\••/|\

OMG! *-* Már több, mint 2K megtekintés?! Csodásak vagytok! :33
Nagyoooon szépen köszönöm! 💕

Szeretlek, Apa! ✓Where stories live. Discover now