It's a trap! {JiKook ff} ~Befejezett

1. rész

Köszönöm, hogy itt vagy! Jó olvasást!

szemszög: nagyrészt Jungkook, de a dőlt betűs szöveg Jimin szemszöge
hossz: ~1500 szó
dátum: 2020.01.16.

A belsőudvar egyik padján ül a következő áldozato... azaz kiszemeltem. Én is egy asztalnál ülök egy fapadon, miközben kifigyelem a szokásait, feljegyezve a fontos részleteket a jegyzetfüzetembe.

A fiú pár évvel idősebb nálam, de ez nem lehet probléma. A barátnőjével nevetgél, aki épp az ölében üldögél és bele-belezabál a fiú ebédébe. Elfintorodom a látványra. Ezek az úgynevezett „barátnők" a legaljadékabb, legundorítóbb élősködők, amik csak férfira rátapadhatnak. Én fogom felszabadítani ezt a fiút is. Még ha el is hagyom őt az akció után, biztos vagyok benne, hogy hálás lesz nekem, amiért felnyitottam a szemét.

Beleharapok a szendvicsembe, miközben feltűnésmentesen figyelem őket. A fiú megfigyeléseim alapján 173 centi körül lehet, a súlya nem lehet több ötvenöt-hatvan kilónál, így nem lesz nehéz felülkerekedni rajta, ha úgy hozza a sors, hogy ellenkezne. Bezzeg a ribanc, aki rajta tehénkedik! Kolomp kéne a nyakába, akkora a valaga. Még a végén eltöri a fiú lábát a nagy seggével! Mielőbb el kell távolítanom!

Dühömben felkapom a cuccom és nagy lendülettel megindulok feléjük, de aztán rájövök, hol vagyok és sikerül észhez térnem. Gyors leejtem a jegyzetfüzetem, aztán lehajolok érte és elrejtem ideges arcomat mások elől. Veszek egy mély levegőt, kifújom, aztán körülnézek, de szerencsére senkinek se tűnt fel, hogy elindultam feléjük ribancot gyilkolni. Mire felegyenesedem, már sikerül kissé lehiggadnom, így egy utolsó pillantást vetek rájuk, aztán elindulok az árkádok felé, hogy kissé távolabbról figyelhessem őket.

A lány végig nevetteti, ami kurva idegesítő... ha megtudom a csaj nevét, elintézem, hogy ne szennyezze tovább a környezetet a tehénfingjaival. Valahogy amint ránézek, kinyílik a bicska a kezemben. Olyan az arca, mint valami tramplinak!

Próbálom nem összehúzott szemmel méregetni őket, miközben félig egy oszlop takarásában támasztom a régies épület falát. Ahogy a diákok kezdenek visszatérni az osztálytermekhez, frusztráltan nézek a karórámra. Ez a luvnya becsengetésig akarja röhögtetni a fiút, vagy mi van?

Persze, vigyorogj csak, ribanc... miattad késik el és rontja le a jegyeit, ha jól sejtem, de ezt nem úszod meg szárazon! Nem te vagy az első pióca, akit elintézek és nem is az utolsó!

Megszólal a jelzőcsengetés, mire végre mocorogni kezdenek a nevetgélésen kívül. A csaj lekapja a kiszemeltemet, aki képes és visszacsókol neki, mire undorodva elfordítom a fejem, de aztán ismét rájuk szegeszem tekintetem. Muszáj szemmel tartanom őket, ha mindent tudni akarok róluk. Egyelőre semmim sincs, úgyhogy csak rágom a számat és bámulom, ahogy csókolóznak ezek ketten.

Mikor végre végeznek az undorító nyálcserével, a csaj nagy nehezen leszáll a fiúról, aki hamarosan az enyém lesz. Összehúzott szemmel nézem, ahogy összepakolnak, majd kézen fogva elindulnak a termek felé. Arcomon ravasz mosollyal követem őket tisztes távolságból, miközben a tervemen gondolkozom. Még nem tudják, de hamarosan végleg elválnak útjaik.

- Ígérd meg, hogy örökké együtt leszünk! - mondja DonaTaea az ölemben ülve, miután sikeresen elfogyasztotta az ebédem jelentős részét - Sose akarlak elveszíteni.

- Én se téged - válaszolok halkan, de egy pillanatra le kell sütnöm a szemem. Miért érzem úgy, hogy nem ő az igazi? Már egy ideje együtt vagyunk, akkor meg... miért nem tudok igazán beleszeretni?

- Ugye mindig szeretni fogsz, Bébi? - kérdezi aranyosan pislogva, mire nem tudok mit mondani, csak bólintok egy aprót. Szerencsére nem tűnik fel neki a bizonytalanságom, így megcsókol. Mozgatom ajkaim, de a szívem olyan... üres.