WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[14] - LATE

- El kell mennem anya. N-nem bírom ezt nézni. Tönkre-tönkreteszem a fiúk barátságát...

- Miről beszélsz, Grace? Ne gondolj butaságokat! - Értékeltem, hogy próbálja az ellenkezőjére világítani az elmémet, de ő nem látta, aminek ma én a részese voltam.

- Ez az egész káosz. Ma... ma elmegyek, és nem tudsz le-lebeszélni róla - mondom halk hangon. Magam elé meredve, homályos tekintettel próbáltam rendezni az érzéseimet. De valahogy mindig a pocséknál kötök ki, így nem hiszem, hogy jól leszek egyhamar.

El sem kellett volna ma mennem a ruhapróbára. Nem kellett volna csatlakoznom hozzájuk Crys-ék házába, és akkor talán megúsztam volna egy hatalmas vitát. Talán nem kellett volna Luke-kal beszélgetésbe belemennem, amit majd a későbbiekben csak bonyolított minden ember, aki csatlakozott a párbeszédbe. 
Talán tényleg átgondolhattam volna mindent, hogy mit miként hajtok végre, hogy tudjam a későbbiekben nem lesz rá gondom úgy, mint most. Mert már mindenki elmondta, hogy sokkal jobban jártam volna, hogyha őszinte vagyok a kezdetektől fogva.

De ezt én, Grace Collard, tökéletesen el tudtam baszni.

És most vissza a mai nap kezdetéhez, ami mindent teljesen a rossz irányba fordított, amit miatt menekülni akarok a saját életem elől.

[2019.08.08. | 15:00]

Öt napig bujkáltam, mert így láttam jónak a dolgot. Részben tényleg nem voltam jól, és ott tartottam, hogy vissza kell mondanom mindent, mert nem bírtam felkelni az ágyból. Anya nem vett ebből észre semmit, mert mindig alvást tettettem, amikor benézett hozzám reggel, mikor korán elment, vagy este, amikor épp megérkezett. Aztán, mint egy varázsütés egyik napról a másikra megszűnt mindent. Sokszor volt ilyen, amit egy jelzésnek is vehetek, de inkább eltekintettem fölötte.

Meg beláttam, hogy ez az a nap, ami elől nem menekülhetek. Az első ruhapróba ideje, amin a csapatunk részt vesz, de engem már a gondolat is fájdalomba unszolt. Tudom, hogy itt az lesz, amit Crys mond, és azokat a ruhákat kell felpróbálnunk Sierrával, amit ő mond. Őszintén reménykedek abban, hogy már az első után nyert ügyünk lesz, és villámgyorsan lezavarhatjuk ezt a kört.

Egy órát vett igénybe összesen, amit egyik ruhából a másikba ugrálással töltöttük el. Teljesen kivontam magam a társaságba, szinte meg sem szólaltam, mert már volt bennem egy megérzés, hogy ez a nap nem fog zökkenőmentesen eltelni. Ha pedig valami rosszat érzek, akkor az be is következik. Imádkozhatok az ellentettjéért, nem fognak rám hallgatni az égiek, és ellenem szegülve azt teszik, amit én pont kerülni akarok.

Egy bordó ruha lett a nyerő, ami nekem is, meg Sierrának is eszméletlenül állt. Sőt, Crys egyből rávágta, hogy ez lesz az, így végre kifújhattuk magunkat. A fiúknak könnyű volt, mert csak egy egyszerű fekete öltönynadrág és fehér ing kellett. Habár Crys sokáig kérte őket, hogy inkább valami más szín legyen rajtuk, hamár egy tengerparton lesz, de hajthatatlanok voltak.

- Még valamit szeretnék kérdezni a kedves szingli barátaimtól.

Calum, én és Ash érdeklődve néztünk Crystal-re, amint kiejtette ezeket a szavakat. A két fiú közvetlenül mellettem állt, és egy óvatlan pillantást engedtem el feléjük. Nem tudtam leolvasni az arcukról semmit, így úgy voltam vele, hogy tanácstalanok, mint én.

- Mondhatod - sürgeti Calum.

- Remélem van már párotok az esküvőre, mert egyedül nem sétálhattok be a ceremóniára, amikor körülöttetek mindenki a partnerével lesz.

Eléggé érdekes fejet vághattunk neki, mert az arca hamar váltott át kifejezéstelenbe, majd láthattuk ahogy egyre jobban elsötétül a tekintete. Ebből levehette, hogy nincs partnerünk.