WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[5] - KETTESBEN

[2019.06.23. | 10:17 ]

Sydney forgalmas utcáin tekeregtem, mert én bolond képes voltam az utolsó utáni pillanatra hagyni Crys-nek az ajándékvásárlást. Mindig megfogadjuk, hogy nem adunk egymásnak semmit, de ugyanúgy mindig találunk valamit, amivel végül meglepjük a másikat. Én is így vagyok, mert amikor először találkoztunk újra, és sétálgattunk az utcákon, láttam, hogy kiszemelt magának egy-két dolgot, csak nem veszi meg magának. Én most megteszem helyette.

Egyedüli programnak indult, és úgy volt, hogy senki sem zavar majd meg. Sőt, nem is tudja senki anyán kívül, hogy elmászkálok magamban az utcákon, de egy óra kóválygás, plusz három olvasatlan üzenet után Michael már telefonon kezdett el zaklatni. 

Már akkor tudtam, hogy valamilyen plusz feladatot akar rám sózni, mert neki nem lesz ideje megtenni.
Apropó, Crys szülinapja. A mai nap csak róla szól, így nem utasíthatok el semmilyen hívást, mert tuti vele kapcsolatos.
Így kötöttem ki ott, hogy már fél órája beszélek Michael-lel telefonon, miközben ő navigál, hogy mégis melyik Sydney-i cukrászdába tért be, ahol megrendelte Crys tortáját. Ő nem ér rá, mert nem tudom már miért, de ez a feladat is most rám hárult, hogy elintézzem.

- Most lépek be az üzletbe, megnyugodhatsz.

Egy kis csengő jelezte az érkezésem, egy férfi meg is jelent a pult mögött ennek hallatán. Csak tátogva üdvözöltem, mert közben Mike beszélt nekem.

- Szuper vagy! Mondd azt, hogy Michael Clifford névre van egy szülinapi torta rendelés, amiért ma kellett jönni. Most így közben átdobtam, hogy a torta felépítését, amilyet kértem. Crystal nevét képzeld oda kérlek.

- Jól van, hidd el, megoldom - szakítom félbe a mondandóját. Kihallom a hangjából a paranoiát, hogy valamit el fogunk rontani. És nagyon szúrja az oldalát, hogy nem ő intézheti az egészet, hogy teljesen tökéletes legyen az, amit a fejébe vett.

- Tudom, tudom. Te nem cseszel el nekem semmit - fújja ki a levegőjét. - Nagy tortáról van szó, amit egyedül jobb, ha nem cipelsz, így odarendeltem melléd valakit, aki visszafuvaroz téged.

- Ha valaki bejön érte, én miért is kellek ide? - értetlenkedem. Eggyel kevesebb köröm lett volna, ha ezt előbb benyögi és kedvesen elutasítom, hogy nekem még jusson idő a vásárlásra.

- Mert ez a valaki nem Sierra, akire rá merem bízni melletted a torta el hozatalt. Egészben van rá szükségem, beleharapás, vagy nyomódás nélkül. Másodpercek kérdése, és ott is van az üzlet előtt.

Ki vagyok neki hangosítva így egyfolytában hallom, ahogy üzenetet írogat vagy valamit rendezget maga körül. Nagyon zavaró, de nem mertem már érte szólni, amúgy is elég kelekótya a mai nap folyamán Michael.

- Melyik fiú az? - sóhajtok fel. A pult mögött álló férfi egyre türelmetlenebbül kopogott a faanyagon, ahogy rám várt. Amúgy sem látok itt nagy forgalmat, szóval nem értem mit sürget engem.

- Ashton.

- Te teljesen megőrültél? - kiáltok rá hirtelen. Mire az agyamig eljutott, hogy nem otthon vagyok, behúztam a nyakam, és bocsánatokat tátogtam az eladónak. - Amint meglát elhajt és magamra hagy. Sőt, elviszi a torát, és itthagy. Vagy ki sem száll a kocsiból, csak továbbáll, mert tökéletes rálátást nyer rám...

- Nyugodj meg, Grace! Az üzenetekben tisztán a tudatára adtam, hogy nem futamodhat meg, hogy nagyon fontos, szóval épségben hozza el nekem...

- Azt tudja, hogy én is itt vagyok? - vágok a szavába a lényeget kérdezve. Nem hiszem el, hogy pont most kellett minket összezárni. Calum jobb választás lett volna erre, Luke-ra szerintem meg nem is gondolt.