WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[7] - ÉRZELMEK TENGERE

[2019.06.29. | 16:42]

Össze kell szednem magam. Tizennyolc perc múlva a parton kéne lennem, sőt talán már most, hogy jó benyomást keltsek a túlontúl pontos érkezésemmel, de csak egy helyben állok. Tíz perc az út, így tényleg ideje lenne elindulni, csakhogy egy eszméletlenül fontos feladat még hátra van, amit képes voltam az utolsó pillanatra hagyni. Oké, még az utolsó utáni pillanatra is eltoltam, és ha tovább húzom az időt egy ideges menyasszony fog zaklatni telefonon keresztül, hogy mégis hol a fészkes fenében vagyok.

A kérdés pedig nagyon érdekes lenne, mert éppenséggel próbálom elintézni a két csodálatos barátom esküvőjére, a szavuk szerint a legjobb fotóst. Mert pontosan tizenkét perce toporgok az üzletének bejárata előtt, ami tizenhét perc múlva bezár. Pluszban nekem addigra már a parton kellene lennem. De úgy érzem valami, valahogy, valamilyen téren nem fog a legjobban elsülni.

Őszintén, szembe sem akarok nézni Ethan-nel, mert valószínűleg nem menekülnék meg a fárasztó kérdéseitől, és a nyomulásától. Hiába örülnék annak, ha lenne egy barátnője, akkor sem akadályozza meg abban, hogy máson legeltesse a szemét, vagy próbálkozzon be nála. Tudom, a legborzalmasabb személyiséget kifogtam, de honnan tudtam volna, hogy nem kellene vele kikezdenem?

Ashton Irwin volt az a pont, amikor tudtam hogy mit, és kit akarok pontosan. És itt pontosan Ashton Irwin-ről beszélek, mert más nem nagyon keltette fel a figyelmem.

Tizennégy percem van.
Nem szórakozva tovább, egy mély levegőt véve, a lábaimat menetirányba vágtam, és a hirtelen jövő löketem kétszer olyan gyorsan tűnt el, amikor beléptem az ajtón, és egy csengő jelezte az érkezésemet. Lélegzetvisszafojtva tettem be az ajtót, és mivel nem láttam senkit sem, csak szerencsétlenül itt álltam. Akár egy égi jel, miszerint nekem most azonnal el kell innen tűnnöm, Crys-nek meg előállok valami szöveggel, hogy ez az alak még az én hatásomra sem hajlandó elvállalni az esküvőt.

- Grace Collard az én üzletemben? Nem gondoltam, hogy valaha megélem ezt újra.

Egy pillanatra lehunytam a szememet, hogy eltakarjam a szemgolyóim fennakadását a hang hallatán. Lassan fordultam a tulajdonos felé, az arcomra erőltetve egy mosolyt, hogy a későbbiekben valami sikerem is legyen belőle.

- Ethan - biccentek felé egyet. Kezében egy fényképezőgéppel sétál a pult mögé, közben az érdeklődését el sem szakítva rólam. - Csak egy kéréssel jöttem hozzád, amire nem mondhatsz nemet.

Öblös nevetése csak úgy visszhangzott a helyiségben.

- Had döntsem el én, hogy mit is válaszolok neked - vigyorodik el. - Kivéve, ha egy randira hívsz, mert akkor állok a szolgálatodra.

- Még mindig nem jön be ez a duma. - Nem játszhatom a jó kislányt, hogy elpirulok minden flörtölésnek szánt mondatára, mert akkor túlságosan is elbízza magát. Ha adom a saját formámat, akkor csak a sodromból fog kihozni. Igazából csinálhatok bármit, Ethan irritálni fogja az összes érzékszervemet.

- Zárni készülök, szóval jobb, ha sietsz. - A sürgető hangnemét egy mosollyal kísérte, amibe belead minden akaraterőt, hogy ne váljon cinikussá. Valahogy totálisan megtudom érteni a reakcióit, mert megegyeznek az enyémekkel. Legalább ennyi összhang van közöttünk.

- Remélem, hogy szabad vagy szeptember tizennegyedikén, mert...

- Az előbb dumáltuk meg, hogy nincs randi, erre te most mégis elhívsz - szakít félbe egy értetlen arckifejezéssel. - Sőt, egy horrorisztikusan messzi időpontot néztél ki.

- Túlgondolod, Ethan - állítom le a képzelgését, mert már az agyamban egy ér is elpattant miatta, ahogy érzem. - Csak egy eszméletlen jó ajánlatot tennék fel neked, ami nagyot aratna a kis üzletedben is, és kár lenne kihagynod.