WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[8] - SO TELL ME...

[2019.07.03. | 13:23]

Semmi megnyugvás. Ahhoz képest, hogy csak az esküvői előkészületeket kell elintézni, mégis mindig jön valami más, ami nagyobb figyelmet kap. Persze, mindenki mondogatja a megnyugtató szövegeket, hogy még hónapok vannak hátra a nagy napig, és bőven lesz idő mindent elvégezni, Crystal nem érzi ezt a megnyugvást.

- Szerinted felhívjam még egyszer a rendelések miatt a cégeket? - kérdezi tőlem frusztráltan, ahogy egy halom papírköteg között elveszik, ami mind az esküvői tervekről szól. - Csak megkérdezni, hogy pontosan felírtak-e mindent, meg hogy megjegyezték-e a szállítás időpontját? Szerinted? Grace, segíts!

- Crys, a héten már kétszer felhívtad őket, és csak szerda van - válaszolom neki kedvesen.

- Akkor ne? - kérdez vissza aggodalmasan. Nem tudom mi lesz vele az esküvő napjáig, de már most égnek állnak a hajszálai, amiért még konkrétan sehol se tartunk, de közben mégis előbbre vagyunk a semminél. 

- Ha tovább zaklatod őket, visszamondják, szóval hagyd őket békén. Tudják mit csinálnak, és nem kell többször ellenőrizned őket. Inkább lazulj el, mert teljesen megőrülsz.

Pont nem kéne ilyet tanácsolnom neki, mert csak jobban kikészül. Már a fejemben van egy kis lazítós, csajos délután, hogy elmegyünk valami kozmetikába, spa-hotel féleségbe, hogy lenyugtassam. Csak egyeztetni akarok Sierra-val és anyuval, mert őket sem hagyom ki ebből.

- Miért ennyire nyugodt mindenki? Mások már egy évvel korábban nekilátnak mindennek, nekünk meg fél évünk van - csap az asztalra idegesen. - Michael is annyira nyugodt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne megházasodni. Nem értem, hogy csinálja.

- Elhiszed, hogy őt csak az érdekli, hogy elvehesse azt, akit szeret? A felhajtás neki nem kell. Megelégedne a bandával meg a szülőkkel és kész.

- Michael tegnap este ugyanezt mondta el - sóhajtott fel, de már egy megnyugodó mosollyal az arcán. - Látszik, hogy barátok vagytok, és ismeritek egymást.

- Mindent az én két kedvenc emberemnek, akiket a világon mindennél jobban imádok. - Kissé túlpörgött energiával ugrottam oda Crys-hez, és a nyakába csimpaszkodtam. 

- Ugye tudod, hogy rengeteg mindent köszönhetünk neked? - érzékenyül el a kérdése közben. Az utóbbi időben már egyre többször akad ilyen érzelgős pillanatunk, de a másik mindig megtöri, hogy nehogy könnyekben törjünk ki.

Ez alkalommal én ráncoltam az orromat, és megráztam hozzá a fejem.

Tudom, hogy most a megismerkedésükre gondolt Michael-lel. Engem hangoztatnak állandóan, amiért találkoztak, pedig én semmi mást nem csináltam, hogy amikor a srácok Amerikában koncerteztek, én is velük tartottam - persze, ekkor még volt kapcsolatom Ash-sel is. De mivel nem akartam egyedüli lányként ott nyomulni, elrángattam Crys-t magammal, mert úgy is az otthona közelében voltunk.
Tegyük hozzá, hogy egyáltalán nem akart eljönni, főleg, hogy nem ismert senkit, sőt, még a fiúkkal sem volt tisztában. Ashton-t volt alkalma akkor már megismerni, mert találkoztak egyszer, de a többiekkel nem. De ahogy ketten noszogattuk, végül sikerült rávenni és eljött.
Mondanom sem kell egy kicsit sem bánta meg. Megismerkedett mindenkivel, a színes hajával és a kedves természetével belopta magát az emberek szívébe. Michael és az ő történetét nem is kell elemeznem, mert mindenki tudhatja mi történt, s ez már történelem.

- Akkor mit szólnál egy kis szocializálódáshoz? - érdeklődöm le kedvesen.

Egyrészt ezért is jöttem be hozzá a halószobájába, mert tudtam, hogy megint túlpörgött az agya a rengeteg rendeznivaló miatt, ami csak az ő fejében tűnik extrém ijesztőnek. Másrészt mindenki kint van a konyhájukban, akik a csapatot alkotják, de én éreztem magam kellemetlenül, hogy olyan jól elbeszélgetnek egymással, csak én nem tudtam beleszólni. Még anya is önfeledten elnevetgélt a srácokkal, de ez nem meglepő. Egy ideig Sierra társaságában voltam, de amikor Luke valamiért magához invitálta, nem éreztem azt, hogy nekem is csatlakoznom kéne, így jöttem Crys-hez.