WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[3] - ÉJJELI HÍVÁS

[2019.06.14. | 02:11]

Már a harmincharmadik alvópózomat próbálom kialakítani, hogy végre eltudjak aludni, de ez is egy kudarcos mozdulatnak tűnik. Az elmúlt nap délutáni eseményei egy pillanatra sem akartak a szemem elől eltűnni és egy diavetítésként kerül újra és újra az elmém elé. Ha éber vagyok, ha lehunyom a szemem az emlékek akkor is előttem vannak és körülvesznek, mint egy fal és nem tudok kiszabadulni.

Fájt. Persze, hogy fájt, amiért ez történt velünk és nem tudtuk megbeszélni. Fájt, mert Ash ilyen rosszul reagált és fájt, mert minden esélyemet ellőttem nála. Legalább egy normális beszélgetés erejéig engedte volna le ezt a kőkemény falat, amivel engemet bánt, hogy azért az esküvőig kibírjuk. Hosszú idő van még odáig, főleg, ha azt nézzük, hogy most június van. Egyáltalán nem látom ennek a végét és ez a mai nap is csak egy kezdetleges bemelegítőnek volt jó.

Érzem magamban, hogy elég erősnek kell mutatkozom ahhoz, hogy kibírjam az együtt töltött napokat. Tudom, hogy sok minden van előlem elrejtve, de egyszerre szeretném is tudni, meg menekülnék is tőle. Csak egy gombnyomásba telne, hogy megnézzem a világháló mit írt a fiúról, de nem hihetek minden szónak, ami oda le van írva. Ha van valóságalapja, ha nincs, elsődlegesen a többi sráctól vagy Crystal-től érdeklődnék le. De ők is ugyanúgy megakarnak óvni mindentől, mint az összes ember a környezetemben, aki tudja, hogy mi van velem.

Bosszankodva fújtattam egyet, ahogy újra a hátamra fordultam és hisztiből még a kezemet is a matrachoz csaptam párszor. A fáradtság már teljesen megölt belülről, de mégsem tudtam elaludni. A sötétbe meredtem és próbáltam hozzászoktatni a szememet ehhez a színhez, ahogy az ablakon át beszűrődő halovány lámpafények áttörtek a függöny anyagán.

Kicsit összerezzentem, amikor a telefonom elkezdett rezegni a mellettem lévő komódon és értetlenül néztem, hogy ki az, aki hajnali kettőkor akar velem cseverészni. Csak hunyorogva tudtam kivenni az ismeretlen szám feliratot, ami minden egyes rezdülésnél felvillant. Nem akartam felvenni, mert egyrészt a számom csak korlátozott számban van megadva embereknek, másrészt sosem szerettem az ilyen hívásokat fogadni. 

Egy percig kitartóan csengett és miután abbamaradt meglepődve konstatáltam, hogy másik két nem fogadott hívásom is van tőle, vagyis egymás után háromszor hívott, amit fel sem tudtam dolgozni.

Van egy zaklatóm hajnali kettőkor!!! - pötyögtem be gyors az üzenetet a barátnőmnek. Persze, nem láttam rá sok esélyt, hogy ő most válaszolni fog nekem, de igazán megijedtem. A korlátozott számot a szüleim, Crystal és az orvosom takarja, így természetesen megrémülök, ha valami ismeretlen számtól érkezik valami.

Crys: Ash lesz.
Crys: Addig zaklatta hajnalok hajnalát Mike-ot, míg meg nem adtuk neki a számod.
Crys: Ne haragudj, nem gondoltuk volna, hogy felhív. Sajnáljuk!!!

Pislogtam pár érdekeset a képernyőre, hogy hátha megváltozik az üzenetet tartalma, de még a képernyő elsötétülése után sem történt ez meg.

me: Mit keresett nálatok ilyen későn??
me: Ugye jól van?

Együtt vagyunk vagy nem, én mindig is fogok miatta aggódni, legyen bárhol, csináljon bármit, utáljon akármennyire is, én nem fogom megváltoztatni a véleményemet róla. Ash egy meghatározó személy az életemben és nem fogom csak úgy egyik pillanatról a másikra kitörölni az emlékezetemből.

Crys: Ő Ash, ki tudja mit miért csinál.
Crys: De inkább aludj és ne aggódj.
Crys: Majd találkozunk. Jó éjszakát! xx