WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[13] - ASH EMLÉKEK

- Maradj erős, Grace - mondom összeszorított fogakkal magamnak. Ha minden a gondolataim szerint megy, akkor pár nap alatt ez elmúlik, és utána megint olyan semminek sem mondató érzéseim lesznek, mint ezelőtt.

A fájdalommal szórakozni nem a legjobb dolog. De nem akarom senkire sem a frászt hozni, mikor még én sem tudom, hogy mi történik velem pontosan. Annyi minden kivált belőlem fájdalmat, amiket nem tudok egy normális indokhoz kötni, amivel meg tudnám magyarázni a többieknek, hogy pontosan mi ez.
Amíg pedig én nem tudom, addig ők sem fogják tudni.

A lézengésemnek köszönhetően kikötöttem a vendégszobában, ami mondjuk még mindig tele van pakolva dobozokkal, amik szerintem örökre így maradnak, mert sohasem fogom őket kipakolni, ha anya nem áll a segítségemre. 
Először összeráncolt szemöldökkel néztem körbe, hogy mégis miért jöttem ide, de aztán megpillantottam egy dobozt elkülönítve a többitől.

ASH EMLÉKEK - áll hatalmas betűkkel az oldalára írva.

Nem tudom, amikor ezt a dobozt összepakoltam miféle őrültség ment le a fejemben. Főleg, hogy magammal hoztam, és látható címkével elláttam, aminek most nem tudtam ellenállni. Képek, ajándékok, ruhák és egyéb cuccok, amik Ash-hez köthetők az életemben.
Mind ebben az óriási dobozban van. 

Hogy jó döntés-e ezt most nekem megnézni? Abszolút nem. Meg fogom akadályozni ezt a lépésemet? Biztos, hogy nem. Készen állok a következményre? Határozottan nem.

Csak azért is megteszem? Már megtettem.

A ragasztást lehúzva róla egyből kiugrott belőle a tetejére nyomorgatott plüssmackó. Mosolyogva forgattam a kezeim között, beleszagoltam a "bundájába", ami régen Ash illatát őrizte, de már elpárolgott belőle. Ez volt az első ajándékom tőle, amit meg fogok őrizni, ameddig csak tehetem. Ezt követi Ash három pólója és egy pulcsija, amit szintén nem adok neki vissza. Egyrészt, mert már úgyis kinőtte, másrészt, régóta az enyém.

A fotóalbumoknál leálltam. Igen, többesszám, mert három is van. Hat év emléke, egy-egy kihagyással, de mégis ez a három album is kevés, mert az elmémben millió dolgot megőriztem, amit képen nem lehetett. A szívemmel játszadozom a mai napon, mert az ujjaim elkezdték fellapozni a képeket, ami hatására az összes emlék előtört belőlem, a fotóhoz tartozó történetekkel.

Az első kép már akkor elkészült, amikor először találkoztunk. Ethan készítette el, amit csak fél év után szereztem meg tőle. Ez a történet meg hosszú, így inkább hagytuk is Ethan-t. Maradjunk Ash-nél, és az első közös pillanatunknál. Jó nagy változáson átestünk az egyszer biztos.
Én rövid, agyonvasalt hajjal, sminktelen arccal, teli vigyorral az arcomon szorongattam Ash derekát, míg a másik kezemben a dobverői voltak. Ash hasonlóan, egy selyemkendővel a fején, teljesen kihúzva magát karolta át a vállam, felszegett állal, egy laza mosollyal az arcán nézett a kamerába.

2013 nyara.
A 5 Seconds of Summer ekkor még csak feltörekvőben volt, de Sydneyben már ismerték őket, és szívesen hívták el őket fellépésekre. Apa ekkora már eléggé befolyásos emberré vált itt Ausztráliában, és egy-egy amerikai ingázás között képes volt jótékonysági eseményeket rendezni. Egy ilyen rendezvény által kerültem Ashton Irwin karjaiba.

Emlékszem aznap épp alváshiánnyal küszködtem, és apa állandóan maga mellett akart tudni, hogy nehogy elvesszek az embertömegben. Én meg a húszéves fejemmel még képes voltam lázadni, és ellent mondani a parancsainak. Ezért meglógtam előle. Vagyis csak a backstage-et kezdtem felfedezni, hogy miket lehet itt megtalálni.
Apa egyszer pont megpillantott, majd a nevemet ismételgetve indult utánam. A kergetőzésünk juttatott el engem az öltözőkig, ahol már zavartan forgolódtam, hogy mégis hova bújjak el. Ekkor kinyílt egy ajtó mellettem, én pedig nem is gondolkodva tovább, az embert figyelembe sem véve, aki ki akart jönni, csak egyszerűen visszalökdöstem. Felháborodva vette ezt tudomásul, és mielőtt túl hangos lett volna a beszédje, teljesen a falnak préseltem és a szájára tettem a kezemet, hogy ne beszéljen.