Bandaháború (Soonhoon)

15. fejezet: Mindennek van oka

Jeonghan:

Félve engedtem el Cheol-t Woozi-hoz, valami nem stimmel nekem ezzel az egésszel, értem, hogy mindenki egy kicsit ideges, de ez már valahol túlzás... Egész nap, ha csak valaki hozzá szólt Seokmin-hez , ő ijedten rázkódott össze, de tegyük fel, hogy a reakciója jogos, mivel jelen kell lennie este, azonban Minghao is hasonló tüneteket produkált, szokásos flegmaságával vegyítve, pedig ő nem is megy, bár nem egyszer kérdezte erről Coups-t...

Hoshi ül a volánnál, mikor elindulnak, mivel ő az egyetlen, aki elég higgadt, hogy forgalomba menjenek. S.Coups mielőtt beszáll, még egy csókot lehet ajkaimra, majd megölel:

-Nem lesz baj, észre se veszed és itthon leszünk – mondja.

-Megvárlak és alszunk együtt, jó? – mosolygom rá.

-Nem kell, kicsim, késő lesz már, aludj a szobámban és majd befekszem melléd – nevet aranyosan, mire csak bólogatok, úgy sem fogok tudni aludni, amíg nem tudom, hogy épségben hazáért.

Minghao és DK is vált néhány szót, majd az utóbbi beszáll a hátsó ülésre, aztán már indulnak is. Egy sóhaj hagyja el a számat, csak legyen minden rendben... The8 már az ajtót nyitja vissza a bázisra, mikor utána rohanok, nem hagyhatom kérdés nélkül a viselkedését:

-Hé, van valami baj? – nézek rá aggódva.
-Nincs, csak aggódom Seokmin-ékért – mondja, de mindenfelé néz csak a szemembe nem, innen tudom, hogy hazudik, ezért küldök felé, egy sokatmondó pillantást.

-Ugye tudod, hogy pszichológus is vagyok, és tudom, mikor hazudsz?

-Igen – sóhajt gondterhelten.

-Gyere, beszéljünk – biccentek a társalgó felé.

Ezt a helyet ritkán használjuk, mivel sosem vagyunk annyian, hogy érdemes legyen, azonban ez most pont kapóra jön, mert csak ketten vagyunk a helyiségben, és senki nem fog zavarni minket. Helyet foglalunk, én a fotelben ő pedig a kanapén, de csak maga elé bámul percekig, végül én töröm meg a csendet:

-Minghao, bízhatsz bennem, nyugodtan elmondhatod – simítok a karjára.

-Tudom – feleli, de nem folytatja.

-Nem DK miatt aggódsz első sorban, igaz?

-Igen – motyogja.

-Gondolom nem is Seungcheol miatt, mert azt mondtad volna, Hoshi miatt pedig nincs okod, mivel ő kívülállónak mondható ebben a helyzetben, szóval akkor ki az? Ki miatt vagy teljes idegroncs? – szegezem neki a kérdést, mivel félek, hogy Coups-re is hatással lesz...

-Ez... Ennél bonyolultabb, Jeonghan – néz rám komoly tekintettel. – Ez a találkozó sok mindent felborít, nekem kellett volna mennem! Én is tudom kezelni a helyzetet, sőt Hoshi nem fogja tudni!

-Miért? – már megint itt tartunk, hogy nem mehetett ő.

-Hoshi látni fogja Woozi-t, fogja tudni, ki az, innentől kezdve nem csak egy név lesz, hanem egy arc, egy személyiség, és nem így kéne megtudnia, nem ezt érdemli, egyikőjük sem – fakad ki és látszik rajta, hogy kicsit megkönnyebbült, én viszont teljesen összezavarodtam.

-Minghao, ennek így semmi értelme! Félmondatokkal dobálózol! Megmagyaráznád, miért nem láthatja Soonyoung Woozi-t? – dőlök hátra a fotelben és lehunyom a szemem.

-Nem egészen három hónapja történt, mikor Jun-hoz mentem a bárba, és ott volt Hoshi, aki éppen egy randira készült – azt tudom, hogy Hoshi-nak most van valakije, de hogy jön ez ide? – Beszélgetni kezdtünk, megkérdeztük, ki az illető és azt mondta a neve Jihoon – a szó hallatára megfeszülök, rég nem mondta ki senki ezt a nevet... – itt még nem voltunk biztosak benne, de aztán személyleírást is adott és ő az, Hoshi hónapok óta együtt van Woozi-val és nem is tudják ki a másik – hadarja, nekem pedig hirtelen az összes gondolat eltűnik a fejemből, csak egy határozott rossz előérzet marad a helyén.