Bandaháború (Soonhoon)

13. fejezet: Átverve

Hoshi:

-S.Coups.

-Woozi – vezérünk hangja is érzelemmentes, én pedig próbálom felfogni a történéseket.

-Mélyebb a hangod – jegyzi meg a kisebb, ezzel eloszlatva a reményem, hogy nem ismerik egymást.

-Szőke vagy. – kontráz, mire Jihoon elmosolyodik, fura, egyszerűen nem tudom elképzelni a tündérkémet más hajszínnel, bár most semmi tündéri nincs rajta, mintha egy torzított tükörben látnám, ő áll előttem, de mégsem.

-Valóban, azonban most nem ezért vagyunk itt – szigorúan előre néz, S.Coups-re, azaz mégsem, inkább át rajta. A szemei nem fókuszálnak semmire, csak néz, nem lát, talán nem is akar...

-Ahogy mondod, szeretném ezt minél hamarabb letudni, és lehetőleg nem találkozni veled újra – Seungcheol-hyung kíméletlenül közli ezeket, én pedig látom, ahogy a kedves arcú keze megremeg Jihoon felé, de a kisebb ujjai megmozdulnak, ha nem ismerném a jeleket, azt hinném, csak idegesség. Ugyanezt használjuk mi is: mutató és középső ujját egymáshoz szorítva nyújtja ki egy pillanatra, jelezve, hogy maradjon a helyén, de semmi más utasítást nem ad, ezt pedig a másik minden ellenkezés nélkül teljesíti.

-Az kár, mert sok megbeszélnivalónk van. Sok mindent kell megbeszélnünk – mosolyog halványan Woozi, ez egy hideg mosoly, nem olyan, mint amellyel engem ajándékoz meg, mikor találkozunk.

-Három emberről van szó, nem lehet őket olyan nehéz elkapni – forgatja szemét főnököm.

-Neked még sem sikerült – vág vissza a kisebb, csak most veszem észre, hogy a haját is máshogy fésülte, nem hullik lágyan homlokára súrolva rövid szempilláit, hanem mintha kezével beletúrt volna, és a tincsek abban a helyzetben állnának még mindig. Apró változás, mégis teljesen más lesz tőle az arca.

Mindene más, még a kisugárzása is, eddig ha ránéztem, rögtön elkapott az érzés, hogy még kell védenem őt, most viszont mintha elérhetetlen lenne, egy végtelen alagút két végén állunk és még én felé futok addig ő, csak ridegen nézi erőlködésemet. Ez a Jihoon nem ugyanaz, akit én ismerek...

Vajon csak megjátszotta az egész kapcsolatunkat?

Nagyon manipulatív – hallom a fejemben S.Coups hangját, miközben már teljesen elszakadok a jelen történéseiről...

Ezzel akarta meggyengíteni a csapatot, hogy eléri, beleszeressek... Most pedig eldobhat, összetöri a szívem, és itthagy. Nem mellesleg Seungcheol-nak is megmutatja, hogy ő bármit elérhet, míg vezetőnk csak a fejét kapkodja...

Woozi okos, okosabb mint hinnéd... – emlékszem vissza Jeonghan szavaira még a csatlakozásom idejéről, mikor  megkérdeztem, miért nem foglaljuk vissza csak úgy a területét.

A mellkasomat szorítja a fájdalom, ki akarom tépni a szívem, hogy ne érezzem többé ezt. Egy feláldozható gyalog voltam a nagyok játszmájában, akit az ellenfél irányított tudtán kívül, egyenesen a vesztébe.

Engem igazolnak a doki szavai is, még tegnaptól, hogy nem találkozhattok vele... Persze, hogy nem, hisz ez a szembesítés időpontja, hogy kiiktassa az utolsó fenyegetést magára nézve... Mert valljuk be, így van: DK-t határozottan köti hozzá egy látszólag erős barátság, Coups pedig akárhogy próbálja titkolni felzaklatta a kisebb előbukkanása, amennyit tudok, meg is értem... És maradtam én, még ezt is pontosan kiszámolta, hisz aki még elég megbízható ide az Jeonghan, viszont ő orvos, valamint Minghao, de nem kockáztathattunk amiatt a Seungkwan vagy ki miatt – vajon most a magas vagy a kedves arcú ő? –, hát maradtam én, az egyetlen kívülálló...