Woozi:
Seungkwan a hibás! Nem hagyott békén, mikor dolgozni akartam, így egy rövid kiakadás után - amit most csak két szék, és Mingyu válla bánt - úgy döntöttem sétálok egyet, nem terveztem tovább fél óránál, ugyanis még a bőrdzsekimet is otthagytam. A sors viszont azt dobta, hogy pár utcával arrébb összefussak Mr. Megvédelekkel, így muszáj voltam tenni egy majdnem egy órás elterelőutat, hogy ne lássa a főhadiszállást. A pulcsijából árad az öblítője illata, ami furcsán ismerős, de van benne valami egyedien eltérő, amitől jó érzés kerít hatalmába, ezenkívűl legalább kétszer akkora, mint én, amit imádok egy ruhadarabban.
Egy teljes percig nem pislogtam, ahogy nézem az utcában távolodó alakját, talpig feketében van, még a pulcsija is, amit ideadott, hogy ne fázzak. Tündérnek szólított, amitől úgy meglepődtem, hogy nem tudtam ellenkezni sem. Sosem láttam még őt sem itt, sem máshol, mintha csak az én elmémmel való szórakozás érdekében jelent volna meg.
Hát tud meg Soonyoung, az én agyamat jobban össze zavarni már nem lehet!
Most magam alatt ásom a fát? Ez így nem is értelmes! Vagy mégis? Lehet tényleg aludnom kéne egy kicsit...
A szürke, sötét, hideget árasztó épület lépcsőjén foglalok helyet várva tíz percet, hogy biztos ne fussak vele össze hazasétálás közben. Előveszem mobilom a farzsebemből, mindig lenémítva használom, mert amellett, hogy senki nem kíváncsi, ki hív, a zenei ízlésem sem tartozik a békésen alvó népességre, főleg nem az éjszaka közepén.
Több értesítés is fogad egyszerre:
8 nem fogadott hívás: Seungkwan
3 nem fogadott hívás: Mingyu
6 üzenet: Seungkwan
Feloldva a készüléket nézem meg SMS-eim, de csak bűntudatot érzek miatta, Seungkwan mindig vigyázni próbál rám és én egyáltalán nem könnyítem meg a dolgát a dührohamokkal...
Seungkwan:
Woozi, azonnal gyere haza! Nem léphetsz le fegyver nélkül az éjszaka közepén!
Pedig megtettem és semmi bajom.
Seungkwan:
Told vissza a képed, mielőtt az egész bandát a keresésedre állítom!
Ettől nem félek, ha fenyegetőzik még nincs semmi baj.
Seungkwan:
Légy szíves, nagyon aggódom érted!
De nem kell!
Seungkwan:
Ne haragudj, hogy kiabáltam, tudom, hogy nem tehetsz róla, de senki nem haragszik rád...
Pedig kéne, hálátlan alak vagyok.
Seungkwan:
Wonwoo megvizsgálta Mingyu vállát és szerencsére nem tört el, csak zúzódott, ha érdekel...
Érdekel, utálok másokat bántani, Mingyu csak benyitott a szobába és eltalálta a szék, nem akartam...
Seungkwan:
Jihoon, kérlek már egy órája nem adsz életjelet, sajnálom, hogy megzavartalak, de szükséged van az alvásra ezt te is tudod!
Már rájöttem, de kiabáltál, hangos volt...
A kijelzőre hirtelen egy vízcsepp cseppen, amit egyre több követ, villám sebességgel kapok a szememhez megbizonyosodva, hogy sírok-e, majd fellélegzem a száraz bőröm érintésére, ugyanis nem hiányzik egy pánikroham, mikor egyedül vagyok. Lassan megérzem a fejemre és vállamra eső apró cseppeket is, esik, bentebb húzódom az eresz alá, ez csak egy nyári zápor, néhány perc és eláll.
YOU ARE READING
Bandaháború (Soonhoon)
FanfictionEgy város. Két banda. És két bandavezér, akik talán jobban ismerik egymást, mint azt egy kívülálló hiszi. Hoshi fél éve csatlakozott S.Coups csapatába, nem igazán foglalkozik ezzel az egésszel, amíg egy éjszaka nem találkozik Jihoon-nal, a tündér ki...
