Bandaháború (Soonhoon)

4. fejezet: Tolvajok

Hoshi:

Álmosan pislogva nyitogatom a szemeim, hogy is értem haza? Még emlékszem, hogy elköszöntem Kistündértől, és elindultam, de ennyi... Biztos túl fáradt voltam már az adatok megjegyzésére, de az biztos, hogy már inkább volt korán, mint késő... Tényleg, most mennyi az idő? Lassan felülök elérve a telefonomat: 14:34. Wow, hogy nem keltem fel mikor DK elment, viszont már lassan hazaér a délelőtti műszakról, ami az enyém lett volna, ha nem cserélünk... Ezt még majd meg kéne köszönöm neki. Utána viszont mennünk kell, mivel kaptunk egy fülest a Tolvajok hollétéről, szóval jó lenne sietni, mivel gyakran változtatják a bázisukat, miközben kihasználják a város ketté osztottságát... Okosak... És keresnek valamit, mivel ahelyett, hogy kerülnék a Scorpio-t és a Dragon-t folyton itt szaglásznak... De ma elkapjuk őket!

A Tolvajok nagyjából két hónapja tűntek fel, valószínűleg ketten vannak és fiatalok, legalábbis nálam biztosan, viszont ezen kívül semmit nem tudunk, a nevük például rejtély, pedig sokkal hamarabb meglennének, ha kiderülne a személyazonosságuk...

Komótosan megyek a mosdóba elvégezni teendőimet, majd a szekrényemhez lépve kezdek öltözni, mikor Seokmin belép.

-Jó reggelt, túlórás! – lép be jellegzetes vigyorával.

-Haha – forgatom meg a szemem, de azért elmosolyodom. – Eltévedtem!

-Azért annyira nem bonyolult – nevet, miközben pulcsimat keresem. Hova tettem le tegnap?

-Nem láttad a felsőm? – nézek rá, de csak a fejét rázza. – Amúgy elterelődött a figyelmem.

-Mivel? – érdeklődik. Hangos sóhajt hallatok, majd elterülök az ágyon.

-Találkoztam egy tündérrel – ábrándozom.

-Te szívtál? – röhög ki.

-Nem, bár ilyen gyönyörű teremtmény nincs is a valóságban, lehet csak képzeltem – hunyom le szemem és magam előtt látom természetfeletti arcvonásait.

-Aham... – ráncolja a szemöldökét helyet foglalva saját ágyán. – Mesélj róla.

-Annyira ártatlan, mégis van benne valami titokzatos. Sötét szemével olyan, mintha a lelkemig látna, szőke tincsei pedig olyan puhának tűnnek – mosolyodok el akaratlanul.

-Téged aztán elvarázsolt – szórakozik rajtam, de csak egy csúnya nézéssel ajándékozom meg. – Ugye tudod, hogy vigyáznod kell vele, nem tudhatja meg kinek dolgozol, amíg nem bízhatunk meg benne teljesen, és nem csak te, hanem Seungcheol-hyung is! – figyelmeztet.

-Tudom, nem is tervezem még elmondani neki, az sem biztos, hogy összefutunk még egyszer... – és beugrik, neki adtam oda! – szóval szereznem kell egy új pulcsit... – teszem hozzá.

~~~

Egy óra múlva már a város utcáit tapossuk közelítve egy régi építésű bérházhoz, ami nem olyan régen lett felújítva.

Tökéletes búvóhely, elég félreeső, de mindig nyüzsög az élet a mellette lévő kávézó forgalma miatt.

-Elviekben a másodikon laknak, szóval én megyek felülről, te pedig alulról közelíted a lakást, hogy nehogy megszökjenek! Most meglesznek! – indul el határozott bólintásom után egy másik háztömbhöz, amiről át tud mászni erre. Oké, akkor most várok.