25. Epilógus

44 3 2
                                    

"A szemem elé pedig szabadság tárult. Vagy csak én gondoltam így?"

Beléptem az ajtón keresztül egy mezőre, ahol pillangók és aranyos virágok leleményeskedtek. Kellemes illat csapta meg az orromat a hátam mögül, úgyhogy hátrafordultam. És kit látnak szemeim..? Lily áll előttem. A megszokott parfümje körbelengett körülöttem. Mielőtt megszólalhattam volna, a karja kitárult és közeledett felém. Én nem nagyon értettem mit akar, így hát csak álltam ott és vártam mi fog ebből kisülni. A kezét a derekam köré helyezte, a fejét pedig a vállamra tette. Majd a fülembe suttogta: "sajnálom". Ekkor realizálódott bennem, hogy egy bicskát tartott a kezében. Elakartam húzódni tőle majd elfutni, de nem tudtam. Csak egyre erősebben szorított magához. Majd egyszer csak éreztem egy nyilalást a hátamban. Mivel nem tudtam odanézni, ezért a kezemmel próbáltam kitapogatni a fájdalom helyét. Nedveset éreztem a helyén úgyhogy megnéztem. Közben a fájdalomtól majdhogy nem felordítottam. A kezemet szépen lassan a látószögemhez emeltem, és közben lerogytam a földre. Kezdett elsötétülni minden, de mielőtt ez megtörtént, a kezemet láthattam... véresen. Ekkor összeraktam mindent. Lily leszúrt azzal a bicskával. Értem. Akkor én most tényleg meg fogok halni. Valójában vegyes érzelmeket érzek ezzel kapcsolatban. Szomorú vagyok, mert még előttem állt az élet és Ashert is ott hagytam. De egyben örülök, mert láthatom a családomat és a lelkem nyugovóra térhet.

A sötétség teljesen elfedte a látó körömet. A fülem sípolni kezdett és elvesztettem az egyensúlyom. Vártam már, hogy láthassam a családomat. De ekkor, a sötétséget fény váltotta fel. Ki tudtam nyitni a szememet. Nem fájt semmim csak a fejem kissé. Hatalmas zajt hallottam. Felültem és körbenéztem. Ashert láttam, amint megszeppenve figyeli minden egyes mozdulatomat. Lejjebb tekintettem és egy gitárt láttam a földön. Gondolom Asher volt olyan ügyes, hogy elejtette. De mégis mi a jó fenét csinálok én itt? Nem úgy volt, hogy Lily "fogságában" voltam? És nem úgy volt hogy megölt? Asher felé fordultam, és szólásra akartam nyitni a szám. De nem sikerült. Nem tudtam hogyan is fogalmazzam meg azt, hogy mégis mi a jó fenét keresek én az élők között, ráadásul itt. Asher ezt végignézte, majd mint aki minden egyes gondolatomat hallotta volna, elkezdett beszélni -Ha azt akartad kérdezni, hogy mit keresel itt, akkor a válaszom az, hogy Parker hazahozott. Éppen ment volna vásárolni magának öltönyt, amikor meglátott téged az utcán fekve. Undorító dolog volt, hogy senki sem próbált rajtad segíteni, csak megvetően bámultak. Parker egyből odarohant hozzád, és felkanalazott a földről, majd a kocsijába rakott. És there you are.- Basszus. Szóval akkor az, hogy leütöttek, tényleg valós volt. De akkor... én nem voltam elrabolva Lily által. És nem is haltam meg.

Jó. Ez megnyugtató valamennyire. Ekkor Asher megszólalt: -És még valami. Említetted Parkernek, hogy két holttest is volt, és hogy David meghalt, de Lily elmenekült. Na most egyből a keresésére is eredtek, és megtalálták őt véresen egy árokban fekve. Aztán őt is elintézték. Úgyhogy mission complete.-nevetett fel, majd odajött hozzám és megölelt. A fülembe suttogta -szeretlek-. Hiányzott már Asher maga és az ölelése is. Az üdítő és férfias illata. Nem tudom hogy csinálja, de dohányzás után alig marad meg a szaga a füstnek. -Viszont most menjünk enni, mert éhes vagyok, és gondolom te is 13 óra alvás után- ekkor kikerekedtek a szemeim. 13 óra? Hogy csináltam ezt? Na mindegy. Ashernek igaza van, tényleg éhes vagyok. Így hát elindultunk enni. Furcsa, mert erről Lily jutott eszembe, és az hogy mindig együtt ettünk. Belegondolva bűntudatom van kicsit.. Mégis csak a legjobb barátnőm volt. De ő mindvégig hátba szúrt. Amíg ettünk, Asher mesélt pár dolgot arról, amit kiderítettek Lily titkos munkálkodásáról. Köztük azt, hogy egy olyan szervezetben játszott közre, ahol egykori börtönbe zártak, bosszút forraltak bizonyos emberek iránt. Lilyt természetesen még soha nem csukták le. De ő mégis csatlakozott ehhez a szervezethez.. És az az ember aki iránt bosszút forralt, nem más volt, mint én..

*ÉVEKKEL KÉSŐBB*

Sok idő eltelt Lily halála óta. Viszont ahogyan sok idő eltelt, sok információt is kiderítettünk. Röviden összefoglalva annyi, hogy Lily szülei nem autó balesetben haltak meg, mint ahogy én azt tudtam. Nagyon sok adósságuk volt, a szüleim miatt. Az egy ősrégi titok, hogy miért kellett fizetniük a családomnak, amit senki sem tudott ezen a kerek földön, kivéve az ő szüleit és az én szüleimet. De a lényeg, hogy Lily szülei öngyilkosok lettek, mert belefáradtak a sok adósságba. Lily annyit tudott mint most én, és ezért bosszút esküdött a szüleim és felém. A szüleimet el tudta intézni a szervezetével.. de engem nem. Így hát meg is van a szüleim gyilkosa.. Lily volt az mindvégig. A szervezetet békén hagyjuk, mert le fognak állni, ugyanis csődbe mentek Lily halála miatt. Megegyeztünk velük, hogyha leállnak végleg, akkor csendben "megfelejtkezünk" erről az ügyről. Ők meg mint valami süni, meghúzták magukat és csendben befejezték a "vállalkozást". Így a bosszúm beteljesült.. De még mindig hiányolom a családom és most már Lilyt is.. Valójában nem nyugtatott meg, hogy a bosszúm létrejöhetett. De ez mind a múlté már. A jelenben vagyok, egy gyerekkel a hasamban, és egy szerető férjjel a jobb oldalamon. Igen, összeházasodtunk Asherrel, és hamarosan születni fog egy kis babánk. A mocskos munkát abbahagytuk, és én egy fodrászatban dolgozom, míg Asher irodai munkákat intéz, egy hatalmas cégnél. Meggyűlik a bajom sokszor Asher büdös zoknijával a konyhapulton, vagy a hanyagul ledobált ingjeivel. De így szeretem. A babának ha lány lesz Lisa lesz a neve, ha fiú, akkor Daniel. Így hát boldogan élünk, kevésbé gondterhelten.

VÉGE

Fuhh. Nem hittem el, hogy egyszer el fog jönni ennek is az ideje. Bevallom nektek őszintén, hogy már nem élveztem írni, úgyhogy így zártam le. Nagyon remélem, hogy nem hamarkodtam el nagyon. Sajnálom ha mégis, de így befejezettül, nyugodt szívvel hagyhatom a hátam mögött, mint befejezett könyv. És akkor a Kegyetlen Bánata könyvem, hivatalosan is lezárult. Remélem élveztétek. Köszönöm a szavazatokat, és a megtekintéseket. Sziasztok.

𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝘂𝗲𝗹'𝘀 𝘀𝗮𝗱𝗻𝗲𝘀𝘀 ✔Where stories live. Discover now