𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝘂𝗲𝗹'𝘀 𝘀𝗮𝗱𝗻𝗲𝘀𝘀 ✔

15.

"Mi a fasz volt ez? Magyarázat kell! Nem szoktak csak úgy belepuszilni a hajamba. Mindegy. El kell engednem, mert valószínűleg, ez még csak a lavina eleje, ami elindult."
--------------------------------------
Ismét a folyosón sétáltam végig egyenesen a volt szobám felé. Síri csend volt továbbra is, de már rendesen zavaróan.

Odaértem a szobám felé, és óvatosan lenyomtam a kilincset. Az ajtó szokásosan nyikordult egyet, aminek nem túlzottan örültem ebben a pillanatban, dehát a "fejjebb valók" nem képesek megcsinálni.

Félve pillantottam a lányra, aki hatalmas szerencsémre ott bóbiskolt. Legszívesebben odamentem volna és megfojtottam volna. Rohadtul elegem van a pofájából, pedig még alig fél napja tudom róla az igazságot.

Gyors összeszedtem az összes ruhám és beraktam a bőröndömbe. Ezek után jöttek még a tisztálkodási szerek. Végül a számomra fontos dolgok is bekerültek a bőröndömbe.

Elégedetten mentem volna ki az ajtón, amikor is meghallottam egy számomra fülsértően undorító hangot ami a kedves volt szobatársamtól jött.

- Nocsak, nocsak. Csak nem itt akarsz hagyni? Kis gyáva ribanc vagy, ugye tudod?-nevetett fel.

- Rólad is sok szép tulajdonságot regélhetnék el, de se kedvem se időm nincs erre. Remélem belebolondulsz ebbe az üres szobába. Ja és kurvára örülnék, ha nem zargatnál többet. Végezni akarom a munkám, zavaró tényezők nélkül. Valamint magasról leszarom, hogy tudsz arról, hogy ki vagyok. Ha te nyílvánosságra hozod, ne aggódj, én is. Élvezd azt a kis szaros életed amíg még tudod. Na csumi!-regéltem el neki, majd kimentem az ajtón halál nyugodtan és becsuktam azt magam mögött.

Legjobb barátnő mentes élet, indul. Szuper.

Végighúztam ismét a folyosón, a bőröndömet, és kerestem Asher szobáját. Rövid idő után meg is találtam és besétáltam rajta, reménykedve, hogy Asher már nem félmesztelenül fog feszíteni előttem. Dee.. amúgy meg kell mondjam, kurva kidolgozott felsőteste van (szerk: hülye kifejezésért bocsi, szókincsem nincs).

A látvány ami fogadott a szobában, rendesen meglepett. A szoba eleve kétfelé volt osztva, és a közepén egy piros szalag virított. Mindkét térfelen  amit a szalag választott szét, volt egy ágy, éjjeli szekrény és egy íróasztal. Az íróasztalok egymás mellett voltak, de mégis mindkettő külön térfélhez tartozott.

- Ezt... te.. mind ennyi idő alatt?-szegeztem felé a kérdést.

- Igen. Volt rá 3/4 órám. Szerváltam gyors egy másik íróasztalt, ágyat, valamint egy szikszalagot is, és elhelyeztem őket úgy, mint ahogy most látod. A fürdőt sajna nem tudtam megfelezni. Megfelel így?

- Wow, igen. Köszi szépen.

- Szóra sem érdemes. De egyet kérek. Ha esetleg hátsószándékok miatt, remélem érted, átlépném a vonalat, akkor vagy rúgj tökön, vagy csak üss le. Nagyon durván be tudok indulni. És nem akarok fájdalmat okozni neked.

- Na ez aztán undorító volt. Ne aggódj,meg fogom tudni védeni magam. Na és azt meg nem hiszem, hogy bármikor is ilyenre folyamodnál velem kapcsolatban.

- Ezeket jó hallani, de sajnos nem tudod mire vagyok képes ez kapcsán. Mindegy. Váltsunk témát. Hajnali 2 van, és kurva álmos vagyok. Csináld még meg az esti rutinod, vagy tudom is én. De kérlek ne csapj zajt.

- Ne aggódj, én talán még fáradtabb vagyok mint te, úgyhogy mindenféle rutinszarság elmarad. Jó éjt!-mondtam és befeküdtem az ágyba.

- Jó éjt, angyalom.

A szólásával nem törődve, csuktam le a szemem, majd elnyomott az álom. Remélem nem kell reggel azzal az idegesítő ribanccal találkoznom.