𝗧𝗵𝗲 𝗰𝗿𝘂𝗲𝗹'𝘀 𝘀𝗮𝗱𝗻𝗲𝘀𝘀 ✔

19.

"Azok ketten tényleg ott voltak és azt csinálták amit. Nem hiszem el, hogy most az egyszer akartam kijönni levegőzni, de ezek nem engedik. Így hát visszafordultam. Ám nem az árvaház felé. Hanem egy olyan hely felé, amit senki más nem ismer a kevés ismerősöm közül, egyedül én, és apa. De ugye már csak én.."
---------------------------------
Ez a hely, egy bizonyos elrejtett hely a közeli erdőben. Van ott egy kisebb tó, ahol halászok szoktak lógni, de nem különösebben foglalkoztak velünk még régen.. most meg nem tudom. Igazság szerint rég voltam ott, úgyhogy kíváncsi vagyok.

[...]
Éppen sétáltam a járdán, amikor is már megláttam a hatalmas erdőt az orrom előtt. Beléptem a nehezen észrevehető ösvény útjára, és elindultam befele az erdő mélyébe. A talpam alatt recsegett-ropogott a sok faág, meg a levél. A madarak meg ugyanúgy, ahol máshol is,itt is csicseregtek.

Padok voltak elhelyezve az út mentén, ahol senki sem ült. Tulajdonképpen tök elhagyatottnak tűnt minden, az állatokon kívül (szerk.: itt a madarakra és mókusokra meg a különböző rovarokra gondolok). Rendesen ijesztő volt.

Haladtam tovább,amikor is megláttam egy bácsit, aki szembe jött velem. Elakartam menni mellette, de ő megragadta a karom. Éppen készültem volna az önvédelmi taktikámat alkalmazni, amikor megszólalt:

(Idegen)- Mit sétálgatsz itt kislány? Csak nem a gazda közeli ismerőse vagy?

(K)- Gazda? Dehát ez nem csak egy eldugott hely, ahova alig járnak?

(Idegen)- Ez már több éve magánterületnek van nyílvánítva. Úgyhogy ha nem a gazda ismerőse vagy, akkor ki kell, hogy dobjalak innen.

(K)- Várjon még kérem. Hogy hívják a tulajt?

(Idegen)- David Clark. Miért? Ismeri?

(K)- Sajno-vagyis igen. Hol tartózkodik jelenleg?-kérdeztem ezt úgy, mintha nem tudnám, hogy a drága legjobb barátnőmmel etyeg.

(Idegen)- Egy aranyos lánnyal elment sétálni. Hamarosan visszajön. Megvárja?-mondta, mire én majdnem elröhögtem magam. "Aranyos lány"? Ugyan kérlek.

(K)- Nem. Inkább hazamegyek. Köszönöm, hogy fogadott. Viszlát!-mondtam, majd sarkon fordultam.

Azt hiszem ez nem az én napom. Mindenhonnan sikerül valakinek kiűznie.

[...]
A legvégső esetben úgy gondoltam, hogy visszamegyek az árvaházhoz közeli padokhoz. Nem nagyon szeretek ott lenni mert nagy a ricsaj az autók miatt. De most megteszi. Kikapcsolódni ott is kitudok, mert van nálam fülhallgató.

Gyorsan leültem, előhalásztam a zsebemből a telóm és fülhallgatóm,majd elzárkóztam a külvilágtól. Peep és Halsey zenéit hallgattam, mert ezek jellemeznek a legjobban. Mindig beleélem magam ezekbe.

-Gondolkodás-

Mit csináljak? Nem lehetünk örökké ilyen viszonyban Asherrel. Rendes srác, és sajnos szeretem is.. De vajon tényleg szabad ezt? Szabad beengednem valakit újra az életembe? Ráadásul egy fiút? Ez az amit nem tudok. Szeretném szeretni. Nagyon is. Eleve nem tudom biztosra, hogy ő mit érez. Beszélnünk kéne. Igen. Ezt közösen kell megbeszéljük,és közösen kell megbírkóznunk vele. Az edzéseket vele el is kell kezdenem, mert nem ránthatom bele egyből a mélyvízbe. Oké. Késöbb beszélek vele. Ezzel az Asher téma elintézve.

Viszont David még hátra van. Mostmár tudom hol lakik, és bizonyára ott is lesz holnap. A fegyvert inkább átváltom egy kézifegyverre, mert az egyszerűbb. Igaz hogy hangosabb, de a settenkedő mozdulatommal senki nem vesz észre a szomszédok közül. Jahh elnézést. Nincsenek is szomszédai, mivel egy erdőben lakik. És egyébként a lövést meg vehetik úgy, hogy vadászok lőttek csak le egy állatot. Hát ez nagyon egyszerű.

-Gondolkodás vége-

Határozottan és elégedetten álltam fel a padról és indultam meg az árvaház felé. A minionomat elfogyasztottam közben, bár nem volt valami laktató. De ebédig megteszi. Amikor beértem az épületbe, végiggondoltam, hogy a legfontosabb dolgom most az, hogy megkeressem a fegyverem. Ezután pedig beszélek Asherrel.

Hamarosan köv. rész.