WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[5] - KETTESBEN

- Nos... nem. - A torkát köszörülve válaszolt nekem. Biztos vagyok benne, hogy a homlokát vakargatja.

- Most már igen - dünnyögöm az orrom alatt, mert leparkolt az üzlet előtt.

Épphogy kiszállt az autójából, tekintete a cukrászda felé eset - pontosabban rám, majd meg is torpant. Láttam, ahogy a tekintete elkerekedik, az ég felé néz, mormol valamit a orra alatt. A hirtelen jött sokktól, amit a fiú kapott, láttam, hogy egy pillanatig elagyalt az én félelmeimen, miszerint elhajt.

- Nem lesz gond. Most lerakom, írok még Ash-nek, ti meg elhozzátok mindenféle háború nélkül a tortát. Szia!

Mire tudtam volna makogni neki valamit, Mike lerakta a telefont. Bosszúsan néztem az elsötétülő telefonomat. Miféle háború? Legfeljebb egy szakadékot rakunk magunk közé, hogy még véletlenül se legyen közöttünk érintkezés.

Ja várjunk, ez is megvan.

Mivel Ash a telefonját nyomkodta még mindig az autója mellett, én végre odasétáltam a cukrászhoz. Jobbnak látom, hogyha hagyom még egy kicsit, hogy feldolgozza a tényt, aki én vagyok. Meg azt, hogy össze leszünk zárva egy autóba.

- Üdv, Michael Clifford névre van egy tortarendelés. Azért jöttem.

- Máris hozom! - A férfi nem túl szimpatikusan, de rám mosolygott, majd elindult hátra, hogy idehozza nekem a tortát.

Megkíséreltem egy pillantást a hátam mögé. 
Ash szemei bebarangoltak, erősen artikulált a telefonba, és merem fogadni, hogy épp a barátját oktatja ki, aki belecsalta ebbe a csapdába. Látszik rajta, hogy a legkevésbé sem akar velem lenni.

Ez pedig még mindig fáj. Sokat agyalok rajta, a kapcsolatunkon, a múltunkon, a jövőn. Hogy vajon meddig jutunk el, vagy hogy kijutunk ebből a helyzetből, amibe belelöktem magam. Ash talán egyszer megérti-e vagy sem, hogy mit miért tettem. Lesz-e bátorságom neki elmondani az eltűnéseim okát. Mert kétszer tettem meg, és egyikre sem kapott egy ésszerű magyarázatot.
Vajon meddig leszek képes marcangolni magunkat, amikor egy boldog életet is leélhetnénk együtt?

- Szia.

Megpördültem a tengelyem körül és hevesen dobogó szívvel néztem szemközt a fiúval. Kellő távolságra állt meg tőlem, rövidnadrágjának zsebeibe süllyesztette a kezeit. Egy baseball sapkát húzott a fejébe, így megkímélve engem a piros hajától.

Csak suttogva mondtam neki vissza az üdvözlést. Mást nem tudom, hogy lehetne-e mondani, mert ennyivel kihalt közöttünk a kommunikáció.

- Itt is lennék a szülinapi tortával. - Tér vissza a férfi egy dobozzal a kezében.

- Megnézhetnénk? - kérdezek rá óvatosan.
Időközben megnyitottam Michael utolsó üzenetét, ami egy enyhén túldíszített szülinapi torta volt, és furdalt a kíváncsiság, hogy ugyanilyenre megcsinálták. Ash is mögém lépett, és a telefonomra és a dobozra is rálátott.

- Persze - egy erőltetett mosolyt küldött felém a férfi.

Nem tudom, hogy mennyire értette meg a cukrász a feladatát, vagy hogy a rendeléseket ki készíti el, de az biztos, hogy nem kap tőlünk pozitív visszajelzést. Már a doboz nagyságát is figyelembe vettem, hogy a Mike által mondott "nagy torta" a valóságban mégsem tükrözi a szó definícióját. Ezért is nyittattam ki vele.
A másik gond már rögtön elénk tárult, hogy a torta egyszerűen egy kicsit sem úgy néz ki, mint a képen. A vanília ízesítést már elrontották, a fotón szereplő díszítés teljesen összedőlve szerepelt a valóságbeli cukormázon. Mint említettem jóval kisebb, és kör alakú a téglalap helyett.
A végzetes hiba pedig az, hogy a Crystal helyett, valami Chrissy név szerepel a boldog születésnapot szöveg után.
Az egyedüli dolog, amit nem rontottak el az a szám, amit ráírtak, ami már-már meglepett a sok hiba után.