WHY WON'T YOU LOVE ME | AFI ✔

[4] - PHOTOGRAPHER

- Hogy is mondtátok? - fordul a jegyesekhez Cal. - Három év múlva esküvő? Addigra simán meglesz minden.

- Ne idegesíts! - ripakodik rá Crys és elkezdi legyezni magát, mert egy kisebb sokkot kapott. Cal bocsánatkérően nézett rá, és elmondott jó pár biztató mondatot, hogy javítsa a helyzetet.

Összetalálkoztam Ash tekintetével. Két végpontban ülünk, hogy egy kicsi közelség se legyen közöttünk, csak a feszültség. Gyorsan elkapta rólam a tekintetét, én meg szomorúan lehajtottam a fejem. Egy újabb nap, amit túl kell élnem az utálatával.

- Ma akkor mi is lesz a dolgunk? - kérdezi meg a gondolataimban forgó személy. Nem tudtam eltekinteni a ténytől, hogy ma is milyen jól néz ki. Sydney-i időjárást nézve lehet, hogy furcsa a fekete nadrág és bakancs párosítása, de ő Ashton, sosem tudjuk mit miért csinál. Az meg nagyon tetszett, hogy ennyire rászokott a laza ingekre, aminek sosem gombolja be a mellkasi részét, de nincs ellenemre ez sem.

- Elsősorban akkor fixáljuk az időpontokat, felhívunk mindenkit, hogy akkor elvállalnak-e minket egy egész napra, vagy többre - mondja Crys. - Szeretném felosztani mindenki között  munkát, hogy ki mit fog szeptemberig megcsinálni. Ma megnézzük a partszakaszt és fotografikusan elképzeljük, hogy mi, merre, hány féleképpen lesz. Apropó fotós... - akad meg és a tekintete megállapodik rajtam. Furcsán néztem rá, mert nem tudtam mit is akar nekem ezzel üzenni. - Meg szeretnék örökíteni minden pillanatot a nagy napról. Nekem pedig szükségem van a legeslegjobb fotósra és csapatára.

- Hát, keressük meg akkor Sydney legjobbját. - Sierra kissé értetlenül szólt közbe. Nekem az agytekervényeim már ezerrel pörögtek, hogy miért is beszél így erről Crys. Vagy, hogy az ő és anya tekintete miért téved rám felváltva, mintha tőlem várnának egy világmegváltó ötletet.

- Megtettem - bólint Crys. - Már kétszer rám nyomta a telefont, de nekem akkor is ők kellenek, és nem fogom annyiban hagyni. Csak valaki másnak kell vele beszélni. - Ekkor ismételten rám nézett, de most mindenki követte a pillantását, és mindenki rajtam legeltette a szemét. - Grace...

A szemeim a kétszeresére kerekedtek, amikor rájöttem miről is beszélt eddig.

- Nem! Crys, nem! Felejtsd el. - Nem azért ellenkeztem, mert én vagyok a legjobb, semmi közöm ahhoz a területhez. A telefonommal tudok képet készíteni, de nincs benne semmi profizmus, amivel lenyűgözném a két legjobb barátomat.
Itt az a lényeg, hogy nekem Ash előtt egy kapcsolatom volt, ami nem is mondható kapcsolatnak, mert pár hónapot vett igénybe, de csak hébe-hóba lehetett látni minket. A legjobb fotós pedig ez a srác. Másnál lehet a legjobb fotós jelzőt kapja, de nálam csak egy ex előtaggal rendelkezik.

- Könyörgöm! Kell nekem az ő csapata, és te biztos megtudod győzni. - Összepréselt ajkakkal ráztam a fejemet. Örültem az elmúlt éveimnek, hogy sohasem találkoztam vele, hiába élünk egy városban. Csak azért nem szeretnék vele egy légtérbe kerülni, mert még mindig képes bepróbálkozni, és eltüntetni is oly nehezen sikerült az életemből. Még amikor Ash volt a párom, akkor is képes volt a közelembe férkőzni. - Csak arról az egy napról van szó. Tedd meg nekünk.

Lehunytam a szemeimet egy pillanatra. Nem akarok egy akadályozó tényező lenni, aki nem valósítja meg a barátnője álomesküvőjét. Egy telefonhívásba meg nem fogok belehalni, és még az sem biztos, hogy én hatok rá. Még az is esélyes, hogy a hangom hallatán rám csapja a készüléket.

- Oké, majd felhívom. - Egy hatalmas sóhajtással kísértem a mondatomat, amiben szerintem az egész földrész beleremegett. Még magam sem tudom, hogy mire vállalkoztam, és az agyam ezerrel villogtatja a vészjelzőt.