Gravity Falls - 20 évvel később

16

A csillagos út, amire Pacifica kertjének kapuja nyílt, kongott az ürességtől, ennek ellenére kíváncsian pillantottam körbe. Most, hogy már nem kellett úgy rohannunk, végre alaposabban is szemügyre vehettem a környező házakat. Miközben én csodálattal forgolódtam körbe-körbe, Pacifica átkutatta köpenye zsebeit, valamit keresett.

- Még mielőtt elindulnánk, pár dolgot érdemes megjegyezned – mondta, még mindig könyékig a köpeny zsebeiben turkálva. – A legfontosabb, hogy bár elvileg nem tilos kívülállókat behozni, főleg ha bizonyosak vagyunk a megbízhatóságukban, nem mindenki örül a látogatóknak. Ezért nem mertem veled beszélni, még akkor sem, mikor már biztonságban voltunk – ha bárki meghallotta volna, hogy nem a hivatalos nyelvünket használom, még a végén gyanakodni kezdtek volna, amit nagyon nem akarunk. Éppen ezért, a saját biztonságod érdekében, próbálj meg minél kevesebbet beszélni. – Úgy tűnt, végre megtalálta, amit keresett, mivel egy apró szerkentyűt húzott ki diadalmasan az egyik zsebéből. – De hogy legalább te megértsd, mi folyik körülötted, ezt dugd be a füledbe.

Óvatosan elvettem tőle a szerkezetet, és kíváncsian szemügyre vettem.

- Ez egy fordítógép – magyarázta. – Bármit, amit hallasz magad körül, lefordítja a beállított nyelvre. Ezt már megcsináltam neked, úgyhogy elvileg mindent fogsz érteni. Persze nem teljesen tökéletes, mivel csak az előre beleprogramozott nyelveket érti meg, ráadásul azokat sem mindig fordítja tisztán, de ez is több mint a semmi.

Annyira elmélyültem a kis gép tanulmányozásában, hogy alig figyeltem. Mikor befejezte a szövegelést, automatikusan bólintottam, és a fülemhez emeltem a szerkentyűt. Szinte be sem kellett dugnom, magától beilleszkedett a fülembe, alig éreztem, hogy ott van. Pacifica kérdőn nézett rám.

- Érted, amit mondok? – kérdezte, de a hangja valahogy furcsán zengett. Egyik fülemből, amelyikben a fordítógép volt, értelmes szöveg jött, de eléggé gépesített hangon, míg a másikkal csak zagyvaságot hallottam. Hamar rájöttem, hogy Pacifica éppen az itteni hivatalos nyelvet beszéli, és a gép csak az egyik fülem számára fordít. Ez így érdekes lesz, gondoltam magamban, de csak felfordított hüvelykujjamat mutattam a lány felé.

- Tökéletes – mondta, továbbra is a számomra ismeretlen nyelven. Az agyam automatikusan a gép hangjára figyelt, és kizárta az értelmetlen beszédet, így kicsit megkönnyítve a dolgomat. – Még egy hasznos tulajdonsága a gépnek, hogy segít megtanulni bármilyen nyelvet, amit fordít. Arra még nem jöttem rá, hogy ez a része pontosan hogyan működik, de folyamatos beszéd mellett akár egy hét alatt bármilyen nyelv megtanulható.

- Ezt a gépet te csináltad? – kérdeztem, elfeledkezve a tilos beszélni szabályról. Miközben lassan elindultunk az egyik irányba, Pacifica bólintott.

- Tagja vagyok egy feltaláló csoportnak, akik a Védelmezőknek készítenek hasznos ketyeréket. Tehát nem egyedül csináltam, de én is részt vettem az elkészítésében. – Elértünk az utca végén egy kereszteződéshez, és a lány megállított. – El ne felejtsd: minél kevesebb kommunikáció, bárkivel is! Ne szakadj le tőlem, mert még a végén eltévedsz. Ha mégis elveszítenénk egymást, keress egy padot vagy valami, és ne menj onnan sehová! Hamarabb megtalállak, ha nem vagy mozgó célpont. Próbálj meg ne túl feltűnően viselkedni, hiszen mint mondtam, az itteniek nem nagyon szeretik a látogatókat. Ne ámuldozz nagyon hangosan, még akkor sem, ha valami nagyon érdekeset vagy furcsát látsz. Ja, és figyelj, hová lépsz: ha leesel, akkor az örökkévalóságig zuhanni fogsz.

- Oké, megértettem – forgattam a szemem az instrukciók hallatán, mire a szája elé emelve az ujját jelezte, hogy fogjam be.

És elindultunk felfedező túránkra.