Gravity Falls - 20 évvel később

Prológus

 Az illető nyugodtan sétált az erdőben. Tudta, hogy elérkezett az ideje.

 Ahogy ment, elgondolkozott a tervén. Sok mindent újra meg újra átismételt, így az évek alatt tökéletesre csiszolta. Korábban nem hitte volna el, hogy egy terv lehet hibátlan - azonban túl sokáig várt. Ez a hosszú idő megváltoztatta a véleményét, mert azt viszont senki se hiheti, hogy több mint tíz év alatt nem lehet annyit gondolkozni, hogy egy terv tökéletes legyen.

 Miközben magában átgondolta a lépéseit, az is eszébe jutott, miért is szőtte ezt az egész haditervet. Lassan elöntötte tudatát a düh. Senki nem vette észre. Senki soha nem foglalkozott vele. Egy félresöprendő porszem is fontosabb volt nála.

 Ezért kellett a terv.

 Húsz év! Húsz év sok idő, főleg, ha az ember egyedül van. Húsz éve még ereje teljében volt, mígnem valaki vagy valakik akarva-akaratlanul is elsöpörték. Ők voltak, akik miatt nem sikerülhetett korábban az, amit el akart érni - akikre most dühös volt. Akiken bosszút akart állni.

 Azonban bármennyire is akarta, tudta, még várnia kell. Csak egy keveset. Ezzel biztatta magát, meg azzal, hogy ha húsz évet tudott várni, egy-két napot még kibír. Talán.

 Nem voltak emberei. Nem voltak segítői, és ez volt a legnagyobb problémája. Ha korábban meg is ismert valakiket, ők a bukása után elhagyták. Azóta pedig egyedül élt, minden külső kapcsolat nélkül. Ezért sétált az erdőben.

 Már egy jó ideje haladt előre, és kezdte feladni a reményt, hogy találkozik valakivel. De ekkor rámosolygott a szerencse: valaki fát vágott az erdőben. Valaki, aki ismerősnek tűnt a számára. Nem teketóriázott: azonnal odalépett az idegen mögé és hirtelen befogta a száját, hogy ne tudjon a társaiért kiáltani, majd értelmetlen és összefüggéstelen szavakat mormolt a fülébe. Ezek a szavak nem akármilyen szavak voltak - igazi varázsszavak, melyeket még az ő nyelvén jegyeztek le, hogy később hasonló helyzetekben nagy hasznukat vegyék.

 Az ember, amint a suttogás befejeződött, bólintott egyet, mintha értette volna, mi a feladata, majd visszatért a fához és ugyanonnan folytatta a favágást, ahol abbahagyta. Mintha mi sem történt volna.

 A lény gonoszul elvigyorodott, majd visszahúzódott a fák közé. Amikor meglátta az embert, azt hitte, ez így túl egyszerű, de nem történt semmi olyan, amit nem akarta, hogy megtörténjen. És ahogy visszatért otthonába, már azt is tudta, a terve utolsó lépése is befejeződött. Már csak várnia kellett.

 Türelmetlenül várt. Várt, várakozott, de nem történt semmi. Végül, miután már nem tudta türtőztetni magát, elindult - vissza a tisztásra. A korábbihoz hasonló varázsigével képes volt az embereket (vagy bármi mást) megfigyelni úgy, hogy senki nem veszi észre. Ezt kihasználva nézte azt az embert, akit megigézett.

 Nem kellett sokat várnia. Az ember elindult vissza a városba. Követte. Útközben nem találkoztak senkivel, ez pedig a lény jó jelnek könyvelte el. Még megnézte, ahogy az ember elhagyja az erdőt, majd végleg visszatért otthonába. Itt nem bírt magával, és - oly sok év után először - megszólalt:

 - Eljött az idő. Reszkess, világ! Reszkess, Gravity Falls!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hello everybody! Még mielőtt mindenki elkezdene gondolkozni, hogy "ez mégis mi??", elmondom, hogy mostantól előfordulhatnak (nem szükségszerűen) a fejezetek végén megjegyzések, mint ez. Ebben vagy valamit a történetről írok, vagy csak random, ami eszembe jutott és úgy éreztem, meg kell osztanom veletek.

 Itt most csak annyit, hogy megyek az őszi Mondoconra. Ezt muszáj volt elmondanom, így azok, akik nem mennek, irigykedhetnek. >:) Dippernek fogok öltözni, és igen, sapim is van.

 A másik, hogy ha valaki tud bármilyen paradoxont (az "Ez az állítás hamis" kivételével), akkor azt mondja már el nekem, mert este nincs min agyalnom. Tudom, hogy ez egy fura kérdés és nem igazán illik ide, meg hogy nincs ki mind a négy kerekem (ki agyal paradoxonokon?), én mégis ezt kérném tőletek. Na.

 Előre is köszi! És nyugi, fogom folytatni mindkét történetet (aki csak ezt ismeri, a másik címe: A portálon túl), csak legyetek velem egy kicsit türelmesek.