Papirra írt szerelem (Befejezett)

♥️20. fejezet♥️

A két ifjú szülő viszonya szinte felhőtlennek bizonyult. Maddie minden nap megnevettette őket és igaz, olykor álmatlan éjszakákat okozott, de minden percet megért. Igor viszont egyre gyakrabban eljárt otthonról. Volt, hogy órákra eltűnt és csak késő este jött haza. Vladimir nem volt magányos, hisz' ott volt neki Maddie. Mégis mintha Igor őt már nem szeretné. Rá se néz már napok óta. Pedig Vladimir próbálkozik, hátha Igornak lesz kedve mondjuk rosszalkodni egy kicsit, de semmi. Egyik éjszaka megkísérelt egy kis kalandot. Rámászott Igorra és az érzékeny pontjait cirógatva próbálta felizgatni az idősebbet, de Igor eltolta mondván, hogy hagyja mert fáradt. A fehér hajú ekkor látta be, hogy Igor már biztosan nem akarja őt. Két nappal később pedig a telefonja alapján rájött, hogy egy melegbárban ül. Maddie–vel továbbra is gondoskodó és óvatos. Szinte imádja a lányát, de ettől még nem javul a helyzet. Vladimir most is egyedül ült a sötét házban miközben Maddie óvatosan szopizott. A kisbaba szerette apukája tejét, de mivel Vladimirnak kevés volt néha be kellett érnie a tápszerrel. A kisbaba még böfizett egyet majd szinte azonnal elaludt. Az ifjú apuka lefektette a kicsit majd visszaült a kanapéra és keservesen sírni kezdett. Szinte biztosra vette, hogy Igor megcsalja. De hát igazság szerint nem is nagyon vannak úgy együtt. Csak azért élnek együtt mert van egy közös gyerekük. De akkor miért hitette el vele, hogy szereti? Vladimir még akkor is sírt mikor az ajtó kinyílt és az idősebb lépett be rajta egy szál rózsát szorongatva. Ahogy melgátta síró kedvesét, cipőt kabátot ledobva rohant hozzá, hogy a karjaiba zárva megnyugtassa, de a fehér hajú kibújt mellőle.
– Gyönyörűm, mi a...
— Ha meg mered kérdezni, hogy mi a baj leütlek! Pontosan tudod, hogy mi bajom van! De úgyis mindegy, hisz' csak azért vagy velem mert van egy lányunk! Szóval fiú vagy lány a szerencsés?
– Vladimir, te miről beszélsz? — kérdezte Igor értetlenül, mire Vladimir felhorkantott.
— Tudom, hogy egy melegbárban voltál a múlthéten! Ellöksz magadtól! Folyton elmész valahova, amikor pedig haza jössz közlöd, hogy fáradt vagy, rám se nézel és még csak hozzám se érsz! — zokogott fel ismét a fiatalabb. Igor arcán ekkor átfutott a felismerés és magához szorítja élete szerelmét.
— Vladimir Fox, jegyezd meg, hogy rajtad kívül nekem soha sem kell senki! Tudom, hogy elhanyagoltalak, de félreérted a helyzetet! A melegbárt pedig tényleg ne értsd félre, mert nem önszántamból mentem oda! — magyarázta mire a fiatalabb végre a szemébe nézett.
— Tessék?
— Tudod... Robertel voltam ott. Nemrég jött rá, hogy ő is... Érted. Csak nagyon félt és megkért, hogy kísérjem el. Jól ment! Azt hiszem össze jött egy fiúval, aki annyi idős, mint te. Az pedig, hogy eljártam itthonrol ezért volt. — nyúlt be a zsebébe és egy kis fekete dobozt vett elő.