Papirra írt szerelem (Befejezett)

🍝9. fejezet🍝

Vladimir nem tudta, hogy Igor pontosan hogyan tervezi visszaszerezni a bizalmát, de úgy vélte nem árt ha megpróbálja, hisz' mégis ő a kicsi apja.
Igor nagy nehezen, de elérte, hogy a fiatalabb hozzá költözzön, mivel tudta, hogy gondjai vannak a lakbérrel. Robert továbbra is vigyázott Vladimirre és természetesen jó barátok lettek. A vörös hajú féltette őt Igortól, de tudta, hogy barátja egyáltalán nem tehet róla, hogy ilyen lett. Ilyennek nevelte őt az a rohadék, aki az apjának nevezte magát. A fiú már a negyedik hónap felénél járt. A hasa egyenlőre nem nőtt olyan gyorsan, de a doktornő szerint ez normális és inkább ne várja azt az időszakot, amikor majd járni sem fog tudni a hasától.
A hétvégi reggeli mindig a legjobb, mert senki sem siet sehova. Vladimir és Igor csendben ültek az asztalnál. Igor próbált beszélgetést kezdeményezni, de a fiatalabb nem nagyon akart vele beszélni. Igor még mindig nem tett semmit amivel bizonyítana. Pedig Vladimir már kezdett reménykedni az idősebben.
— Vladimir! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ma valahova. Végtére is hétvége van.
– Aha, régen ilyenkor rendeztem a dossziéidat és E–maileidet. – vont vállat a fiatalabb. Igor azonban nem adta fel.
— Mi lenne ha mondjuk elvinnélek egy bababoltba? Tudom, hogy még nem derült ki a pici neme, de sok olyan cucc van, ami lánynak is és fiúnak is jól áll. – na ez most bejött. Vladimir még nem volt bababoltban, de nagyon szeretett volna elmenni egybe.

***

Egy fél óra elteltével Igor már mosolyogva nézte, ahogy Vladimir egy kis, sárga, zsiráfos cumisüveget forgat a kezében.
– Tápszer kell majd neki? – érdeklődött.
– Nem ártana ha olvasnál egy kicsit. – nyomott a kezébe egy könyvet, amit leendő apáknak írtak. A fekete hajú csak kíváncsiságból kinyitotta a könyvet aztán persze le se tette. Vladimir közben mindent megnézett. A kiságyaktól egészen a csörgőkig. Kuncogva figyelte, ahogy Igor még mindig a babakönyvet olvassa. Persze kellett néhány ruha is. Hisz' nem akarta megvárni, hogy mi lesz ha megnő a hasa. Nagyon nézegetett egy zöld felsőt, de aztán szomorúan lerakta. Ezt Igor is észrevette.
– Miért nem akarod megvenni azt a felsőt, láttam, hogy tetszik neked.
– Túl drága. Nekem pedig most nincs sok pénzem a spórolás miatt. – sóhajtotta Vladi.
– De hát ezért vagyok itt én! Gyere, megveszem neked. – mondta komolyan Igor.
– Igor, nem kell mert nem tudom visszafizetni. – mondta a fehér hajú, mire az idősebb kérdően rákapta a tekintetét.
– Mivan? Vladimir, nézd! Azt mondtam, hogy bebizonyítom, hogy sajnálom és szeretnék jó apa lenni. Te foglalkozz magaddal és a babával. A többit hagyd rám! Ha tetszik neked az a felső, akkor én megveszem neked. – jelentette ki határozottan Igor. Vladimir köpni–nyelni nem tudott a férfi szavaitól. Örült, hogy Igor próbálkozik, de ezt ne pénzzel próbálja meg helyrehozni. Mindenesetre örült, hogy mégis megkaphatja azt a felsőt.

***

Késő délután lett mire végeztek. Igor persze nem engedte, hogy Vladimir bármit is kifizessen. Szerette volna megmutatni a fehér hajúnak, hogy mennyit jelent neki, de még nem jár közel. Valami nagy durranás kell, ami tényleg mindent eldönt. Felajánlotta, hogy vacsorázzanak meg valahol. Tekintve, hogy Vladimirnak korgott a hasa. Így hát beültek egy hangulatos kis olasz étterembe. Miután pedig leadták a rendelést csendben vártak.
– Ez most egy kicsit olyan mintha randiznánk. — törte meg a csendet Vladimir mire Igor elmosolyodott.
– Részemről az is. Tetszik a hely? – kérdezte félénken.
– Nagyon szép. Csak hát azt hittem, hogy te ennél puccosabb helyekre jársz.
– Igazság szerint gyakran járok ide. Szép emlékek kötnek ehhez a helyhez, mivel anyukám gyakran ide hozott mikor kicsi voltam.
– Igen, hallottam, hogy az anyád...
– Nem a mostoha anyám! – hajtotta le a fejét. – Az igazi.
– Mostoha? Te nevelőszülöknél nőttél fel? – kérdezte a fiatalabb. Ő semmit se tudott Igor múltjáról. Azt tudta, hogy a férfira az apja hagyta rá a céget, de nem tudta, hogy ő csak a mostohaapja volt.
– Igen. Talán 8 éves voltam mikor a szüleim szinte egymást követve meghaltak. Egy házaspár vett magukhoz. Az újdonsült anyám mintha tényleg az anyám lett volna. Nagyon szerettem, de ő se élt sokáig. A mostoha apám viszont nem volt apám féle. Azt akarta, hogy olyan legyek, mint ő. Miatta nem voltak barátaim, miatta nem volt soha normális kapcsolatom, miatta lettem ez a rémség. – mutatott magára. Vladimir elborzadva hallgatta a történetet. Ha tudta volna, hogy Igor mögött ilyen szörnyű múlt áll akkor teljesen más szemmel néz rá. De ez nem menti fel a tette alól.
– Én nem ismertem a szüleimet.
– Ez szörnyű, és ki nevelt fel?
— Hát a nagyszüleim. Nem volt rossz mert nagyon szerettek, de mégsem volt ugyanaz. – mesélte Vladimir.
– Biztos jól neveltek, hisz'te legalább csodálatos lettél. – mondta Igor, mire a fiatalabbnak némi pír szökött az arcára. Mind a ketten érezték, hogy most egy csodás estének néznek elébe.