Papirra írt szerelem (Befejezett)

💔16. fejezet💔

Miután Igor kikerült a kórházból, elkezdtek készülődni a babára. Az egyik szobát kipakolták és elkezdték lefesteni. Mivel nem voltak biztosak abban, hogy kislányuk szereti a rózsaszínt így lila színű lett a szoba. Délután Igor épp a festékeket keverte mikor Vladimir mosolygós arca bbukkant fel előtte.
– Szia!
– Szia, gyönyörűm! – adott neki Igor egy puszit. – Hol voltál?
— Csak elugrottam egy bababoltba. Nézd, vettem egy ilyen kis keringőt az ágya fölé. Kiskacsák vannak rajta. – mutatta fel Vladimir legújabb szerzeményét. Szerette ha a fehér hajú ragyog miközben beszél hozzá. Olyan volt ilyenkor, mintha fény venné körül. Egy fény, ami csak még gyönyörűbbé teszi. A nagy gondolkodásból a csengő ébresztette fel őket.
– Vidd és szereld össze ezt a keringőt! Addig én megnézem, hogy ki az! — mosolygott Igor és leszaladt ajtót nyitni. Nagyon meglepődött, amikor barátja arca bukkant fel előtte. Robert nem nagyon jött be a kórházba vagy ha bejött, Igor épp aludt.
– Szervusz! Bemehetek?
– Ja, persze! Gyere csak! Bocs, csak megleptél! Hogy kerülsz ide? – kérdezte Igor kíváncsian.
– Igazság szerint Vladimirnak hoztam valamit! — tette le a csomagot az asztalra. Igor lopva belenézett és egy kis plüss maci nézett rá vissza. Egy panda maci.
– Kedves tőled. Biztos... — hirtelen egy dübörgő hang, majd egy fájdalmas nyüszítés szakította félbe Igor mondandóját. A két férfi riadtan futott a hang irányába, majd egy mozdulattal mellé térdeltek. Vladimir a lépcső aljában feküdt, pocakját szorongatva és fájdalmasan sírt.
— Gyönyörűm, mi a baj?
- A ba...ba! Maddie....Nem mozog! – zokogta. Robert felsegítette és gyorsan betette a kocsiba amíg Igor beült a kormány mögé és hívta a doktornőt.
– Halló?
– Dr. Tess! Igor Hood vagyok! Vladimir...Azt hiszem elesett és azt mondja, hogy nem mozog a baba! Nagyon sír!
— Azonnal hozzák be! A kórházban találkozunk! – mondta a doktornő és ezzel letette.
Meg se álltak a kórházig, ahol Vladimirt azonnal bevitték a műtőbe. Igor is menni akart, de az orvosok nem engedték be. Így hát ő és Robert kint maradtak a váróban, ami miatt Igor egyre idegesebb lett.

Már csaknem két óra eltelt mire a doktornő kijött.
— Hogy vannak? Jól vannak? — ugrott hozzá Igor. A doktornő csak vett egy nagy levegőt, majd a kórterem felé intett. A két férfi értetlenül egymásra pillantott, majd mint az őrültek berohantak a szobába ahol Vladimir feküdt. Háttal volt nekik és az ablakon bámult kifelé.
— Szia gyönyörűm! – nyomott egy puszit Igor az arcára. — Jól vagy? Hol a kicsi? — kérdezte mosolyogva, de amint a tekintete találkozott a szerelme összetört arcával elillant a mosolya.
— Vladimir? — karolta át a már sírógörcs határán álló fiút. — Gyönyörűm mi a baj? Megijesztesz!
—A babánk...Maddie...Elment...