Papirra írt szerelem (Befejezett)

✉13. fejezet✉

Ahogy repült az idő, úgy nőtt Vladimir pocakja. A fiatal fiú lassan már a hetedik hónapban járt és ez alatt a hosszú idő alatt szinte minden elrendeződött. Igor megállás nélkül a kedvében járt és minden szavát leste. Közben Vladimir nagy nehezen elérte, hogy Igor és Robert beszéljenek egymással és béküljenek ki. Erre ma került sor. Így hát a két férfi elment egy kávézóba. Igor megállás nélkül az ultrahang felvételen készült képeket mutogatta.
– Az ott a lába, ott a karja, az ott a köldökzsinór és nézd milyen helyes kis, kerek feje van! – mutogatta a fényképeket. Robert csodálta az új Igort. Nem hitte, hogy barátja valaha is felnő az apasághoz, de úgy néz ki, hogy alig várja gyermeke érkezését.
– Örülök, hogy jó irányba változtál. – mosolygott Robert.
– Ezt, hogy érted? – kérdezte Igor felvont szemöldökkel.
– Nézz magadra! Szinte ragyogsz, ha a babáról vagy Vladimirról kezdesz el beszélni és majd kirobbansz örömödben. Nem gondoltam, hogy ez valaha is így lesz, de ugye tudod, hogy egy dolgot majd még tisztáznod kell a szerelmeddel. – váltott komolyabb arcra a vörös. Igor csak értetlenül nézett rá.
– Miről beszélsz?
– A levelekről, Igor. Vladimir megmutatta nekem a kórházban. Tekintve, hogy én intéztem régen a postádat, ismerem az írásod és felismertem. Mit fogsz neki mondani ha rájön, hogy akkor is küldted neki a leveleket mikor még hozzá vágtad a dossziét?
— Kélek ne beszéljünk erről! Már gondolni sem bírok arra, hogy bántottam. Végre megbocsájtott nekem és ezt nem hagyhatom elúszni! – magyarázta a fekete hajú, mire Roger megingatta a fejét.
– Akkor mondd el neki az igazat! Nem titkolózhatsz előle élete végéig! Két hónap és szülők lesztek! – mondta. Igor tudta, hogy barátjának igaza van, így hát elhatározta, hogy elmondja a fiatalabbnak az igazságot a levelekről.
A ház előtt már görcsben állt a gyomra. Rettegett, hogy a fehér hajú esetleg megutálja vagy elhagyja, de akkor is tudnia kell. Belépve a házba egyből észre veszi a kanapén fekvő fiút, aki az egyik hátpárnát ölelgetve szuszog miközben megy a TV. Igor mosolyogva mellé lépett és gyengéden betakargatta párját, majd egy lágy puszit nyomott a homlokára.
– Szeretlek, gyönyörűm! – suttogta a fülébe, mire Vladimir arcán egy kissebb mosoly terült szét. Mosolygott álmában. Igor egy kicsit leült mellé és csak nézte a békésen alvót. Óvatosan megérintette a fiú gömbölyű pocakját. Csak azt remélte, hogy a baba egészséges lesz és nem lesz semmi baj a szülés alatt. A doktornő már elmagyarázta, hogy a baba biztos császármetszéssel fog születni mert Vladimir nem tudja természetes úton világra hozni.
Talán két óráig voltak így mikor Vladimir szempillája megrebbent és lassan kinyitotta. Mikor meglátta az idősebbet elmosolyodott és egy puszit nyomott a sápadt arcára.
– Szia!
– Szia, gyönyörűm! – hajolt le a fekete hajú és egy finom csókot nyomott Vladimir szájára.
– Milyen volt a találkozó? Kibékültetek? – kérdezte kíváncsian.
–  Igen, ne addódj! Viszont... – itt elcsuklott a hangja. A fejében már milliószor lejátszódott ez a jelenet vagy ezer féle verzióban, de így élőben más volt. A fiatalabb kíváncsian emelte a fejét és figyelmesen hallgatta az idősebbet.
– Tudod, sokszor kaptál leveleket, tudom mert... — erre Vladimir szó szerint a nyakába ugrott és hangosan szipogni kezdett.
– Tudom és ne haragudj! Meg akartam mutatni őket, de annyira boldog voltál a kicsi miatt és egyszerűen nem tudtam, hogy hogyan mondjam el. – sírta. Igor erre finoman eltolta őt és nagy levegőt vett. Vladimir már előre félt, hogy mit fog mondani, de mikor Igor megszólalt, lefagyott.
— Egyetlen szerelmem, te ki szebben ragyogsz mint a napsugár, fényesebben mint a csillag. Messze vagy tőlem és ez fáj, de fájdalmam enyhül, ha meglátom ahogy immár kerek hasadat simogatod melyben egy aprócska élet növekszik. Szívemben nyíl volt, de te kihúztad, s meggyógyítottál, így hát neked adtam e sérült szívet, hogy tovább ápold. Te gyógyítottál meg. Szeretlek örökké. — ha a fiú eddig nem volt meglepődve, most leesett az álla. Egy pillanatig azt se tudta, hogy mit mondjon, de mire átfutottak az agyán a gondolatok már tiszta erőből egy hatalmas pofont adott Igornak, kinek feje oldalra bicsaklott.