Papirra írt szerelem (Befejezett)

🏥4. fejezet🏥

A kórház folyosólya kihalt volt. Szinte egy ember sem mászkált a kék csempével kirakott padlón. Robert lopva Igorra pillantott, aki továbbra is csak a kezét nézte, amin ott maradt az ő gyönyörűjének a vére. Nem értette mi történhetett, hisz' nem nyúlt hozzá és sebet se látott a fiún. Mégis az a rengeteg vér. Egy barnabőrű nő lépett a két férfi elé.
– Maguk Vladimir Fox hozzátartozói?
– Nagyjából. Hogy van? – kérdezte Robert, mire Igor úgy felpattant mint, aki mást se akar hallani. A doktornő mosolyra húzta a száját.
– Szencsére elállítottuk a vérzést és nem lesz baja. Kicsit beütötte a fejét, de nincs agyrázkódása. Sok vért vesztett, így most eszméletlen, de hála istennek a magzat sem sérült. — mosolygott tovább. Igor és Robert először egymásra majd újra a doktornőre néztek.
– Milyen magzat? — kérdezte Igor. Látszolag Robert se értette a dolgot.
– Nem tudják? Vladimir kereken két és fél hónapos terhes. Hermafrodita, tehát biológiailag képes arra amire egy nő. – magyarázta, mire a két férfinak leesett az álla. Igor még össze is rogyott, hisz' ekkor jutott eszébe, hogy ő és Vladimir kereken két és fél hónappal ezelőtt feküdtek le. Ezek szerint a fiatal nem azért hányt és volt sápadt mert rosszul volt, hanem azért mert a szíve alatt hordja az ő gyerekét. Egy kisbabát, ami félig belőle, félig Vladimirból van. Teljesen lefagyott. Robert tovább érdeklődött Vladimir felől és tudni akarta, hogy mikor mehetnek esetleg be hozzá.

Vladimir lassan kinyitotta a szemeit. Nagyon gyengének érezte magát, de felült az ágyban. Nem értette, hogy került ide, hisz' az előbb még a munkahelyén volt. Ekkor minden beugrott. Igor szavai, a tettei, a darabokban heverő szíve, a lépcső kemény felülete, a vörös folyadék amely mindenét eláztatja. Minden emléke visszatért. Kétségbeesetten kezdte el hasát tapogatni, de nem érzett semmit.
– Nem! Ne...ÚRISTEEEEEN!!!! – üvöltötte hisztérikusan. A mellette lévő gép hangosan csipogni kezdett és a beteg kétsegbeesett ordítasára is mindenki azonnal felfigyelt. A doktornő, aki ápolta rémülten futott be és próbálta lefogni a hisztérikus állapotban lévő fiút.
– Mr. Fox! Mr. Fox, nyugodjon meg! Semmi baj!
– A babám! A babám!! – üvöltötte és tovább kapálódzótt, de a doktornő megragadta a szemébe nézett.
– Mr. Fox, jól van a kisbabája. Nincs semmi baj. — mosolygott a középkorú nő.
– Itt van? Semmi baja? Mi történt? — kérdezte szipogva. A doktornő adott neki egy papírzsepkendőt majd részletesen elmagyarázta, hogy mi történt. Vladimir pedig bólogatva adta a tudtára, hogy érti.
– Van kint két férfi, nagyon aggódnak magáért. Beengedhetem őket?
— Hogy néznek ki?
– Az egyik vörös hajú és magas, kissé olajbarna bőrrel. A másik fekete hajú, szintén magas, de sápadtabb. Mind a kettő elegánsan öltözött és öltönyös. – adta meg a leírásukat a doktornő. Vladimir persze egyből felismerte főnöke és annak társának külsejét. Mérges volt, hisz' Igor ezúttal átlépte a határt. A kisbabájával és a méltóságával játszott. Hát ember az ilyen? Mérgesen ráncolta a szemöldökét és a doktornőhöz fordult.
– A vörös hajú jöjjön be. A fekete hajút pedig kérem vigyék ki a kórházból. Nem akarom se az én, se a babám közelében tudni. – mondta és védelmezően átkarolta a hasát.