Kellemes, tavaszi idő fogadott. A fák zöld lombjain madarak csicseregtek, a parton horgászok üldögéltek, s vidáman beszélgettek, a gyerekek pedig a homokban játszottak. Egy nagy tábla az "Isten hozott Arendelle-ben" szöveget hirdette. Ezek szerint egy korabeli városállamba csöppentem, ahol minden rendben volt, vagyis csak így tűnt, hiszen tudtam, miért érkeztem ide. Hajók tömkelege volt látható, biztos valamilyen esemény közeledett. Odaérve az egyik járókelőhöz rá is kérdeztem, s megtudtam, hogy ma koronázzák Elza királynőt. Gondoltam, mi baj lehet, ha elmegyek én is. A templomhoz érve helyet is foglaltam egy üres padban. Mindenki úgy tudta, hogy Oregon királyságból érkeztem. Egy hölgy ült le mellém, aki elkezdett csacsogni.
- Helló édesem, úgy hírlik, hogy maga nagyon messziről érkezett ide, honnan is, Oregon királyságból? Nos, soha nem hallottam még róla, de biztos szép hely lehet. Minek köszönhetjük, hogy megjelent a koronázáson? - érdeklődött a nem tudom honnan érkezett királyné, szemeivel fel tudott volna falni, annyira kíváncsi szemekkel vizslatott.
- Öhm, a királynő az én távoli rokonom - próbáltam improvizálni, szerencsétlenségemre rossz ötlettel álltam elő
- Ó egy rokon! Mondja, hallotta a pletykákat a királynőről, hogy egy boszorkány? Azt mondják egyetlen legyintéssel jéggé tud fagyasztani bármit.
- Erről nem tudtam, szerintem csak egy mende-monda, nem kell komolyan gondolni. - próbáltam kitérni a kérdésáradattól. Szerencsére tovább nem tudott zargatni, mert megszólalt az orgona, s mindenki felállt. A koronázás előrehaladtával észrevettem, hogy a jogar és az alma deresedni kezdett Elza kezében, de gondoltam csak rosszul láttam, ahogy megfogta, úgy le is tette őket, s visszahúzta a kesztyűit.
Mindenki hivatalos volt az esti bálra, ahol megünnepeltük a koronázást. Szerencsétlenségemre a beszédes királyné a barátnőit is hozta magával.
- Ó Oregon királyfi csak egy szóra, kérem! - hallottam meg az idegesítő hangját. - Maga is látta a furcsaságokat a koronázáson?
- Igen, biztosan egy boszorkány a királynő - kontráz rá a másik
- vagy még rosszabb, egy szörnyeteg emberi bőrbe bújva - így a harmadik
Hirtelen nem tudtam már mit tenni, forgott körülöttem a terem, majd szétrobbant a fejem.
- Elég! - kiáltok egy hatalmasat, s kezemmel suhintok egyet a levegőbe, aminek következtében vastag jégcsapok nőttek ki a földből, mindenki elcsendesedett, s kitört a pánik. Nem tehettem mást, el kellett futnom a tömeg elől. Ráléptem a tó víztükrére, ami mentem jéggé fagyott. Csak futottam és futottam fel a hegyekbe, de valaki követett, Elza.
- Várj meg, kérlek! - kiáltja utánam - Tudom, hogy nem e világból származol, de tudom, hogy juthatsz haza. - Ennek hallatán megtorpantam, az lehetetlen, hogy tudja a megoldást! - A segítségemmel építhetünk egy kaput, amely egyenesen Gravity Fallsba repít vissza, de ehhez ismét szükséged lesz az ősi pergamenekre. - elkerekedett szemeimet látva felkuncogott - Ugyan, mindenki ismeri a pergamenek varázserejét dimenziószerte, nagy szerencséd van, hogy a te birtokodban van, tudom, hogy nincs rossz kezekben.
A következő percekben sok minden történt. Elkezdtük a varázslatot, aminek következtében egy hatalmas jégpalota kezdett kibontakozni a hegyoldalon. A város lakói fáklyákkal és vasvillákkal közeledtek felénk, ezért Elzának jégszörnyeket kellett készítenie, hogy feltartsa őket. A hatalmas jégkapu recsegve vette fel végső formáját. Hangosan elkezdtem felolvasni a varázsigét:
"Csodát mutass szemfényvesztés, varázserők birodalmán!
Fortyogjon a kotyvalékban, mit szemed-szád megkíván!
Földrengés és forgószél, villámokat szór az éj,
erőinket egyesítve küldetésed teljesítsd be!
Vigyázz, kész, Kívánság!"
Abban a pillanatban egy vakító fény és egy hatalmas mennydörgés kíséretében a kapu kitárult.
- Menj! Én el leszek itt - kiáltja a jégkirálynő, s elfut a város felé. Nem kellett kétszer mondania, beléptem a kapun, ami abban a pillanatban, hogy eltűntem benne ezer darabra hullott.
Hangos zúgás, majd semmi. A portál végleg bezárult, s a bácsi teljesen összetörten térdre rogyott.
- Nem a te hibád volt - próbálta nyugtatni Ford, bár úgy látszott, mindhiába. Így teltek a napok, hetek, hónapok, míg egy évvel később...
A portál hangos csattogások közepette beindult, s egy pillanatra a gravitáció is elfelejtett működni. Egy hatalmas fénycsóva kíséretében valami kiesett a kapun. talán nem is valami, hanem inkább valaki volt. Az ikrek felkapták a fejüket, s odarohantak az említett helyre.
- Dipper! - kiáltották egyszerre. A megnevezett személy feléjük pillantott, s mosolyra húzta száját.
- Végre itthon! - suttogtam, s a nyakukba ugrottam boldogan, majd felkiáltottam: - Vigyázzatok, itt van Bill! - mondtam ijedten.
- Dipper, nyugodj meg! Bill már nem olyan, mint volt, hadd meséljük el, mi is történt...
---------------------------------------------------------------------------------------
Hosszú idő után végre elhoztam az egyik nagy zárófejezetet. Ezek után szemszöget váltunk, s Billként élhetjük át néhány kalandot, majd visszatérünk a 2 srác közös kalandjaihoz.
أنت تقرأ
Dipper démonjai
قصص الهواةEgy fikció nem mindig furcsább, mint a valóság! E könyv feltárja a misztikumok és a szerelem világát, mely egy nem hétköznapi helyzetet világít meg az olvasó számára. Végigkísérhetitek Dippert kalandjai során a különböző dimenziókba és segíthettek n...
